hirdetés
hirdetés
hirdetés

Interjú

Tardos Anna: Anyaság és/vagy hivatás?

„Ne menj el, mesélj” - / (így nem szökik rá hirtelen az éj) / s míg kis szive nagyon szorongva dobban / tán ő se tudja, mit is kiván jobban / a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél’ – e sorok József Attila Thomas Mann üdvözlése című verséből származnak, de ott kavarognak minden kisgyerek érzéseiben. Vajon mit tehet a szülő, az anya, aki úgy érzi, menten szétszakad, hogy gyermekének és munkájának egyaránt eleget tegyen? Tardos Anna pszichológussal jártuk körül a kérdést.

Hogy látja, mennyire gyakori, hogy nehezen fér össze a munka és a szülői szerep?

A probléma lényegében a múlt század óta fennáll, amikor a nőkben megfogalmazódott az egyenjogúság igénye. Igaz, már a 19. században jelen voltak a gyárakban a munkásnők, és nem véletlen, hogy az iparosodott vidékeken létesültek az első bölcsődék is, de a 20. században változott meg igazán a korábban érvényes minta, miszerint az anya gondozza a gyermeket, az apa pedig dolgozik, és egyben hidat képez a társadalom és a család között.

Tulajdonképp a nők munkába állásával ütötte fel a fejét a dilemma, hogy egy anya mennyi ideig maradjon otthon a kisgyermekével, beadja-e bölcsődébe, a nők azóta viaskodnak a bűntudattal – hiszen egy nőnek megszólal a lelkiismerete, ha másra bízza a gyermekét –, és keresik a kompromisszumot. Manapság politikai szinten is egyre határozottabb elvárások fogalmazódnak meg, akár országos, akár uniós elvekről beszélünk, hogy egy nő a gyereknevelésnek szentelje-e magát, vagy vegye ki a részét a gazdasági folyamatokból.

Hermann Alice neves pszichoanalitikus és óvodapedagógus szakember vizsgálta óvodások és alsó tagozatosok, valamint nevelőik és tanáraik körében, hogy a gyermekek és a felnőttek mely társaikat, neveltjeiket tartják „derék gyerekeknek”. Érdekes módon azokat a gyermekeket nagyobb számban értékelték pozitív személyiségnek, akiknek a szülei dolgoztak. Vajon miért? Talán azért, mert a gyermek számára pozitív mintául szolgál, ha szülei, így édesanyja is dolgoznak, amennyiben örömüket lelik a munkájukban.

Tehát ön a dolgozó nő mellett teszi le a voksát?

Nem kifejezetten. Viszont kijelenthetem, hogy nem értek egyet azzal, ha a társadalom dönti el, mi a helyes megoldás. A jó megoldás ugyanis minden család esetében más és más, a szülő és a gyermek jellemzőit figyelembe véve kell kialakítani azt a helyzetet, ami az összes érintett számára elfogadható. Természetesen pozitív hozadéka van, ha egy anya az otthont választja, és nyugodt, békés hátteret biztosít; ugyanakkor fennáll a veszély, hogy az anyaszerep félreértelmezése oda vezethet, hogy a gyerek hozzászokik ahhoz, hogy mindenben kiszolgálják.

A döntés mérlegelésekor fontos figyelembe venni az anya személyiségét, ambícióit, sokan ugyanis szenvedni kezdenek az otthonlét monotonitásától, a kihívások hiányától – nem szükségszerű, hogy egy nő szakmai önmegvalósítása a gyermeke áldozatává váljon. Más nők azonban abban teljesednek ki, hogy gyerekeikről gondoskodhatnak, és nem vágynak más szakmai karrierre. Itt szeretném leszögezni, hogy egyik típusú nő sem rosszabb anya a másiknál, csak mások. A legfontosabb, hogy az anya lelje örömét a gyerekkel töltött időben, ne azon rágódjon, hogy szíve szerint mással vagy mással is foglalatoskodna. A gyereknek sem tesz jót, ha az anyja hiányérzettel küzd, és egyre türelmetlenebb vele.

