hirdetés
hirdetés

Kritikus helyzetben az elnyomott érzelmi oldal irányít

Vezető és az ő érzései – szembenézni érdemes

Az elnyomott, rejtett oldal tudattalanul veszi birtokba a személyiség irányítását, fogságba ejtve az ego működését. A leszorított rész a tudattalan sötét erdejében domináns hatalomra tör, és felerősödve árnyékként veszi birtokba a működésünket. A démonainkkal való harc, a hiányaink feltérképezése és a tudatosság fényének emelése az egyetlen esélyünk az irányítás visszavételéhez.

Ez a munka egy folyamatos küzdelem.

Amikor védekezni kényszerül a tudat

Minden olyan kritikus helyzet, ami kibillent minket a komfortzónánkból, érzelmi blokkot hoz létre. Ez azt jelenti, hogy olyan sok érzelem, stresszhormon szabadul fel bennünk, ami a hétköznapi, racionális gondolkodást és a rutincselekvést blokkolja. A vezető elsődleges feladata, hogy a stresszhelyzetekben mutasson irányt és maradjon tudatos, azaz ne fagyjon le. Kritikus és nehéz időszakban több a konfliktus, a feszültség, az elfáradás. Ilyen időszakot élünk jelenleg is a pandémia kapcsán. Gyakran jelennek meg feszültségoldó tudattalan játszmák, érzelmi kitörések, feszültségelvezető pótcselekvések. Az alábbiakban felsorolok néhány olyan védekező mechanizmust, amik nem tudatosak, de feszültség alatt gyakran jelennek meg, és teszik nehézzé az együttműködést.

1. A magába forduló energiavámpír

Nem tudatos például az, ahogyan valaki sértetten magába zárul, ha vélt vagy valós igazságtalanság éri, ha úgy érzi, hogy sérülnek az érdekei. A magába forduló ember legtöbbször nincs tudatában annak, hogy csendes bezárulása, mennyi energiát szív el a környezetétől. Nem lehet feltörni a néma és sötét burkot körülötte, viszont ez sokszor bűntudatot ébreszt a környezetében. Ilyenkor gondolatban sokan küldenek felé jelzéseket: miért történik ez, vajon én vagyok az oka, mit tettem ellened, miért szenvedsz ilyen látványosan, hogyan lehetne megmenteni…? Úgy működik ez a játszma, mint egy fekete lyuk, amely elszívja a környezete energiáit, magába szippant mindent és mindenkit, és egyre nehezebb kitörni a bűvköréből.

2. Felelősségelhárítás mesterfokon

Egy másik tipikus védekező játszma lehet, amikor probléma vagy krízis esetén a teljes felelősségelhárítás ismétlődik. Én megtettem mindent, sőt, előre tudtam, hogy ez lesz, a rossz feltételek, a körülmények, a gazdasági környezet a hibás… Még rosszabb esetben mindenki felelős, kivéve a főnököt.

3. Én, az érinthetetlen

Ugyanilyen játszma lehet a folyamatos védekezés, minden kritika és visszajelzés elhárítása, amikor a lehetősége sem merülhet fel annak, hogy a személy valamit nem tökéletesen hajtott végre. A hibázás lehetőségének a végletes elutasítása mögött általában bizonytalanság és görcsös, rejtett félelem bújik meg. Nem hibázhatok, mert sebezhetővé válok, és abból mindig rosszul jöttem ki. Nem adok lehetőséget a támadásra, mert bántani fognak.

4. A jégcsap

A közömbösség és a jéghideg bezárulás is egyfajta tudattalan védekezés. Minden energia a pajzsok fenntartására megy el. A jéghideg felület mögött egy törékeny és sebzett szív rejlik, aki fél a sérüléstől, emiatt a közömbösség álcáját ölti magára.

