hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kindli Erna-interjú

Valódi problémákkal akartam foglalkozni

Kindli Erna 2017-ben lett a Bátor Tábor ügyvezető igazgatója egy merész szakmai váltást követően: azelőtt a Tresorit informatikai vállalkozás marketing- és értékesítési igazgatójaként, még korábban a Google marketingvezetőjeként, majd ugyanitt globálisstratégia-szakértőként dolgozott. Az év fiatal vezetője-díj 2016-os nyertesével beszélgettünk karriermódosításról, a hazai nonprofitok helyzetéről és arról, hogy mi az igazán fontos az életben.

A Bátor Tábor 2001 óta szervez ingyenes élményterápiás programokat súlyosan beteg gyermekek és családtagjaik, valamint olyan családok számára, akik súlyos betegség következtében elvesztették gyermeküket. Csak az elmúlt évben 1200 gyerek és 500 családtag vett részt programjaikon. Kindli Erna 33 évesen, közel évtizedes szoftveriparági múlttal a háta mögött lett a nonprofit szervezet CEO-ja.

Korábban az üzleti szférában dolgoztál, hogyan jött a lehetőség a váltásra?

Régi álmom egy saját alapítvány, és több olyan gyerekekkel kapcsolatos téma is van, ami régóta foglalkoztat. Amikor eljöttem a Tresorittól, és a következő izgalmas kihívást kerestem az életemben, még csak annyit tudtam, hogy közelebb szeretnék jutni az álommunkámhoz és a céljaimhoz. Ekkor még nem fogalmazódott meg bennem tisztán, mit is keresek, de az már ezen a ponton is világos volt, hogy engem nagyon foglalkoztat, hogyan lehetne egy kicsit javítani azon, ahogyan a magyarok a nonprofit szféráról gondolkodnak.

Kindli Erna

Tehát egyből tudtad, hogy a nonprofit szférára váltanál?

Megfogalmazódott bennem, hogy most kellene átmennem a nonprofit szférába, de amíg nem jött velem szembe a konkrét lehetőség, addig túl korainak éreztem ezt a váltást a karrieremben. Viszont a pár hónapos szabadidőm alatt folyamatosan fel-felbukkant ez a téma, így egy idő után már azt gondoltam, hogy mégse kellene ezt a hangot lekeverni. Aztán a véletlenek összejátszása folytán összeismerkedtem a Bátor Tábor kuratóriumának akkori elnökével, Küllői Péterrel, aki ajánlatot tett, én pedig nem igazán gondolkodtam a válaszon, mert ebben a munkában mindent megtaláltam, amit kerestem.

Mi az, amit kerestél?

Az a típus vagyok, aki nem hoz kényszerdöntéseket, csakis olyan helyre megyek el, amilyet kerestem. Úgy fogalmazhatnám meg, hogy három fő dolgot keresek mindig, minden munkában: az első az impact, vagyis hogy amit csinálok, az pozitív hatással legyen a világra – ez a szoftveres karrieremben is mindig szempont volt, itt pedig eléggé vegytisztán valósul meg. A másik az intellektuális, szellemi kihívások: szeretek összetett problémákat, kérdéseket kibogozni, stratégiákat alkotni, az ügyvezetői pozíció és a Bátor Tábor sokszínű tevékenysége pedig lehetőséget ad arra, hogy változatos kihívásokkal foglalkozzam.

És a harmadik tényező?

Az emberek. Mindig nagyon fontos, kivel dolgozik együtt az ember a munkája során. A nonprofitoknál nagyon szép lelkű emberekkel találkozom minden területen: a saját csapatom, a támogatók, az önkéntesek, a gyerekek és a családjuk, akikkel foglalkozunk, mind olyan emberek, akikkel nagy öröm és inspiráló együtt dolgozni. És talán még egy negyedik pontot is megemlíthetek a felsorolt hármon kívül, ez pedig a valódiság. A szoftveriparágban eltöltött tíz évem alatt kiváló szoftvercégeknél dolgoztam, viszont sok forprofitban dolgozó érezheti pár év munka után – és ezt anélkül mondom, hogy degradálni szeretném a forprofit munkát –, hogy a mindennapi munkája során bizony sok konstruált, a mai világ digitalizáltságából fakadóan absztrakt problémával találkozik, és kívánhatja azt, hogy mennyire jó lenne valódibb, való életbeli problémákkal foglalkozni. A Bátor Tábor ezt is megadja számomra.

