hirdetés
hirdetés

Könyvrészlet

Inspiráló vezetők a kiégés kivédéséről: interjú Dr. Beck Györggyel és Gerendai Károllyal

Az alábbiakban az inspiráló multis vezető, Dr. Beck György és a szórakoztatás királya, Gerendai Károly osztja meg tapasztalatait a kiégés kivédésével kapcsolatban. Az interjúrészletek Bíró Bence Péter Business Burnout Biblia című könyvéből származnak.

Dr. Beck György a Menedzserek Országos Szövetségének Életműdíját kapta. Számos kitüntetései között szerepel az Üzleti Etikai díj, és A leginspirálóbb vezető cím. A Compaq, majd a HP, majd a Vodafone vezérigazgatója. Édesapa, férj és nagyszülő. Ha valaki, akkor ő hiteles példa, tapasztalt vezető a nagyvállalati és multinacionális szférában. Hogyan tudott ilyen hosszú távú sikereket elérni?

BBP: Több évtizedes vezetői tapasztalattal rendelkezel. Hogy látod, változott a kiégés, amióta Te a pályán vagy?

Dr. Beck György: Azt gondolom, hogy igen, ez mára egy nagyon fontos problémává vált. Elég nyilvánvalóan látszik, hogy a világ felgyorsult. A munkaidő hosszabb lett, nagyobb nyomás van rajtunk, egyre több változás jellemzi a mindennapokat. Emiatt több a kiégett munkatárs, vezető és ez a folyamat, fiatalabb korra került.

BBP: A vezetés komoly terheléssel jár, különösen ha valaki egy nagyvállalat vezetője. Te jól teljesítettél évtizedeken keresztül ilyen pozíciókban. Hogyan töltődtél fel, amikor a munka miatt kimerült voltál?

Dr. Beck György: Egyrészt próbáltam valamilyen szintű balanszot tartani. A klasszikus 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás... Nyilvánvalóan ezek az arányok nem valósultak meg, de mindenféleképpen próbáltam egyrészt a pihenésre is, meg a szórakozásra is időt fordítani. Van egy fontos megállapítás: ha a munkádat hobbiként szereted, akkor végül is olyan, mintha mindig szabadságon lennél. Ilyen szempontból szerencsém is volt, és persze erre oda is figyeltem. Mindig nagyon izgalmas, érdekes feladatokat tudtam megoldani. Ilyen szempontból szerencsés iparág szerencsés korosztálya voltam. Másrészt nagyon odafigyeltem arra, hogy a csapat, amivel együtt dolgoztam, abszolút jó szakemberekből álljon. Én mindig csapatban szerettem dolgozni.

Illetve ott volt számomra a család és a sport. Sportból is csapatjátékot, vízilabdát űztem és űzöm a mai napig. Nagyon sok átjárás van a sport és az üzlet között. Megtanultam azt, hogy a csapatjátékban ki lehet hagyni egy gólhelyzetet. Ha jó a csapat, van olyan csapattag, aki helyetted javít és belövi. A sport mindenben sokat segített. Örülni egy sikernek sokkal jobb együtt, mint egyenként. A család is nagyon sokat jelentett a háttérben. Három gyerekem van, most már két unokám. Nagyon sokat kaptam tőlük, és nagyon sokat próbáltam nekik adni. Alapvetően a célom mindig is az volt, hogy egy olyan életpályát fussak be, amire a gyerekeim követendő példaként tekintenek.

Én azt láttam, hogy a gyerekek a szüleik életútját kétfajtaképpen nézik. Vagy abszolút elutasítják: „mindent, csak azt ne!” Vagy megpróbálják ahhoz hasonlóan, sőt azt még túl is teljesíteni. A gyerekeim a második utat választották! Ennek azért néha érzem a hátulütőjét, mert minden gyermekem többet akar elérni nálam, és azért elég magasan van a léc.

