hirdetés
hirdetés

Ki ezt olvassa ki a hírekből, ki azt

A karantén pszichés szakaszai

Az utóbbi időben immár másodjára alakítunk ki egy átmenetinek szánt életformát, új napirenddel, rutinokkal, prioritásokkal és protokollokkal. A kezdeti időszakot az erős bizonytalanság jellemezte. Egy újfajta vírussal álltunk – és állunk még mindig – szemben, gyógymód és vakcina nélkül, kevés ismerettel és tudással. Amit viszont rögtön tudtunk, az az volt, hogy a vírus nyomában a gazdasági válság érkezik, talán társadalmi is, és még ki tudja, mennyiféle egyéb válság. 

Ki mit olvas ki a hírekből

Noha az alkalmazkodás kényszere és az, hogy most valami nagyléptékű dolog történik, még némi furcsa izgalmat is adhatott, a kezdeti időszakot leginkább az jellemezte, hogy mindenkinél megjelent a vészhelyzetekre adott pszichés alapreakciója. Akik korábbi (döntően kora gyerekkori) tapasztalataik és megküzdéseik alapján hajlamosak rossz érzéseik elfojtására és az események lehetséges rossz kimenetelének figyelmen kívül hagyására, azt olvasták ki a hírekből, hogy a koronavírus csak az idősekre és betegekre veszélyes, olyan, mint egy erősebb nátha, és alacsony a mortalitási aránya. Bagatellizálták a helyzetet, és értetlenül, akár haragosan álltak az általuk túlzónak tartott korlátozásokkal szemben. Ők a represszorok. A másik véglet a szenzitizátorok, ők azok, akik ugyanazokból a hírekből azt olvasták ki, hogy ez a vírus rendkívül virulens, gyorsan alkalmazkodik, nincs ismert ellenszere, és fiatalok is szép számmal belehalhatnak. Ők felhajtották a még kapható FFP3-maszkokat és fertőtlenítőszereket, majd bezárták az ajtót, és várták éjfélkor a Tesco házhoz szállítás megnyíló idősávjait. Érdemes tudni, hogy mindkét tábor ugyanannak a dimenziónak a két végpontja, és mindkettőt pont ugyanúgy a szorongás vezérli, csak a megküzdési mód más náluk. A bizonytalanság természetszerűleg szorongást szül, a szorongással pedig muszáj valahogyan megküzdenünk: a represszorok a szorongás elfojtásával, a szenzitizátorok a minden eshetőségre való felkészülés túlzott aktivitásával teszik ezt.

Túl vagyunk az adaptáción

Mostanra azonban már egy ideje tart a karantén, és bár a vészhelyzetre adott alapreakciók továbbra is megvannak, már sok mindenhez adaptálódtunk, ezért ezek már nem olyan intenzívek, mint az elején. Ami most jellemző, az az, hogy sokakat utolért a kabinláz, a korlátozottság és az izoláció mentén kialakuló irritáltság, levertség, unalom, demotiváltság vagy akár reménytelenség.

Bizony, a biztonságnak ára van, amit most a fizikai biztonságunkért cserébe lelkileg fizetünk meg. A karantén pszichológiájáról ma még keveset tudunk, mivel ilyen világméretű jelenségnek most vagyunk először tanúi és megélői. Amire támaszkodhatunk, azok a SARS alatti, utáni és extrém időjárás következtében kialakult, rövid idejű izolációról szóló megfigyelések, valamint a sokkal extrémebb körülményekre kiterjedő pszichológiai kutatások űrkutatók és sarkkutatók körében. Várhatóan az ezek során megfigyelt hatások most enyhébb mértékben jelennek meg a karantén alatt, mivel maga az izoláció sem annyira teljes mértékű. 

Korábban írtam, hogy a bizonytalanság stresszt és szorongást szül. A stressz egyaránt készenléti állapotba állítja az idegrendszerünket és a testünket. Ha ez hosszú távon fennáll, annak rosszkedv, koncentrációs nehézségek, fáradtság, kimerülés a vége. Normál esetben a stresszel való megküzdéshez az egyik legalapvetőbb erőforrásunkat a társas kapcsolataink jelentik, a karantén pedig pont ezt veszi el tőlünk. Éppen ezért akik hajlamosak rá, azoknál előtérbe kerülhetnek az olyan egészségtelen megküzdési stratégiák, mint az alkohol vagy a túlzott evés. 

Normális a depresszió

Karanténban muszáj elfojtanunk örömeink és vágyaink egy részét, egyszerűen azért, mert most nem tudjuk kielégíteni őket. Az elfojtás mentén pedig űr marad, ahogyan űrt képez bennünk a társas kapcsolatainktól való szeparáció is, hiszen minket, emberi lényeket, társas kapcsolatokra formált az evolúció. Megfigyelték, hogy már néhány napnyi izoláció is képes depressziót okozni, tíz nap után pedig jelentősen növekedik a poszttraumás stressz szindróma kialakulásának esélye. Akik karanténban voltak a SARS alatt, azok körében az akut stressz szindróma előfordulási aránya húsz százalékkal volt nagyobb a normál életet élő átlaghoz képest, azt pedig sarkkutatóktól tudjuk, hogy egy-egy sarki tél végére akár hatvan százalékkal nőtt a körükben a depresszió és a szorongás. 

A karantén nemcsak szétválaszt, de össze is zárhat minket, főként közvetlen családtagjainkkal. Ez az összezártság azonban sokszor konfliktusokkal teli, ami bár kellemetlen, de természetes. Űrkutatók számoltak be arról, hogy az űrállomásokon töltött idejük jelentős része, akár harminc százaléka konfliktuskezeléssel telik a megnövekedett irritáltság miatt. Ezt tovább rontja az is, hogy akár a magánytól, akár a korlátozottságtól régi traumák érzelmi emlékei éledhetnek fel, és ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, nincs az ebből fakadó érzelmekre ráírva, hogy ezek régi események megrekedt érzelmei – mivel jelen idejű a megélés, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy maga az érzelem is a jelen eseményeiből fakad, és a közvetlen környezetünket okoljuk érte. 

Képbe kerül a pszichoszomatika

Az izolációnak nemcsak lelki, hanem testi következményei is vannak. Azok, akiknek kevesebb a társas kapcsolatuk, jobban kitettek a gyulladásos folyamatoknak, szív- és érrendszeri panaszoknak, magas vérnyomásnak, sőt, még a sejtöregedés is gyorsabb náluk. Néhány hónapnyi korlátozás persze önmagában nem betegít meg és húz mély barázdákat az arcunkra, de rásegíthet már meglévő negatív folyamatokra, kezdődő betegségekre. Ha magányosak vagyunk, annak nem egyféle betegség a következménye, hanem mindenféle betegség valószínűsége és kimenetele romlik. 

(...)

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. április–májusi számában jelent meg. Az újság megrendelhető itt.

Bokor Petra, pszichológus, Employee Assistance Program szakmai vezető
a szerző cikkei

(forrás: Üzlet és Pszichológia)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Január végén ismét megrendezzük a Kreatív szaklap PR-workshopját, ahol első kézből ismerkedhettek meg a 2020-as év kiemelkedő PR-kampányaival.

Február 4-én bemutatkoznak a HRKOMM Award 2020 nyertes pályázatai! Stay tuned! A programot folyamatosan frissítjük!

Milyen régi, új és régiúj, azaz a változásokkal együtt frissülő szolgáltatásokat tudnak nyújtani 2021-ben a HR-szolgáltatók? Február 16-án megtudhatjátok az év első szakmai rapid találkozóján!

Épülj, hogy építhess! – Alkalmazottpszichológia-tudás a hétköznapokra HR-eseknek, cégvezetőknek, coachoknak! Féléves képzés péntekenként: 10 oktatási nap + 9 konzultációs alkalom! 2021. februártól júliusig!

hirdetés