Természetesen tekintettel kell lenni a gyerek egyéniségére, fejlődésére is. Léteznek erősebb karakterű, ellenállóbb gyerekek, akik jobban bírják az anyjuk távollétét és a nagyobb közösséget, mások azonban érzékenyebbek, és nagyobb szükségük van a biztonságos otthonra. Sokan megriadnak a többi gyerektől a bölcsődében, vagy gyakori betegség miatt hiányoznak – ez azt jelezheti, hogy nincsenek még felkészülve az elválásra, vagy azt, hogy az új környezet vagy személy nem megfelelő.

Amennyiben egy édesanya az első időszakot kizárólag a gyerekével szeretné tölteni, majd utána tervezi a munkába való visszatérést, a gyerek hány éves korára időzítse a váltást?

Nem tudnék standard időpontot kijelölni, hiszen, mint mondtam, a gyermek és az anya igényeihez kell igazítani, hogy mikor lehet egy nagyobb közösséggel, vagy más megoldással, például bébiszitterrel próbálkozni. Természetesen újszülött, illetve csecsemőkorban fontos az anya jelenléte már csak a szoptatás miatt is, illetve ekkor alakul ki a gyermekben az első, az életre szóló kötődés, a biztonságos bázis érzete, erre az időszakra valóban érdemes háttérbe helyezni a munkát. A második életévben az átszokás gyakran látványosan nehéz. Összességében a negyedik, esetleg a harmadik életévben érhető tetten a gyerekekben a törekvés, hogy kipróbálják magukat a mama nélkül is. De hangsúlyoznom kell, hogy ezek tendenciák, nem kőbe vésett igazságok, hogy minden család, minden gyermek eltérő, és nincs két egyforma történet vagy bevált recept.

Hogyan lehet kezelni, ha egy gyerek érzékenyebb személyiségű, ám az anya szintén nehezen viseli a gyerekneveléssel járó bezártságot?

A kulcs ilyen konstelláció esetén is megtalálni a módját az átmenetnek. Ha az anyának nemcsak öröm, de rossz élmény is a gyermekével otthon maradni, az a gyermekben is rossz érzésként tükröződik vissza. Esetleg érdemes egy próbát tenni, mennyire fogadja vagy utasítja el a gyermek a bölcsődét – elképzelhető, hogy a gyermek javára válik a másodlagos biztonságos közeg, segít kinyílni a világ felé. Ha pedig rosszul üt ki a kaland, vissza lehet térni a korábbi viszonyokhoz, legalább ideiglenesen, hátha csak több időre van szükség a felkészüléshez.

Sok esetben a részmunkaidő jelenti az arany középutat, ami nem veszi annyira igénybe az édesanya energiáit, idejét, mint a nyolcórás foglalkoztatás. Ha az adott szakma keretei lehetővé teszik, érdemes ilyen irányban tapogatózni.

Ha egy nő egyszerre szeretne karriert, ám fontos számára, hogy anyaként is jelen legyen a gyermeke életében, hogyan harmonizálja az ütközéseket?

Kutatások igazolják, hogy a gyermek személyiségébe a szülővel töltött idő ivódik be legmélyebben, akkor is a szülő szolgál modellként, ha a gyerek másokkal tölti a napja jelentős részét.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyerekkel töltött idő minősége a döntő. Legfontosabb, hogy ilyenkor a szülő teljes valójában a gyerekével legyen, ne csak félig-meddig, hanem tényleg rá figyeljen, és ne próbálja még néhány telefon elintézését belezsúfolni a közös programba. Az együttlét történhet úgy, hogy a szülő részt vesz a gyermek életének apró mozzanataiban, például együtt sétálnak, és türelmesen megáll, valahányszor a gyermekének arra támad kedve, hogy egy szépen fénylő bogarat vagy érdekes alakú követ vegyen szemügyre – nem siettet, hanem időt ad gyerekének a világ felfedezésére.

Ha a gyermek erre az együtt töltött időre bizton számíthat, könnyebb neki megmagyarázni, ha a szülőnek épp egyéb elfoglaltságai vannak, például meg kell írnia egy anyagot. A „befejezem ezt, és a tied vagyok” mondat varázsigeként hathat, ha a gyermek tudja, hogy erre az ígéretre alapozhat. Szó sincs arról, hogy a szülőnek menetrend szerint tökéletesen kell szülősködnie, a tökéletesség nem várható el senkitől, de ha a gyerek alapélménye az, hogy neki is jut a mamából, akkor – ha morog is – jobban tud türelmet tanúsítani. Sőt, a várakozás is építheti énjét, a reménykedés is hordoz örömöt, a remény beteljesülése pedig pozitív tapasztalatot alakít ki a világ működéséről.

Megadható egy minimális időtartam, amit egy édesanya egy átlagos nap a gyerekével töltsön?

Nem tudnék normatív időt meghatározni. Összességében a délután és az este érzékenyebb idő, mint a reggel, tehát érdemes akkorra időzíteni az együttlét periódusait. Inkább azt emelném ki, hogy minden napra jusson közös idő – kivétel persze előfordulhat –, illetve a hétvége bírjon kiemelt szereppel. De ne essen át a szülő a ló másik oldalára, hogy szombaton egyik szórakozást a másik után szervezi. A játék nemcsak játszást jelent, hanem játékos együttlétet is, például huncutkodva öltözködni, viccelődve beszélgetni a vacsoránál, de izgalmakat tartogathat közösen rendbe rakni a konyhaszekrényt – a lényeg a figyelem és az együttes élmény.

A közös idő legyen mentes mindennemű sietségtől és siettetéstől, férjen bele egy ráérős reggel, egy kiadós pancsolás. Hasonlóan a meditációhoz, döntsük el, hogy most félreteszek minden mást, és átkapcsolok egy másik időtudatba. Ha megvan az ideje a lazításnak, könnyebb elfogadni, hogy máskor a sietségé a szó – szülő és gyerek számára egyaránt.

Hogyan kezelje a szülő az óhatatlanul kialakuló bűntudatot, ha a munkáját időnként kénytelen a gyereke elé helyezni?

A bűntudatot nem lehet egy szóval eloltani, de fel lehet oldani azzal, ha a szülő ismeri saját szükségleteit és a gyerek igényeit, és akár több próbálkozás során, de törekszik összeilleszteni a kettőt.

A gyerek gondozását, felügyeletét többen is elláthatják, a különböző személyek súlya azonban eltérő. Fontos, hogy legyen a gyerek életében egy főszemély, akihez szorosan kötődhet, akire számíthat. Előfordulhat, hogy szüksége esetén a nagymama veszi át ezt a szerepet. Érthető okból az anyák nehezen adják át ezt a pozíciót, hiszen ezzel önmagukat is megfosztják egy nagyon fontos, semmivel sem helyettesíthető élménytől. Az anya akkor is a legfontosabb személy lehet a gyermeke életében, ha történetesen dolgozó nő – a főszemély számára nem követelmény, hogy ő töltse a legtöbb időt a gyerekkel.

Hogyan valósítható meg a család és más hozzátartozók segítő szerepe?

Vizsgálatok kimutatták, hogy már egészen kicsi, 5-6 hónapos csecsemők is eltérően viszonyulnak környezetük különböző tagjaihoz, máshogy kommunikálnak az anyával, az apával, a különböző hozzátartozóknál máshogy reagálhatnak hasonló helyzetekre – tisztában vannak vele, hogy a körülöttük levők stílusa, egyénisége sokféle. Éppen ezért a csecsemő, kisgyerek vagy épp nagyobbacska iskolás körül tébláboló vagy épp segédkező sok felnőtt nem anyahelyettes, hanem anyakiegészítő, akik kiveszik a részüket a gyerek életéből. Az anyát egyik sem pótolja, legfeljebb hozzátesz ahhoz, amit az anyával való együttlét, a vele való kapcsolat jelent. Ennek megértése segíthet az anyának megküzdeni a lelkifurdalással, amikor mással is megosztja a gyerekéről való gondoskodást. Különösen egyedülálló szülőknél fontos, hogy találjanak maguknak ilyen kiegészítő szerepet betöltő személyt, és ne szippantsa be őket a szülői szerep.

 

Szabó Elvira
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A Kreatív hagyományos éves konferenciáján ismét a pr-szakma előtt álló legaktuálisabb kihívásokat járjuk körbe. Időpont: november 23.

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.

hirdetés