hirdetés
hirdetés
hirdetés

TED

Adakozó vagy Haszonleső? Te melyik típus vagy?

Adam Grant szervezetpszichológusként azt tapasztalta: a paranoia minden munkahelyen jelen van. Úgy találta, hogy ezt a paranoiát a "Haszonleső" munkatársak gerjesztik. A Haszonlesőket önérdek vezérli a kapcsolataikban. Számukra minden arról szól: „Mit tehetsz Te Értem?” Ellenpólusa az "Adakozó". Ő a legtöbb együttműködéshez ezzel a kérdéssel közelít: "Mit tehetek Én Teérted?" Egy nézettségi rekordokat döntő, motiváló TED-előadást ajánlunk.

Grant elmeséli, hogy több mint 30 000 munkavállalót vizsgált meg a világ különböző kultúráiban, és úgy találta, a legtöbb ember valahol középen van az adakozás-elvétel skálán. Ők egy harmadik stílus, a "társasjáték" hívei. A Játékos próbálja egyensúlyban tartani az adok-kapok mérlegét: quid pro quo – valamit valamiért.

„Annyira fontosak az ügyfeleim, hogy sosem adnám el nekik ezeket”

Az előadó több tucat szervezetet, több ezer embert tanulmányozott, és megmérte a produktivitásukat, kezdve az orvostanhallgatók jegyeitől egészen az értékesítők bevételéig. És, meglepetésszerűen, a legrosszabbul teljesítők minden pályán az Adakozók voltak. A leglassúbbnak tűnő mérnökök például azok voltak, akik több szívességet tettek, mint kaptak. Oly mértékben lefoglalta őket mások feladata, hogy szó szerint kifutottak a sajátjukhoz szükséges időből és energiából. Hasonlóképpen, a legalacsonyabb árbevételt a legnagylelkűbb értékesítők hozták. Grant elmeséli, hogy egyszer megkérdezte egyiküket, aki komoly Adakozónak bizonyult: "Mi a nagylelkűséged ára a munkádban?" Aki erre azt felelte: "Nézd, nekem annyira fontosak az ügyfeleim, hogy sosem adnám el nekik valamelyik vacak termékünket."

Van azonban egy csavar a dologban: az Adakozók gyakran feláldozzák magukat, viszont jobbá teszik a munkaszervezetüket. Bizonyítékok tömkelege támasztja alá – számos tanulmány az adakozó magatartás gyakoriságáról egy csapaton vagy szervezeten belül –, hogy minél gyakoribb a segítő hozzáállás és a tudásmegosztás, minél több a mentorálás, annál jobban teljesít a szervezet minden mérhető szinten: több a profit, jobb az ügyfél-elégedettség, a munkaerő-megtartás, és a működési költségek is alacsonyabbak. Az Adakozók tehát sok időt fordítanak mások támogatására, a csapat fejlesztésére, és eközben, sajnos, folyamatosan szenvednek. 

Hogyan lehetne olyan kultúrát kialakítani, ahol az Adakozók is sikerre vihetik? – teszi fel a kérdést ezek után Grant. Azt is megvizsgálta, kik teljesítenek a legjobban, és azt találta, hogy nem a Haszonlesők, nem is a Játékosok, hanem – szintén az Adakozók. Ők képviselik a két szélsőséget: ők produkálják a leggyászosabb bevételeket, de a bevételi rekordokat is, méghozzá minden egyes sikermutató szerint. Ami felveti a kérdést: hogyan teremtsünk olyan világot, ahol érvényesül az Adakozók kiválósága?

Védjük meg a köztünk élő Adakozókat!

Az első és legfontosabb, felismerni, hogy az Adakozók a legértékesebb emberek, de ha nem elég óvatosak, kiégnek. Vagyis meg kell védenünk a köztünk élő Adakozókat. Ezt például azzal tehetjük meg, ha időnként adunk nekik egy kis pozitív visszajelzést, vagy bátorítjuk őket, hogy védjék meg  a határaikat.

A második fontos dolog: ha Adakozó-sikeres kultúrát akarunk építeni, ahhoz a segítségkérés kultúráját is meg kell teremtenünk; ahol oké az, ha kérünk, és gyakran meg is tesszük. A sikeres Adakozóknál jól látható, hogy számukra az is oké, ha ők azok, akik kapnak. Ha szervezetet menedzselünk, ezt megkönnyíthetjük: könnyebbé tehetjük az embereinknek, hogy kérjenek. Grant többek közt kórházakat vizsgált, és azt találta, hogy egyes emeleteken a nővérek láthatóan sokszor kértek segítséget, míg más szinteken alig. Azokon az emeleteken, ahol bevett volt a segítségkérés, volt egy nővér, akinek csak az volt a feladata, hogy az osztály többi nővérét segítse. Ahol volt ilyen munkakör, ott a többi nővér úgy vélte: "Nem ciki vagy gyengeség segítséget kérni, hiszen valójában ösztönzik is ezt."

Miért nem kérünk?

A segítségkérés lehetősége nemcsak az Adakozók sikeréhez és jóllétéhez fontos: azért is kritikus, hogy minél többen váljanak Adakozóvá. Az adatok szerint ugyanis egy szervezetben a jótétemények 75–90%-át egy kérés indítja el. De sokan nem kérnek, mivel nem akarnak inkompetensnek tűnni, nem tudják, hová forduljanak, vagy nem akarnak másokat terhelni. Ám ha senki nem kér segítséget, a szervezetben egy csomó frusztrált Adakozó lesz, akik alig várják, hogy segíthessenek, csak tudnák végre, kinek és hogyan.

A legfontosabb azonban, ha a sikeres Adakozók kultúráját akarjuk építeni, az, hogy tudatosan válasszuk ki, ki kerülhet a csapatunkba. Grant arra jutott: ha produktívan nagyvonalú közeget akarunk, egy sereg Adakozót kell alkalmaznunk. Ugyanakkor, nem kis meglepetésére, hibásnak bizonyult az a feltevése, hogy egy szervezetben egy Haszonleső negatív hatása 2–3-szorosa egy Adakozó pozitív hatásának. A szólások nyelvén: egy rohadt alma százat is elront, ugyanakkor egy fecske még nem csinál nyarat.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Végy be csak egyetlen Haszonlesőt egy csapatba, és az Adakozók azonnal abbahagyják a segítségnyújtást! Azt fogják mondani: "Kígyókkal és cápákkal vagyok körülvéve, miért tegyek jót velük?" Míg ha beveszel egy Adakozót egy csapatba, neki nem lesz fertőző a nagyvonalúsága. A valószínűbb fogadtatás: "Szuper! Ő majd mindent megcsinál." Nos, a hatékony toborzás, csapatalakítás és -építés titka nem az Adakozók behozása, hanem a Haszonlesők kigyomlálása. Ha jól csináljuk, Adakozóink és Játékosaink maradnak. Az Adakozók nagylelkűek lesznek, mert nem kell aggódniuk annak következményei miatt, a Játékosok pedig követik ezt a normát.

Grant a továbbiakban még arról is beszél, hogyan csípjünk el egy Haszonlesőt, mielőtt túl késő lenne, és elmondja, hogyan lehet kiszúrni a modortalan Adakozókat (akik látszólag nyersek és barátságtalanok, de a felszín alatt szívükön viselik a többiek érdekét, vagy ahogy egy mérnök megfogalmazta:  "Ó, a modortalan Adakozók -- barátságtalan felhasználói felület, de fantasztikus operációs rendszer!”), és a halálos kombinációt: a jómodorú Haszonlesőket, más néven a Csalókat.

A siker igazából az értékhozzáadásról szól – varázsoljunk a paranoiából pronoiát!

Ha mindezt jól csináljuk, ha kiirtjuk a Haszonlesőket a szervezetből, ha támogatjuk a segítségkérést,ha megvédjük az Adakozókat a kiégéstől, és bátorítjuk őket saját céljaik elérésére, és abban, hogy segítsenek másoknak, azzal megváltoztathatjuk az emberek fogalmát a sikerről. A verseny mindenáron történő megnyerése helyett az emberek rájönnek, hogy a siker igazából az értékhozzáadásról szól.

Grant hisz abban, hogy a legértelmesebb út a siker felé az, ha másokat sikerhez segítünk. És ha elterjesztjük ezt a hitet, ezzel feje tetejére állíthatjuk a paranoiát. Ennek is van neve: "Pronoia." A pronoia az a fantasztikus tudat, hogy a többi ember a mi jóllétünkön dolgozik. Ki ne akarna ezek után olyan világban élni, ahol az Adakozók a nyerők?

Nézd meg az ajánlott videót itt!

(forrás: ted.com)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a Pr Toplistán! Nevezési határidő: augusztus 31.

Ismét HR konferencia: ez alkalommal a kékgalléros kihívásokat vesszük górcső alá. Save the date: szeptember 20.

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak. Időpont: október 11., 09.00 - 16.00

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés