hirdetés
hirdetés
hirdetés

Interjú

Óvodás vezetők

Pozicionálás, erőviszonyok, vezetői szerepért folytatott harc – ezek a helyzetek nemcsak a vállalati struktúra mindennapjaira jellemzők, hanem az óvodai udvarokon is jelen vannak. Vajon az óvodáskorú vezetők hogyan kerülnek az élre, milyen eszközökkel irányítják a csapatukat? Az ő világukba nyertünk bepillantást Kustra Erika és Tóthné Őze Erzsébet óvodapedagógusok vezetésével, akik 32, illetve 40 éves szakmai tapasztalatuk birtokában arról is beszéltek, mit tanulhatnak a felnőttek az egészen fiatal korosztálytól.

Megfigyelhetők általános pszichológiai dinamikák, változások az óvodáscsoportokban?

KE: A kiscsoport indulásakor az egyéni szükségletek kerülnek előtérbe, majd a közösség hatására, az érés előrehaladtával a gyerekek egyre inkább nyitnak a társak felé. Az „enyém”, az „én játszom vele” kijelentések, az „én kis territóriumom” világából fokozatosan kilépve képessé válnak beengedni a másikat. Eleinte a tárgyak köré csoportosuló, együttműködő tevékenység dominálja a kiscsoport termét, ám rövidesen bonyolódik a helyzet, mert felállnak a párok és a három fős mikrocsoportok, és ekkor, már 3-4 éves korban, csírájában megjelenik a vezető szerep.

TŐE: Korán kiderül, melyik gyerek köré csoportosulnak, ki dob be több ötletet a játékba. A csoportképződést befolyásolja, hogy egy gyerek családból jön vagy bölcsődéből, ugyanis az azonos intézményből érkezők eleinte hajlamosak egymásba kapaszkodni. Az irányító alkat megmutatkozását azonban nem befolyásolják a korábbi közegek, mert ez temperamentumtól és idegrendszertől függ. Már egészen fiatal életkorban megnyilvánul a habitus, hogy valaki szangvinikus, kolerikus vagy exhibicionista, és a többi gyerek úgy gyűlik köré, mint méhek a lépes mézre. A 3-4 éveseknél még nem beszélhetünk tudatos irányításról, ez 6-7 éves korban érhető majd tetten.

KE: A kiscsoportosok tipikus, sztenderd mondata a „nem leszek a barátod”, bár ebben a korban távolról sem arról szól, mint idősebb gyerekeknél vagy felnőttek számára.

Mit fejez ki ez a mondat?

KE: Mindig önérvényesítési céllal hangzik el. Nem azt jelenti, hogy „ezennel összevesztünk, és mostantól nem beszélek veled”, hanem hogy a gyerek valamit el akar érni. Az önérvényesítést nagymértékben meghatározzák a családból hozott minták: mi az elvárt és a megengedett hangnem, hogyan kezelik a konfliktusokat.

TŐE: A „nem leszek a barátod” legfeljebb egy napig tart, és a tegnapi esküdt ellenségek másnap már a mosdóba is kézen fogva mennek. Napról napra változik, éppen ki szimpatikus, ki ellenszenves, és a döntés oka gyakran attól függ, hogy a gyerek milyen lábbal kelt fel.

KE: A hármas csoportok, a triumvirátusok kiválóan alkalmasak az ilyen dinamikák lejátszására. Itt már határozottan kikristályosodik, ki az ötletadó, ki a két csapatjátékos, és az ötletadó eldönti, hogy aznap épp melyik csapattaggal szeretne szorosabban együttműködni. Ez a felállás fiúknál és lányoknál egyaránt megfigyelhető. Ebben az életkorban azért nem beszélhetünk vezetőről, mert ekkor még nem létezik klasszikus értelemben vett, tudatos irányítás, csak kiegyenlített együtt-tevékenység, viszont egyértelműen megállapítható, ki visz be több ötletet,  önkéntelenül erősebb hatást gyakorolva a dolgok menetére.

Jellemzően az ötletadó alakul át vezetővé?

KE: Az imént bemutatott felosztás a kiscsoportokra jellemző. Nem feltétlenül az ötletadó válik később vezetővé. Nagyobb csoportokban megfigyelhető, hogy nem a legkreatívabb gyerek az irányító, inkább az, aki képes kompromisszumokra. A vezetés gyakran abban nyilvánul meg, hogy a vezéregyéniség a háttérből csendben koordinálja a folyamatokat.

TŐE: Erősebb és gyengébb egyéniségek mindig lesznek. Viszont soha nem az válik vezetővé, aki erőszakos, harsány, és előtérbe tolja magát, hanem a kiegyensúlyozott gyerekek. Azok igazán vonzók társaik számára, akik magas viselkedéses intelligenciával rendelkeznek, ami veleszületett vagy a családból hozott egyaránt lehet. Ezek a képességek már kiscsoportos korban meg-megnyilvánulnak, és nagycsoportos korra határozottan körvonalazódik, kik képesek magukkal vinni, ragadni a többieket, akár olyan diplomáciai érzéket is megcsillantva, amiből sok felnőtt tanulhatna.

KE: Az óvodai szociometriák egyértelműen kimutatják, hogy soha nem az a vezéregyéniség, aki alig várja, hogy az óvónéni kérdésére bekiabálja a választ, hanem aki türelmes, figyelmes, kedves, empatikus. A vezető típusú gyerekek már egészen kis korban képesek stabilitást és kiszámíthatóságot nyújtani, mindig ugyanazért tiltakoznak, ugyanazért állnak ki, a társaikat nem használják ki érzelmileg, tartalmas játékokat találnak ki, nem jellemzik őket érzelmi kilengések. Azt sugározzák, hogy érdemes velük tartani. Ha belegondolunk, felnőttként is ugyanezt várjuk el a saját vezetőinktől. Azért tanulságos az óvodai évek során több ízben szociometriát végezni, mert egyértelműen kirajzolódnak a változások. Előfordulhat, hogy aki kiscsoportosként sztárnak számított, 6-7 éves korra kijjebb tolódik.

Milyen tényezők mozgatják a csoportváltozásokat?

KE: Fejlődik az énkép, fokozatosan érettebbé válik a személyiség, erősödnek a társas készségek. Ezzel együtt a gyerekek képesek felismerni a pozitív emberi jellemvonásokat egymásban is, érzékelik, kinek a társaságában érzik jól magukat.

TŐE: A fejlődést jelentősen elősegíthetjük, támogathatjuk óvónőként. Az óvodai közösségben a gyerekek megtanulhatják, mit jelent a tisztelet, becsület, segítőkészség. Drámapedagógiai eszközökkel, több évtizedes tapasztalatunkra alapozva sokat tehetünk azért, hogy a gyerekek olyan készségekkel felvértezve kerüljenek tovább egy egészen másfajta közegbe, amelyek segítik őket, hogy megfeleljenek az oktatási intézmények elvárásrendszerének.

KE: Mi, akik sok időt töltünk velük, észrevesszük, hogy kinél kell tompítani a domináns vénát, vagy ellenkezőleg, a visszahúzódó személyiséget olyan helyzetbe hozni, hogy hallassa a hangját, érvényesítse az elképzeléseit, megelőzendő a perifériára kerülést. Ugyanis az iskolában, ahol egy helyben kell ülni, teljesíteni kell, elviselni a kritikát, a szorongók és uralkodó típusúak egyaránt nehézségekkel küzdenek. Óvodapedagógusként sajnos azt látjuk, hogy manapság nagyon megnőtt a szorongó, önértékelési zavarokkal küzdő gyerekek száma.

Mi áll a gyerekkori önértékelési problémák elterjedésének hátterében?

KE: A mai gyerekeknek elsősorban az énképükkel van problémájuk. Amikor megkérdezik a nagycsoportosokat, „Mi leszel, ha nagy leszel?”, röpködnek az ilyen és hasonló válaszok, mint „polgármester”, „főnök”, „menedzser”. Mondhatni mindenki vezető akar lenni, hiszen ezt hallják a felnőttektől.

TŐE: A manapság uralkodó szemlélet szerint az érvényesül, aki mindig elöl van, aki a legjobb. Sokszor a szülők is megfogalmazzák rejtetten vagy nyíltan, hogy „neked kell a legjobbnak lenni”, „nem hibázhatsz”. Maguk a szülők állandó feszültségben élnek, és ezt közvetítik a gyermekeiknek, elvárva tőlük, hogy a maximumot teljesítsék, kis túlzással öt nyelven beszéljenek már óvodáskorban, sportoljanak, táncolni járjanak. Közben a gyereknek csak arra lenne szüksége, hogy játszhasson, építhessen, nyugodtan megvalósíthassa a kreativitását.

KE: Azzal, hogy a szülő örökké többet és tökéleteset vár a gyerektől, nem értékeli fejlődésének kis lépéseit, és önértékelési tudatzavart kelt benne. Mondhatni saját maga gátolja meg, hogy kifejlődjenek benne azok a készségek, amik jó vezetővé tennék. Lényegében a saját gyerekét ítéli kudarcra. A gyereket nem máshoz, hanem önmagához kell mérni.

A jó vezetői készségekkel rendelkező óvodások hogyan irányítják a csapatukat?

KE: A vezető sokszor csendben, finoman koordinálja a csapatát; esetenként csak abból lehet őt azonosítani, hogy a végső döntés az övé, nem a nyílt irányításból. Lehet csendes, de erős akaratú személyiség.

TŐE: Nem feltétlenül a vezető megy elöl, de ő osztja szét a feladatokat oly módon, hogy felismeri az egyéni szükségleteket, elintézi és hagyja, hogy minden résztvevő az legyen, ami szeretne, azt tegye, amiben jó. Elismeri, ha a másik valamiben ügyesebb nála. Sok megerősítést ad, akár csak annyival, hogy „Jaj de jó!” Ha egy társának valami nem sikerül elsőre, például lassabb, mondjuk futóversenyben, akkor bátorítja, szurkol neki. Nem tapossa el, hanem segít, és örül a sikerének.

KE: A vezető úgy osztja ki a feladatokat, hogy mindenki azt teszi, ami a saját területe. Nem arról van szó, hogy „én vagyok az ötletgazda, és én csinálok mindent”, hanem arról, hogy „neked is volt egy jó ölteted, ezt beemeljük, és gazdagítjuk vele a játékot”. Azért kedvelik, mert mindenkinek megadja a biztonságot, hogy része a csapatnak. Ugyanakkor konfliktushelyzetben képes nemet mondani, és a többiek szót fogadnak neki. Ezek a folyamatok nagycsoportos korra önjáróvá válnak, mi felnőttként nem avatkozunk a csoporttörténésekbe, csak ha vadhajtást észlelünk. Tulajdonképpen a vezetés kicsiben ugyanúgy működik, mint nagyban. Természetesen ebben az életkorban csak adottságokról beszélhetünk, a vezetői készségek még csírájukban vannak jelen, de már ilyenkor látni, hogy a későbbiekben lehet rájuk alapozni.

Milyen viselkedés számít „vadhajtásnak”?

TŐE: Többnyire ott válik szükségessé a beavatkozás, ahol megjelenik egy külső „betolakodó”. Ellenállást vált ki a közösségből, amikor valaki erőszakkal becsörtet a csapat életébe. Az összeszokott közegbe való belépésnek megvannak a maga fázisai: kezdetben az új jövevény megfigyel, majd belép, ötletet ad, és ha szimpátiát kelt, elfogadják. Sok esetben azért keletkezik konfliktus, mert a kívülről érkező nagy hanggal, erélyesen próbál betörni, aminek határozott elutasítás és a legtávolabbi sarokba küldés a vége. A legtöbb gyerek néhány ilyen kudarcélmény után változtat a természetén, mert szembesül azzal, hogy hiába helyezné magát a csapat fölé, nem fogadják el. Általában ezen a ponton szokták felnőtt segítségét kérni, és mi feltesszük nekik a kérdést, hogy „Mi lenne, ha halkabban mondanád?” Új tagot akkor engednek be, ha kedvesen közeledik; először megkeresi a helyét az új közösségben, és elképzelhető, hogy már kezdetben mocorog benne, ő irányító szerepet vinne, de még ki kell csiszolnia az ehhez szükséges készségeket.

KE: Arra is oda szoktunk figyelni, aki túlságosan félénk, szorongó. Egyik csoportunkba járt egy kifejezetten csendes, visszahúzódó kisfiú, aki introvertált családból érkezett hozzánk. Egy idő után már az váltott ki benne szorongást, hogy ezzel a habitussal nem tudott érvényesülni. Ezt a kisfiút egyik legnagyobb sikerünknek tekintjük, mert negyedik évre úgy felturbóztuk, kipakoltuk a csapat elé szerepelni, és megerősítéseket adtunk, hogy rájött az ízére, és az utolsó óvodás évében merte hallatni a hangját, hangosan kacagott, megcsillantotta a korábban rejtegetett humorérzékét, vitába szállt még a felnőttekkel is. Úgy ment tovább iskolába, hogy nem lett beilleszkedési problémája, sőt vezető szerepet is vállalt, holott nem ezeken az alapokon indult.

Ha már vezetésről beszélünk, ejtsünk szót a szülőkről is, hiszen akár tetszik, akár nem, nekik vezetőként is tudni kell működniük. Sajnos a mai szülők sokszor attól rettegnek, akár tudat alatt, hogy ők mint a gyerekükért felelős emberek rossz döntést hoznak, helytelenül cselekszenek, ezért nem mondanak nemet a gyereknek, nehogy sérülést okozzanak benne. Ám így nem tudják kialakítani a kereteket, amik segítenék az eligazodást a világban, a családban és az egyéb közösségekben.

TŐE: Sok szülő külső elvárásoknak, külső értékeknek igyekszik megfelelni. Inkább átadja az irányítást a gyereknek, csak fejezze be a sírást, így azonban nem tudja azt az állandóságot és ritmust biztosítani, amire a gyerek kiegyensúlyozott működéséhez szükség van. A szülőnek fontos felvállalnia, hogy a dolgok úgy fognak történni, ahogy ő az imént mondta, és ne bocsátkozzon alkufolyamatba, mert a gyerek csak így tapasztalja meg a következetességet.

Vannak növendékeik, akiknél látták, mivé cseperedtek felnőttkorukra?

TŐE: Egyik neveltemről tudom, hogy sportolóként világbajnoki érmet szerzett. Róla például álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen képességekkel rendelkezik, mert olyan szerény és visszahúzódó volt óvodásként. Ez is mutatja, hogy mindenkiben ott a lehetőség, óvodás- és iskoláskorú gyerekekből még szinte bármit ki lehet hozni, attól függően, milyen hatások érik, kikkel találkozik, akiktől olyan löketet, energiát kap, ami elindítja, végigviszi egy úton. Óvodáskorban nem látható előre a felnőttkori én, csak egyes jelei mutatkoznak meg, úgymint például a fejlett viselkedéses intelligencia, együttműködési készség, terhelhetőség.

KE: Hiszünk abban, hogy pedagógusként meglátjuk, kiben milyen képességek szunnyadnak, és igyekszünk segíteni a pozitív személyiségcsírák kiformálását.

Szabó Elvira
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Idén tizedik alkalommal hirdetjük meg az online videótartalmak versenyét. Nevezési határidő: május 25.

Pakk Csomagolásdizájn-verseny célja, hogy megtaláljuk Magyarország legszebben tervezett és kivitelezett termékcsomagolásait. Nevezési határidő: május 25.

A Magyar Instagram Körkép 3.0 kutatás eredményeinek és az Instagram legfrissebb híreinek ismertetése, a turisztikai szektorra fókuszálva. Május 30., 09:00

Gyakorlatorientált tréning a SAKKOM Interaktív szakmai támogatásával a Google AdWords kampány létrehozásának és optimalizálásának technikájáról és trükkjeiről, egészen a kezdő lépésektől. június 6., 08.30 - 14.00

Nemzetközi PR Best Practices június 7-én: Nemzetközi PR vezetők esettanulmányai és vacsora az ICCO elnökségi tagjaival

Játssz komolyan! – LEGO® SERIOUS PLAY® workshop: Legózz a fejlődésért, legózz a flow élményért! Három LEGO® SERIOUS PLAY® workshop egy napon, válaszd ki a saját témádat! Időpont: június 14.

Ülj a géphez! – Facebook tréning HR-eseknek. Toborzási kampányok a Facebookon, lépésről lépésre, június 20-án.

hirdetés