BBP: Említetted az utódok nagyravágyását. Én azt látom, hogy ma az én generációm mindent azonnal szeretne. A legjobbnak lenni, a lehető legrövidebb idő alatt. Ez talán egy plusz hozzáállásbeli probléma ahhoz képest, ahogy Te kezdtél el az üzleti szférában tevékenykedni.

Dr. Beck György: Ez abszolút így van. Egyértelmű bizonyíték erre az a felmérés, ami alapján az én generációmban egy karrierút alatt – ami nagyjából 40 év munka – általában 5-6 karrierváltás történik, azaz 7-8 évet dolgozik egy ember egy munkahelyen. A mai fiataloknál a váltások száma 20! Ez azt jelenti, hogy kétévenként váltanak munkahelyet. A türelmetlenség, a lojalitás hiánya nagyon jellemző a mostani generációra. Másrészről nyitottak, sokat akarnak tudni. De ez a türelmetlenség nem mindig jó. Amikor vezető voltam, minden egyes ember „elvesztésénél” ezt valamifajta személyes sértésnek éltem meg, azon gondolkodtam, hogy mit is rontottam el.

Mostanában elég sokat tanítok managementet, és el szoktam mondani, hogy a mai vezetőknek nem szabad a lelkükre venni, ha egy kollégájuk elhagyja őket. Ez egyszerűen bennük van. Mindig újat akarnak, mást akarnak, nem tudnak leragadni egy-egy helyen. Ami szerintem nem biztos, hogy jó, mert azért annak van is előnye, ha valaki hosszabb ideig ugyanazt csinálja, ami alatt megérik az ember, valamilyen területen szakértő lesz, és egyszerűen kijönnek belőle az eredmények.

(...)

***

Gerendai Károly nevéhez köthető a Sziget csoport megalapítása. Ez magában foglalja a Sziget Fesztiválon túl a Balaton Soundot, a B My Lake-et, a VOLT-ot, valamint a Gourmet Fesztivált, mindegyik a maga nemében kiemelkedő Közép-Európában. Minden évben sok százezer embernek nyújt olyan élményt, amire egész évben várnak. Károly nevéhez fűződik ezenkívül többek között a Magyarországon elsőként Michelin-csillagos Costes és a „budapestiek tengerpartja”, a Lupa-tó is. Önerőből jutott el Magyarország 100 leggazdagabb embere közé.

BBP: Nagyon sok olyan vállalkozó és üzletember van, akinek már egy vállalkozás is olyan stresszes vagy megterhelő, hogy nem tudja letenni, és akár éjszakákon át forgolódik miatta. Te mégis rengeteg bizniszben egyszerre jelen tudsz lenni, ráadásul kivételes színvonalú eredményekkel. Te hogyan tudod letenni a munkát?

Gerendai Károly: Szerintem ha az ember több mindennel foglalkozik, nem jár szükségszerűen együtt azzal, hogy ugyanilyen arányban nő a ránehezedő nyomás szintje is. Egy dologba talán könnyebb is annyira beleásni magad, hogy aztán még a nehezen összeálló, apró részleteken is sokat stresszelj. Megfelelő menedzsmenttel és delegálással viszont nem kell, hogy a napi működés közben adódó stresszhelyzetek is feltétlenül eljussanak hozzád. Nyilván vannak olyan fontos döntési szituációk, amikor engem is tájékoztatnak vagy tőlem várják az iránymutatást, de a napi ügymenet problémáit többnyire megoldják az illetékes kollégák.

