hirdetés
hirdetés
hirdetés

Nem elég jónak látszani, annak is kell lenni

Téged is félrevezetett a munkáltatói márka?

Avagy: az employer branding (munkáltatói márka) eladja a céget az álláskeresőnek, de nem tartja meg a munkavállalót. Nem elég jó cégnek látszani, annak is kell lenni.

A munkahelyek jórészét már az álláskeresők is erőteljesen leinformálják, ismerőst kérdeznek, Glassdooron, Linkedinen utánajárnak, állásinterjún nekik fontos dolgokra rákérdeznek. És mégis, előfordul, hogy megérkezik, és egy hét után már menekülne. Csalódott, szorong, magát hibáztatja, hogy rosszul döntött.

Hogy történhetett ez? A referenciaellenőrzés megvolt, jól kérdezett, jó válaszokat kapott, körültekintő volt.

A referenciaellenőrzések közös problémája - akár a munkavállaló, akár a munkáltató teszi -, hogy nem objektívek. Az emberek, akik mesélnek a cégről, lehet, hogy másmilyen preferenciákkal rendelkeznek, lehet, hogy más részlegen dolgoznak, más a vezetőjük, más a feladatuk, nekik ez egy jó cég. Ráadásul az ilyen ismerőseid nem feltétlenül a legközelebbi barátaid, akikkel naponta találkozol, így nem is ismeritek egymást annyira, hogy tudja rólad: neked ez valóban tetszeni fog. Az állásinterjún pedig manapság inkább eladni akarják az állást a jelöltnek, semmint válogatni a rengeteg jelöltből. Azaz, az aggodalmaidat elhessegetik, megnyugtatnak, vonzóvá teszik a helyet, azt mondják, amit hallani akarsz. Meg még employer branding is van, azt hiszed, valami nagyon menő helyre kerülsz, hű de rugalmasak, jófejek.

Aztán kiderül, hogy annyira azért nem, pl. blokkolóórán nézegetik a napi pár perces késéseidet, mert nem érted el a korábbi villamost, vagy késett a vonatod. Home office is van, csak két hétre előre be kell jelenteni, és kegyet gyakorol a vezető, ha épp méltóztatik engedélyezni.

Az is lehet, hogy teljes jószándéka mellett vezet meg: ha már ott dolgozik jó pár éve, fel sem tűnik neki a túlszabályozottság, az, hogy elmaradnak fejlesztések, az, hogy az új kollégák betanítása esetleges. Számára ez már megszokott, neki ez a normális. Esetleg pont egy olyan vezetővel beszélsz, aki maga alakította így a szabályokat, ő teljes meggyőződéssel gondolhatja, hogy jót alkotott, és esetleg tényleg nem látja, hogy bajok vannak.

Vagy hallottál ugyan pár furcsaságot az állásinterjún, de nem tulajdonítottál neki nagy jelentőséget, mert úgy érezted, ez téged nem érint, esetleg te ezt simán megoldhatónak láttad. Már csak azért is elbagatellizáltad ezeket, mert nagyon váltani akartál, nagyon jónak tűnt az ajánlat, praktikus is lenne a cég, mert könnyű megközelíteni, jó a közlekedés stb. Meggyőzted magad racionális érvekkel, de közben elnyomtad azt az enyhe rossz érzést, mert „nem tudtad hová tenni”. Most furcsa lenne pont nekem a megérzések, intuíciók mellett érvelni, de az biztos, hogy az a rossz érzés, ami benned motoszkál a hellyel kapcsolatban, valahonnan jön. Érdemes kicsit elgondolkodni, újra racionálisan végig venni, mik történtek, milyen válaszokat kaptál, mikor kezdődött a rossz érzésed velük kapcsolatban. És akkor rájössz, hogy nem valami megfoghatatlan intuíció, csak egy hátra sorolt racionális érv megnyilvánulása.

Az igazán komoly problémákról nyilván senki sem beszél, mert annak súlyos következményei lehetnek: vádaskodások, vagy épp üzleti titkok nem kerülhetnek ki honlapokra, közbeszédbe, de ha ki is kerül, egyáltalán nem biztos, hogy igazak. A legsúlyosabb problémákat majd csak belülről látod meg – még az is lehet, hogy csak hosszú idő elteltével. Nem lehet beleírni az álláshirdetésbe, hogy válságot kell kezelni, hogy bajok vannak, de állásinterjún már akár lehet is erről beszélni.

Sőt, mindig érdemes megkérdezni, hogy ebben a pozícióban mi kell ennél a cégnél a sikerhez, miért üresedett meg a pozíció, az előd mennyire volt sikeres.

És a végére jön a mérleg: nem lesz olyan tökéletes hely, ahol minden tökéletes. Valami nem lesz jó, kérdés, hogy a kompromisszum megéri-e? Ha igen, akkor vágj bele bátran, de tudd, hogy amiben kompromisszumot kötöttél, azt valamilyen módon ellensúlyoznod kell.

De olyan is van, amikor a munkáltatói márka szerint igaz, amit hirdetnek, mégsem ilyen lovat akartál. Most, hogy belülről láttad, annyira nem is buli a kutyás munkahely, mert elvonja a figyelmet a kutya, az élő zöldfal is leginkább áporodott-poshadt szagot áraszt, bár tényleg jól néz ki... A rugalmas munkaidő alatt sem azt értetted, hogy napi 24 órában dolgozol, és néha kiruccansz magánéletet élni. Vagy épp minden van, amit ígértek, csak elfelejtették mondani, hogy a vezetőd egy elviselhetetlen zsarnok, és bár a kutyád behozhatod, egy percet se késs soha, és főleg ne legyenek önálló gondolataid. Ezek olyan tanulságok, amiket nem biztos, hogy tapasztalat nélkül le tudtál volna vonni, szóval, ha így jártál, nincs más hátra, mint új állást keresni.

(forrás: JobAngel blog)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Az Üzlet és Pszichológia/HRPWR.HU és a Brandfizz bemutatja: a Nagy Employer Branding Nap című konferenciát. A nap, amikor az employer branding szakma találkozik.

hirdetés