A vezetői szerep kritikus időszakban

A vezetői szerep tudatosságot és mély önismeretet igényel. Ennek a tudatosságnak két összetevője van. Az egyik a hibák, hiányosságok és erősségek ismerete, a másik pedig a belátás képessége. Ez abban áll, hogy milyen mértékben képes valaki a saját esendőségével szembenézni, mennyire képes kívülről kritikát elfogadni, milyen mértékben képes a döntéseknél a csoport (rendszer) érdekeit szem előtt tartani, akár személyes veszteségek árán is. Ha az egyoldalú vállalati hatékonyság és a profitmaximalizálás mindenek fölötti céllá növi ki magát egy vezető fejében, akkor méltatlanná válik az irányítói szerepre. A vezető legfontosabb feladata az egyensúly fenntartása, amely lemondással és áldozatokkal is járhat.

A természetes vezető

A hatalom, az irányítói szerep, a vezetői pozíció egyik előnye és egyben nehézsége, hogy a hatalmon felül lévőnek általában nem önmagára kell figyelnie, hanem másokra, illetve mások figyelnek rá. A hatalmi szerep általában elsődlegesen a vezetésről, mások irányításáról szól. Ez a fajta intenzív működés egy idő után automatikusan külső figyelemmé, külső kontrollos magatartássá alakulhat át. A vezető gyakran nem belülről irányítottan, befelé figyelve vesz részt a vezetői helyzetekben, hanem elemző módon, kifelé figyelve, ellenőrző funkcióban. A veszély a külső megfigyelői szerepben ragadás. Ahhoz, hogy a külső és belső figyelem, a kettős működés egyensúlyban maradjon, a vezetőnek magas szintű önismerettel és így tudatossággal kell rendelkeznie.

A kívülről megerősített és kifejezetten külső kontrollos vezető gyakran sodródik bele egyoldalú kontrollszerepbe. Hívhatjuk ezt mesterséges vezetői magatartásnak, amely nagy részben kevésbé tudatos és inkább az eseményekkel sodródó, mint meghatározó szerep. Ezzel ellentétben a természetes vezető számára a hatalom pusztán eszköz, amit természetesen el lehet veszíteni, fel lehet függeszteni. Ilyen értelemben a hatalom következménye és nem célja a természetes vezetői magatartásnak és erőnek.

Amikor valaki a sérülései, veszteségei folytán arra a konklúzióra jutott, hogy jobb, ha én vagyok „felül”, mert kevésbé sérülök, akkor óhatatlanul hatalmi játéktérbe került. Ez a konklúzió, amely legtöbbször törekvéssé válik gyakran nem tudatos, sokkal inkább menekülés a „kiszolgáltatottságtól”, a sérülés újabb lehetőségétől, menekülés az intimitástól a hatalmi védettségbe.

Mindannyian hordozunk sebeket, mindannyian esendőek vagyunk. A kérdés viszont az, hogy ezzel az esendőséggel szembenézünk-e, vagy elkendőzzük a hatalom leple mögé.

Az érzékenység visszaszerzése

Az érzékenység egyfajta sérülékenység és kitettség vállalása, nyitás a külvilág, a másik fél felé. A nyitottság persze sohasem annyira veszélyes, mint amennyire a rejtőzködő felnagyítja, mert számára a megnyílás-befogadás a védelemre fókuszáló működése miatt ismeretlen és rémisztő.

A valódi (természetes) vezető transzparens és nyitott, nem rejtőzködik. A vezető felelőssége egy olyan ítéletmentes, befogadó és szabad tér létrehozása, ahol egymásra épülő kapcsolatok, szolidaritás és kölcsönösség jöhet létre. Elsősorban neki kell vállalnia a nyitott, visszajelzésre alkalmas állapotot, hogy példát mutasson, és így a vezetett teamben is létrejöhessen egy befogadó, tanuló állapot. Ez segíti a csapatban a megújulást, az energiaáramlást, a kreativitást, az új megoldások, a kísérletező és szabad légkör létrejöttét. Ez a kulcsa és kiindulópontja a hatékony start-up szervezeti lelkület, a kreatív, önmegújító működés létrehozásának.

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. október-novemberi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Sárvári György, klinikai szakpszichológus, vezetői tanácsadó
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HR és a vezetés szerves része, hogy értsük a munkavállalóban végbemenő folyamatokat. Webináriumunkon azok a szolgáltatók mutatják be gyakorlati megoldásaikat, akik egy szervezet emberi működésével kapcsolatos kérdésekre adnak válaszokat. HR-eseknek ingyenes!

hirdetés