Egyébként én elég halvérű típus vagyok, nehezen hoznak ki a sodromból, nem kapom fel könnyen a vizet. Inkább befelé stresszelek, mint kifelé, ezért a környezetem akkor is higgadtnak lát, ha épp belül fortyogok valamin. A váratlan vagy nehéz helyzetektől viszont egyáltalán nem szoktam pánikba esni, sőt szerintem kicsit stresszfüggő vagyok. Akkor érzem igazán jól magam a bőrömben, ha a feladat kapcsán érzem a kihívást. Amikor valami már bejáratottan működik, és csak üzemeltetni kell, abban sokkal kevésbé találok magamnak örömet. Ilyenkor sajnos hamar elveszítem a lelkesedésem és inkább elkezdem keresni, hogy mi az az új kihívás, amibe bele tudok fogni. Csak olyasmi hoz lázba, ahol számomra is kérdést jelent, képes vagyok-e megvalósítani az elképzeléseim. A megvalósuláshoz vezető út is sok szakaszból áll össze, amelynek mindnek vannak buktatói: jól mértem-e fel az igényeket, megtalálom-e a megfelelő partnereket, sikerre tudom-e vinni az új vállalkozást az adott piaci környezetben? Általában az elején egy megérzésre, egy ötletre alapozva indulok neki az új kihívásoknak, de aztán menet közben igyekszem minél többet megtanulni az adott szakterületről és figyelni a szakemberek tanácsaira. Ezek hatására előfordul, hogy akár az eredeti elképzeléseim is átalakulnak, hiszen a környező világ is változik, és az is érdekes számomra, hogy ezekre a változásokra hogyan tudok reagálni.

A kikapcsolódást és feltöltődést tekintve, ami nekem a legjobban bevált, ha néha egy éles váltással kiszakadok a teendőkből és elmegyek hosszabb időre nyaralni. Nagyon hamar kiderült számomra, ha csak egy rövid etapra utazom el pihenni, akkor az otthoni problémákon pörgök az alatt a néhány nap alatt is. Ellenben, ha az utazásra már fejben is készülök, majd hosszabb időt (több hetet) eltölthetek a világ valamely távolabbi részén, ahol érdekes látnivalók, természeti, kulturális és gasztronómiai élmények várnak, akkor már néhány nap alatt teljesen kiürül a fejem, és maximálisan átadom magam a nyaralásnak. Legutóbb már azt is meg tudtam csinálni – amit korábban elképzelni sem tudtam –, hogy az utazás alatt meg sem nézem az üzeneteimet vagy a híreket. Ez az, amitől aztán felfrissülve jövök haza, újra várom a kihívásokat, és nem éppen tele van a hócipőm velük.

BBP: Ez a fajta magas belső mérce sokaknak hoz magával kihívást.  

Gerendai Károly: Én is a saját példámból okulva tanultam meg sok mindent. Mivel a munkám során elég hamar sikereket értem el, kialakult bennem egyfajta munkafüggőség. Ehhez kapcsolódóan sajnos jött aztán egy kényszeres siker utáni rohanás… Folyamatosan próbáltam újra és újra bizonyítani. Mind magamnak, mind a környezetemnek. Erre aztán ráment két házasságom is. Görcsösen próbáltam karriert építeni és nem találtam meg a megfelelő arányokat abban, hogy mivel mennyit kell foglalkozni. Pedig ez mindenképp szükséges, hogy meglegyen a megfelelő lelki békéd és egyensúlyod.

(...)

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2021. február–márciusi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Bíró Bence Péter
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tarts velünk április 22-én, hogy megtudd, hogy mitől működik a mentoring és nagyköveti rendszer – és mitől nem!

Mindenkit meggyötört a pandémia, a motiváltságukat vesztett, kiégett és akár még fizikailag is megviselt munkatársak aránya lényegesen nőtt a szervezeteken belül. Milyen eszközei vannak erre egy vállalatnak? Gyere el ingyenes szakmai randinkra, ahol több tucat javaslatot adunk a kezedbe!

Az élet megállt ugyan, de a toborzás nem: bizonyos ágazatokban ugyanúgy kellett a munkaerő, a kampányok, kiválasztások és interjúk ugyanúgy folytak tovább az elmúlt egy évben is, mégis rengeteg dolog változott. Ennek tanulságait foglaljuk össze május 20-án!

hirdetés