hirdetés
hirdetés
hirdetés

Munkakörnyezet

Az íróasztali káosz csodákat tesz a produktivitással?

A rendezett irodatér nem is annyira előnyös, mint azt sok cégnél gondolják. Egy kis rendetlenség és káosz van, akinél éppen hogy megnöveli a produktivitást. A lényeg az, hogy mindenkinek adjuk meg az esélyt arra, hogy a neki megfelelő fizikai körülmények között dolgozhasson.

Ha a kedves olvasó is a rendezett káoszban érzi jól magát, mint e cikk írója, akkor megnyugtató lehet számára a tudat, hogy egy kis munkahelyi rendetlenség valójában még jót is tehet a produktivitásunknak. Ezt vezetőként is érdemes szem előtt tartani.

Sosem fogom elfelejteni, hogy egy régebbi munkahelyemen a főnök egyszer ránézett az asztalomra, és azt mondta: „Mi ez a hatalmas rendetlenség? Ez így nem lesz jó, ezt sosem fogod átlátni!” Pedig a valóság az volt, hogy én tökéletesen átláttam, melyik cetlit miért oda ragasztottam, ahova, és hogy az asztal különféle pontjaira elhelyezett papírhalmok közül mikor melyikből, honnét és mit kell kihúznom. Miután a főnök átrendeztette velem az asztalomat, soha többé nem találtam meg semmit, és a motivációm is elpárolgott, úgy éreztem: itt nem nyitottak az egyéni megoldásaimra. Nem is töltöttem már sok időt ezt követően a cégnél.

Személyes tapasztalataim tökéletesen egybecsengenek a közgazdász Tim Harford és mások kutatásaival.

Nem maga a tér számít

Tim Harford közgazdász és A leleplezett gazdaság címen magyarul is megjelent könyv szerzője szerint a rendetlenség valójában a kreativitással és az innovációval függ össze. Legújabb, Messy: The Power of Disorder to Transform Our Lives című könyvében Harford igyekezett feltárni az emberiség tisztasággal és renddel kapcsolatos megszállottságának gyökereit, és az egyik következtetés, amire jutott, az volt, hogy a munkaterület rendezettsége nem szükségszerűen korrelál egyenesen az ott elvégzett munka hatékonyságával.

A kutatásokat és valós életbeli példákat megfigyelve Harford arra mutat rá, hogy nem feltétlenül a minimalizmus vagy a túlzsúfolt tér maga az, ami befolyásolja a benne dolgozók produktivitását. Sokkal inkább az számít, hogy az embereknek megadják a lehetőséget arra, hogy a saját igényeik szerint alakíthassák a munkakörnyezetüket.

Pszichológiai háttér: kinek a kezében van a kontroll?

Alex Haslam és Craig Knight, az Exeteri Egyetem pszichológiaprofesszorainak kutatása is alátámasztja azt az elképzelést, hogy előnyökkel jár, ha a munkavállalók szabadon rendelkezhetnek a térrel, amelyben dolgoznak. A két említett kutató randomizált vizsgálatokat végzett az irodai terekkel kapcsolatban.

Az egyik kísérletben négy csoportba osztották az embereket, és így kellett különböző irodai feladatokat elvégezniük, például iratokat iktatniuk. Az első csoportnak egy rendkívül minimalista térben kellett dolgoznia, ahol szinte semmi más nem volt a székeken és egy asztalon kívül. A második csoportot egy plakátokkal kidekorált, növényekkel telerakott irodába ültették.

A dolog itt kezdett érdekessé válni. A harmadik csoportnak ugyanis kezébe adták a különböző dekorációkat, és arra biztatták őket, hogy azokkal ők maguk rendezzék be az irodájukat úgy, ahogy akarják. A negyedik csoportnak először ugyanezt mondták, de aztán megfosztották őket ettől a privilégiumuktól, és a kísérletvezetők teljesen átrendezték az irodájukat.

Amikor az embereket megerősítették abban, hogy úgy rendezhetik be az irodájukat, ahogy nekik tetszik – mint a hármas számú csoportban –, akkor sokkal jobban elvégezték a munkájukat a kísérlet ideje alatt. A négyes csoportban dolgozók ezzel szemben siralmas teljesítményt nyújtottak. Nemcsak hogy kevesebb munkát sikerült elvégezniük, de a többségük meg is utálta az egész kísérletet és annak vezetőit, mivel őket látták felelősnek a gyatra teljesítményükért.

„Nem a fizikai környezet tehetett róla – mivel ez megegyezett más csoportokéval, akik tökéletesen produktívan és elégedetten dolgoztak benne” – mondja Harford. „Hanem az okozta ezt, hogy ezeknek az embereknek önkényesen kivették a kezéből a kontrollt."

Ki akarna gyalog lenni valaki más sakktábláján?

Éppígy, amikor valakit akarata ellenére arrébbköltöztetnek az irodán belül, vagy az IT úgy dönt, hogy mindenkinek egységesre változtatja az asztali háttérképét, az emberek azt érezhetik: nem bíznak meg bennük annyira, hogy ők maguk alakíthassák ki a munkakörnyezetüket. Úgy érezhetik magukat, mondja Harford, mint kamaszkorukban, amikor a szüleik rájuk szóltak, hogy rakjanak rendet a szobájukban.

„Azt érezhetik, hogy ez nem az ő saját terük” – magyarázza Harford. „Hogy a feletteseik bármikor változtathatnak rajta, és ebbe nekik nincs semmi beleszólásuk. Hogy ők csak a gyalog szerepét játsszák valaki más sakktábláján”.

Természetesen sok cég már ma is odafigyel erre. De ha vezetőként eddig nem tartottuk ezt szem előtt, akkor érdemes megfontolni, hogy ha beleszólunk abba, a munkavállalóink hogyan rendezzék be a környezetet, amelyben dolgoznak, azzal jó eséllyel a produktivitásukat csökkentjük. Hosszú távon pedig ki akarná ezt?

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés