A demotiváció úgy terjed a csapatban, akár a vírus: láthatatlanul

Zsuzsa úgy kezdte az előadását, hogy a vírus és a demotiváció között meglepően sok a hasonlóság: például mindkettőnél először csak a tüneteket vesszük észre, melyeket ha nem kezelünk időben, átterjed másokra is, ezzel nagy gazdasági károkat okozva. Emellett ahogy a vírus is láthatatlanul terjed, úgy igaz lehet ez a demotivációra is: a vezetők is lehetnek láthatatlan „vírushordozók”, így megfertőzve a csapatukat. 

A főbb ismertetőjelek

Na de hogyan is ismerjük fel, amennyiben valaki demotivált állapotban van? Jellemző lehet többek között a tartós közönyösség, szomorúság, fásultság, kedvetlenség, „minden mindegy” állapot, fáradtság, céltalanság, az együttműködés hiánya, az érdektelenség, a frusztráltság és a halogatás is. 

Hogyan előzhetjük meg ezt az állapotot?

Adódhat a kérdés, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a motiváció hiányának kialakulását? Első lépésként érdemes vezetőként a saját motivátorainkat felmérni. Ezután tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ezeket mennyire éljük meg a munkánk során? Értékeljük is őket egy 1-10-ig tartó skálán. Ezt követően ugyanezen motivátorokat vizsgáljuk meg a csapattagokkal is: számukra mely tényezők adják a legtöbb motivációt? És ezeket mennyire élik meg a vezetésünk mellett?

A két elemzés egymáshoz való viszonyításából egyértelműen látszódni fog, hogy mely igényekre kell több energiát fordítanunk vezetőként, hogy elkerüljük a tartós demotiváltság állapotát, mely aztán könnyen szétterjed a teljes csapatban vagy akár szervezetben. Legyünk résen és ne halogassuk ezen motivátorok mielőbbi felmérését!