hirdetés
hirdetés

Interjú az újrakezdésről, ünnepeltségről és céltudatosságról

Risztov Éva: „Óriási esély, ha a semmiből kell újrakezdeni”

Robbanásszerűen indult a karrierje, aztán jött egy átok sújtotta, hosszú ezüstérem-sorozat. Elfáradt, nem értette, 19 éves korára feladta. Három év teljes kihagyás után hívták az Úszószövetségtől, hogy amolyan kísérleti nyúlként a rövidpálya után megpróbálkozhatna a hosszútávú úszással. Újrakezdte. Húsz kiló súlyfelesleggel, csapat nélkül, úgy, hogy szinte senki sem hitt benne. Így lett négy évvel később olimpiai bajnok. Risztov Évát, a 2012-es londoni olimpia 10 kilométeres hosszútávú aranyérmesét faggattam az újrakezdés tapasztalatairól és lehetőségeiről.

Szinte mindenki ismeri a történetet, hogy miután beértél a célba 2012-ben győztesként, édesanyád odaszaladt hozzád, és azt súgta a füledbe: „Na, most kéne ideállítani azokat, akik öt évesen azt mondták, hogy sose lesz belőled úszó”. Készülve a mostani beszélgetésünkre, sokat forgattam ezeket a mondatokat magamban, keresve a másik oldal igazságát. Nem lehet, hogy te csak a kivétel vagy, de alapvetően azért már látni egy kisgyereknél, hogy milyen lehetőségek vannak benne és milyenek nincsenek? Biztos, hogy az említett szakemberek nem az esetleges kudarcoktól akarták megóvni?

Risztov Éva. Fotó: Borzi Vivien
Nem kételkedem a fenti ítéletet megfogalmazó edzők jóindulatában, biztos, hogy nem akartak rosszat. Ránéztek a szüleimre, megnéztek engem, és sok év tapasztalata alapján azt mondták, hogy: „Hát, ez a kislány nem az az alkat.” Inkább azt mondanám, hogy nagyon kevés szempontot vettek figyelembe. Most, hogy az aktív versenyzést abbahagyva egy teljes úszóegyesületet vezetek, és edzőkkel, szülőkkel, gyerekekkel beszélgetve nap mint nap közösen építgetünk valamit, ki merem jelenteni: senkiről nem lehet megmondani, öt vagy akár nyolcévesen, hogy mi lesz belőle. Mert nem a nyolc éves korában megmutatkozó képességek fognak számítani, hanem az, hogy az eredményig tartó úton mi történik vele. Kik veszik körül, milyen befolyások érik, ő milyen jeleket vesz le, mennyi akaraterő van benne. A genetika az egy dolog, de honnan tudod, hogy kinek mi van a szívében és a lelkében? Az életünk eredményeinek összetevői sokrétűek, a torta sosem nyolcszeletes, hanem legalább száz. És mindig van pár hiányzó szelet, de az nem azt jelenti, hogy nincs torta. Sőt, tovább megyek: valójában mindenkiről csak élete végén szabadna bármilyen ítéletet hozni. Amikor tényleg befejezte, lezárta, nincs tovább. Előre mi alapján merünk ítélkezni? Mindenkinek joga és lehetősége van változni, alakulni, korábbi hibákból, kudarcokból tanulni, az út nagyon hosszú. Néha elborzadok, hogy vajon hány gyerek életét tettük, és tesszük tönkre mai nap is gyorsan és felelőtlenül meghozott ítéletekkel. Persze, felnőttként egymással is ugyanezt csináljuk…

Azért gondolom az ezüstérem-sorozat után, mikor 2005-ben bejelentetted, hogy visszavonulsz, csak megfordult a fejedben, hogy végső soron beigazolódtak az első vélemények. Ehhez képest miért vállaltad, hogy három év múlva újrakezded?

Mert rájöttem, hogy nem vagyok boldog és elégedett az akkori életemmel. Persze végre bulizhattam, dorbézolhattam az éjszakában, ehettem, amennyit akartam, de aztán világossá vált, hogy én ahhoz értek leginkább, amit a medencében csinálok. Illetve rádöbbentem arra is, hogy azzal csúszhatott félre a pályafutásom első fele, hogy mindig mástól vártam, hogy megmutassa, merre van az előre. Majd az edző bá’ megmondja, hogy hogy kell csinálni, majd a szakosztályvezető eldönti, hogy én mennyit érek. Belém hasított a felismerés, hogy senki nem teszi meg nekem azt a szívességet, hogy helyettem hisz bennem. Nekem kell hinnem saját magamban, nekem kell magamért küzdenem, saját magamban kell keresnem a megoldást. Viszont ha így teszek, akkor biztos nincs lehetetlen. Ha egy bolti eladó boldog és elégedett azzal, hogy ő bolti eladó, akkor az szuper, teljes lesz az élete. De ha csak egy kicsi vágy is van benne, hogy ő üzletvezető szeretne lenni, addig biztos nem lesz az, amíg azt mondogatja: „Én egy bolti eladó vagyok, de olyan jó lenne egyszer üzletvezetővé válni.” Azt kell mondani: „Én üzletvezető leszek, és mindent megteszek azért, hogy ez sikerüljön”. Iszonyat sok munka, de ha meg sem próbáltad, hogy állsz majd a tükör elé nyolcvan évesen? Amikor elhatároztam, hogy újra kezdem, azzal álltam neki, hogy olimpiai bajnok leszek.

Jó, de úgy, hogy végül az lettél, most már könnyen beszélsz. Mi történt volna, ha ugyanezzel az elhatározással, mégsem sikerül?

Akkor nem vagyok olimpiai bajnok. De az nem jelent kudarcot. Szerintem nem létezik egy nagy siker és egy nagy kudarc az életben. Millió apró siker és millió apró kudarc van, részpillanatok, és valójában a te szemléleted dönti el, hogy mi micsoda, hogy mi mennyit ér. Ha próbálkozol, vagy újra próbálkozol, ha változtatsz, ha javítasz, ha elemzel, ha küzdesz, az egész egyszerűen nem sülhet el rosszul, az mindig felfele fog vinni. Lehet, hogy a végeredmény nem pont az, amit vártál, nem az, amiért eredetileg elkezdtél küzdeni, de ha megérted, hogy az adott folyamatban te mit változtál, hogy fejlődtél, milyen dolgokat ugrottál meg, akkor kiderül, hogy lelkileg és szellemileg hihetetlenül sikeres munkát végeztél. Itt az egyesületben senkitől nem várjuk, hogy olimpiai bajnok legyen. Én mind az edzőket, mind a gyerkőcöket arra kérem, hogy hozzák ki magukból a maximumot, érjék el azt, amit el lehet érni. Ennyi. Ha küzdesz, akkor az már siker. Az a kudarc, ha feladod. És hogy a legnehezebb pillanatokban sem érdemes feladni, én erről kaptam leckét az élettől, amikor újrakezdtem 2008-ban. Mert igaz, hogy volt húsz kiló feleslegem, hogy nem volt körülöttem csapat, és senki sem hitt abban, hogy ebből bármi kijöhet, de ugyanakkor nem volt elvárás, nem volt nyomás, nem volt megfelelési kényszer, nem volt követendő példa. Iszonyatosan szabad voltam, belülről tettvágytól hajtva. Nem kellett egy meglévő csapathoz csatlakozni, elfogadva a játékszabályokat, nem diktált senki semmit, mert senkinek fogalma sem volt a hosszútávú műfajról. Én szerveztem a saját csapatomat, és együtt tanulva bukdácsoltunk előre, de elvárások és számonkérés nélkül. Azóta azt tudom mondani: óriási esély az életben, ha a semmiből újra kell kezdeni.

Ahogy az edzőket, gyerekeket, magát az egyesületet említetted, eszembe jutott, ami már régóta foglalkoztat: hogy vajon mennyire lehet kívülről motiválni bárkit is? Nem az van, hogy valakiben vagy van belső motiváció, és akkor szuper, de ha nincs, akkor megette a fene?

Lehet kívülről motiválni, de egyre inkább az a meggyőződésem, hogy csak nagyon finoman, inkább csak közvetve, mint közvetlenül. Nem lehet senkit nyüstölni, utasítani, a lelkére beszélni, tanácsokat adni, még csak lelkesen nógatni sem – illetve lehet, csak az ellenkezőjét fogjuk elérni. Szerintem annyit lehet tenni, hogy ha kapunk rá lehetőséget, vagy személyes felkérést, elmondhatjuk a saját példánkat, elmesélhetjük, hogy mi miben hiszünk, mi hogy csináltuk. És innentől rábízzuk a másik emberre vagy a nagyobb hallgatóság egyes tagjaira, hogy a mi példánk megérinti-e őket, fogékonyak-e rá, pont ez a szikra kellett-e nekik. Sok esetben nem. Pont a mi példánkra a másik ember nem nyitott. De ezen nem kell megsértődni. Egyrészt: mert mi megtettük, amit lehetett, kérésre elmondtuk a saját történetünket, másrészt, sosem tudhatjuk, hogy a másik embernek a mi példánk lesz-e a hasznos. Lehet, hogy az ő életéhez egy másfajta megoldás szükségeltetik, és akkor pláne nem várhatjuk, hogy a mi utunkon induljon el. Szóval, ami a motivációt illeti, én ebben hiszek. Mindenkire rá kell bízni, kit és mit fogad el, mindenki magának gyűjti a sikereket és kudarcokat. Apropó, siker! Annyit beszélünk a kudarcról, meg újrakezdésről, szerintem sokkal többet kellene általában beszélni a sikerről, és annak felelősségéről is.

(...)

Akkor maradjunk a sikernél! Érdekelne még, hogy mi a volt a 10 ezer méteres siker kulcsa. Hogy mentél végig lelkileg azon az 1 óra 57 percen, és mivel jutottál túl a holtpontokon?

(...)

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2020. augusztus–szeptemberi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Borítófotó: Derencsényi István.

Bódy Gergő
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

Újrahasznosítottuk 2019 egyik legsikeresebb KREATÍV rendezvényét: itt a Green Wave 2020! November 18-án fókuszban a fenntarthatóság és a marketing!

Az Üzlet és Pszichológia/HRPWR.HU, a Kreatív és a Brandfizz bemutatja: a Nagy Employer Branding Napot! - Legyél nyolckarú HR SHIVA 1 nap alatt!

hirdetés