Bátor Tábor

Hiányzik-e valami a forprofit szférából? Vagy másképp megfogalmazva a kérdést: mit látsz a legnagyobb különbségnek?

Semmi nem hiányzik. Az alapvető különbség az, hogy mi nem termelünk profitot, de minden más hasonlóan kellene, hogy működjön itt is. Áldozatot természetesen hoztam, hiszen a fizetésbeli különbség elég jelentős a két szféra között. De nagyon sok minden hasonlóan működik itt is, mert a kezdetektől úgy lett építve a Bátor Tábor, mint egy nagyon profin működő, üzletszerű vállalkozás, annyi különbséggel, hogy az érintetteknek mi ingyenesen nyújtjuk a szolgáltatást, ami ez esetben az élményterápiás programjainkat jelenti. A forprofit szférában a termék fogyasztója egybeesik azzal, aki fizet érte, itt nem – ilyen szempontból olyan ez, mint a tankönyvpiac vagy a Google hirdetési piaca. Utóbbinál azt láthatjuk, hogy a Google használatáért a fogyasztó nem fizet, de ott van a hirdetői réteg, és ők fizetnek. A mi üzleti modellünk is erre hasonlít: van az érintetti kör, és egy tőlük elkülönült réteg az, aki fizet.

Mit lehet a Bátor Táborban hasznosítani a multis létből, a multis tapasztalatokból? Hogyan kellene javítani azon, ahogyan a magyarok jelenleg gondolkodnak a nonprofit szféráról, amire korábban utaltál?

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy Magyarországon is vannak nagyon profin és transzparensen működő nonprofit szervezetek – a Bátor Táboron kívül több ilyen szervezetet tudnék megemlíteni –, de mivel előfordultak botrányok, visszaélések is, a bizalom nem mondható magasnak ebben a szektorban. A magyarok ezért nem túl pozitívan közelítenek az adománygyűjtéshez. A másik probléma az, hogy az emberek fejében létezik egy olyan sztereotípia, hogy a nonprofit szervezeteknél lelkes amatőr hippik dolgoznak, és nem gondolják, hogy ezek hatékonyan működő, strukturált, stratégiailag gondolkodó szervezetek is lehetnek. Tehát a bizalom a szektorban lehetne magasabb, ezért viszont a szférának is tennie kell. De nem vagyunk egyedül, az adakozói kultúra az egész közép-kelet-európai térségben gyerekcipőben jár.

Ezt kifejtenéd bővebben?

Tőlünk nyugatabbra, az angolszász országokban hatalmas hagyománya van az adakozásnak és az önkénteskedésnek. Ez nálunk még fejlesztendő terület. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az adóegyszázalék kérdése: az, hogy hányan rendelkeznek vele egy évben, és ugyanakkor hányan rendelkezhetnének. Konkrét számokat is tudok mondani: tavaly a 3,8 millió jogosult adózóból 1,8 millió fő (47%) rendelkezett az adó 1%-áról. Értelemszerűen a „saját pénztárcából” adakozók aránya ennél jóval alacsonyabb lehet.

Hogyan tudnád összegezni az eddig a Bátor Tábornál eltöltött időd tanulságait?

Most fél éve vagyok a Bátor Tábornál. A fókuszom jelenleg három területre irányul. Az első ezek közül a stratégia. A Bátor Tábornál eddig is megvoltak a hagyományos receptek, amelyek eddig is jól működtek, de azért sok mindenen lehet még javítani, már csak azért is, mert az elmúlt pár évben sok minden megváltozott a világban: például átalakult az, hogy mit jelent gyereknek lenni, a gyerekek hogyan viselkednek, és milyen problémákkal szembesülnek. De változott a piaci környezet, az emberek gondolkodása is általában, az, hogy milyen témákat tartanak fontosnak, és hogyan lehet mozgósítani őket.

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?

Én egy olyan csapatot szeretnék (tovább) építeni, amely ezekre a külső változásokra éppen olyan gyorsan, agilisan és innovatívan tud reagálni, mint ahogy az a forprofit szektorban történik. A második fókuszom a társadalmi, technológiai innovációkhoz kötődik: az a célom, hogy ugyanúgy használjuk ki ezeket az új, innovatív technológiákat, lehetőségeket a hatékony marketing és a hatékony pénzszerzés céljával, mint ahogyan a forprofit kihasználja ezeket. A harmadik fókuszpont pedig a szervezet: jelenleg ötven állandó munkatársunk van, és szeretnénk, ha ők egy kiváló, innovációt serkentő munkahelyet tudhatnának magukénak. A Google a világ legjobb munkaadója, és amikor a Google-nél dolgoztam, sok hr-folyamatra ráláttam, és a saját bőrömön is megtapasztaltam azt, hogy milyen energiákat szabadít fel, ha az ember jól érzi magát a munkahelyén.

Bátor Tábor

Tudnál példákat is mondani arra, hogy az általad felsorolt három pont hogyan valósul meg a gyakorlatban?

Ami a technológiai innovációt illeti, ennek csak a stratégiai részéhez értek, így értelemszerűen az ötleteimet tudom belevinni. Itt például – anélkül, hogy túl sokat árulnék el a közeljövőben, most tavasszal induló projektjeinkről – annyit elmondhatok, hogy egy online committee-t hoztam létre, amibe a magyar piacról toboroztam szakértőket, többek közt az Inviteltől, az eMagtól és a YouTube-tól. Ez egy öt fős pro bono szakértői gárda, akiknek a kisujjában van az egész szakma, és ők tanácsadó testületként segítenek majd bennünket abban, hogy maximálisan kihasználjuk az internet adta lehetőségeket.

Másfelől szeretnénk erősíteni a webshopunkat, hiszen ez az adományozás olyan formája, ahol az adományozó nemcsak eszmei, hanem kézzelfogható előnyhöz is jut a vásárlás révén. A marketingkommunikációs vezetőnk ötlete volt, hogy a karácsonyi ajándékvásárlási lázban Instagram-influencerekkel vegyük fel a kapcsolatot. Megkértük őket, hogy a nekik ajándékba küldött bátor táboros bögrével készített képet posztoljanak az Instagram-oldalukra. Volt olyan poszt, amit háromszor annyian lájkoltak, mint ahány követője a Bátor Tábornak összesen van… Tehát a fentieket összefoglalva úgy fogalmazhatnám meg, hogy új szempontokat, új gondolatokat próbálok behozni, inspirációt nyújtani ahhoz, hogy kicsit máshogy nyúljunk hozzá a saját márkánkhoz.

És a szervezetfejlesztés?

Az adakozói kultúra említett gyerekcipőben járása miatt nem könnyű minden évben kitermelni a költségeket. Ezért gyakran maga a munkavállaló az, akin spórolnunk kell, miután az első helyen mindenképpen az érintett gyerekek és a tábor állnak. Csakhogy a gyerekek érdekeit is szolgálja az, hogy a Táborban dolgozó munkavállalók jól legyenek. Sokan úgy vélekednek, hogy a nonprofitban még fizetni se kellene az embereknek – de ez nagyon téves elképzelés: itt is, mint bármilyen szervezetben, szükség van marketing-, pénzügyes, sales- (nálunk: adományszervező) stb. tehetségre. Ha ezeket a tehetségeket nem szerezzük meg és nem ápoljuk, akkor a programjaink nem vagy nem olyan minőségben fognak megvalósulni. Gondoskodnunk kell arról, hogy az itt dolgozó kollégák elégedettek legyenek, egyáltalán, hogy meg tudjanak élni, és így az energiáikat az üggyel kapcsolatos feladatokra fordíthassák. Ezen kívül, ugyanúgy, mint egy forprofitnál, a fejlődésük is fontos. Ha nem biztosítjuk a fejlődésüket, a továbbképzésüket, akkor a Bátor Tábor is megragad egy szinten, és nem fog tudni hatékonyabban új bevételeket szerezni, új programokkal előállni, és így tovább.

Mit tesztek a kollégák fejlődése érdekében?

Idén például a korábbinál nagyobb összeget különítettünk el a kollégák képzésére, fejlesztésére – noha ez az összeg még mindig jóval elmarad a vállalati képzési büdzsétől. A támogatóinknak köszönhetően van lehetőségünk ingyenes képzéseken is részt venni, de a munkatársak is tartanak egymásnak tréningeket. Dolgozunk egy átfogó képzési rendszeren is, amely felméri majd, hogy a különböző munkakörökben milyen fejlesztési lehetőségekre van szükség a szervezeten belül – hiszen ez itt is ugyanúgy fontos, mint egy üzleti vállalkozásnál.

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés