hirdetés
hirdetés
hirdetés

Páros interjú

„Hátha van ötven ember, akiket nem a valóságshow-k érdekelnek”

Kulcsár Károly és Horovitz Tamás egy házibulin ismerkedtek meg, és pár évvel később már egy közös vállalkozás keretében edukálták emberek százait havonta többször is. Az ismeretterjesztő előadásokat szervező Be Smart Klub két vezetőjével beszélgettünk kezdeti nehézségekről, kíváncsi emberekről és a földgázkitermelésről. 

Balról jobbra: Horovitz Tamás, Kulcsár Károly
Honnan jött az ötlet, hogy pont ismeretterjesztésen alapuló vállalkozást indítsatok?

H. T.: Nagyon nyitottak és kíváncsiak vagyunk a világ működésére, hiszen az emberiséget mindig a kíváncsiság hajtotta előre. Bármennyire hihetetlen, de mindennap érdekes tudományos, pszichológiai és üzleti cikkeket küldözgettünk egymásnak már egy jó ideje, mire eszünkbe jutott, hogy ha már két ember van, akiket ez érdekel, akkor lehet, hogy találunk még másik ötvenet is, akik nem a valóságshow-kra és a bulvárra vágynak. Aztán kiderült, ötvennél jóval több ilyen ember van. 

Honnan ismeritek egymást?

K. K.: Körülbelül hét éve ismertük meg egymást egy baráti összejövetelen, és egyből megtaláltuk a közös hangot, tekintve, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk.

Mindig is tervben volt, hogy együtt fogtok vállalkozni, vagy hirtelen jött felindulás alapján vágtatok bele?

K. K.: Azt mindig is tudtam, hogy vállalkozni szeretnék. Korábban volt már néhány kudarcot vallott próbálkozásom, amely vagy már a „tervezőasztalon” meghiúsult, vagy a rossz üzleti modell miatt nem bizonyult rentábilisnak. A Be Smart Klub ötletét már a legelején megosztottam Tomival mint hasonló vállalkozói mentalitású barátommal, és egyből elindult a közös brainstorming.

H. T.: Én középiskolában kijelöltem magamnak egy elég szép életutat, amely a kőolaj- és földgázkitermeléshez kapcsolódott. Nagyon érdekelt a földrajz, ugyanakkor pénzt is akartam keresni, és úgy találtam, hogy ezen a területen kapcsolódik a kettő. El is kezdtem az ELTE TTK földtudományi alapszak geológus szakirányát, amit három évvel később a BME GTK gazdálkodás és menedzsment szakára cseréltem, mert rájöttem, hogy az a világ jobban érdekel. Már az egyetemi évek alatt is próbálkoztam kisebb vállalkozásokat létrehozni, multinál is megfordultam, mire elköteleztem magam a saját álmaim megvalósítása mellett. Állandóan kerestem a lehetőségeket, és Karcsi feldobott egy ötletet, amire lecsaptam.

A céges elhelyezkedés sosem tűnt vonzónak számotokra? Miért?

H. T.: Engem több száz jelentkezőből választottak ki egy vezetőképző programba friss diplomásként egy multinál. Hatalmas elszántsággal vágtam bele, de egy idő után azt éreztem, hogy én csak egy nagyon pici fogaskerék vagyok a gépezetben, akinek az ötletei, véleménye nem számít, akkor sem, ha eleinte azt kommunikálták, hogy kreatív embereket keresnek. A cégeknek legtöbbször „katonákra”, végrehajtókra van szükségük, és nem gondolkodókra.

K. K.: Mint a legtöbb vállalkozó, én is először alkalmazottként kezdtem. Már a főiskola mellett elmentem dolgozni egy kommunikációs tanácsadó céghez, hogy a gyakorlatban is megtanuljam a szakmát. Bár nagyon ambiciózus és motivált voltam alkalmazottként is, egy idő után már nagy erőfeszítésembe került, hogy fenntartsam magamban ezt a motivációt, és valami egyedit szerettem volna létrehozni.

Körülöttetek is sokan vállalkoznak? Mi a jellemzőbb?

K. K.: A családomban és a baráti körömben is inkább az alkalmazotti lét a meghatározó. Édesanyám közel húsz évig volt alkalmazott, és bár már ő is a saját cégét vezeti, mindig le akart beszélni arról, hogy vállalkozásba kezdjek; mondván, az bizonytalan jövő.

H. T.: Az ember az érdeklődési körének megfelelő embereket vonz be, így én hirtelen azt vettem észre, hogy egyre többen vállalkoznak körülöttem.

Mi a közös munkában a legjobb szerintetek?

H. T.: Az, hogy egymást tudjuk inspirálni és segíteni. Ha hagyunk teret mindkettőnknek, akkor a legjobbat lehet kihozni a másikból, mindenki meg tudja találni az erősségeit, amiket utána tovább tud fejleszteni.

K. K.: A Be Smart Klubban mindkettőnknek az értékteremtés a cél, és ez nagyban megkönnyíti a közös munkát. Már az elejétől ösztönösen kialakult, hogy ki melyik részterülettel fog foglalkozni, kinek mi a szerepe a közös munkában. Ami a legfontosabb, hogy kiegészítjük egymás skilljeit.

Mi a legnehezebb része, amiben még tudnátok hová fejlődni?

H. T.: Az egymás közti kommunikáció és persze az egész cég vezetése. Mindkettőnknek ez az első ekkora projektünk, és még tanuljuk a szabályokat nap mint nap.

K. K.: Egyértelműen a time management. De folyamatosan dolgozunk rajta.

Ha megkeresne titeket két fiatal, hogy együtt szeretnének vállalkozni, mit tanácsolnátok nekik?

H. T.: Hogy gondolják át a közös munkát előre, újra és újra. Ha két ember együtt dolgozik, nagyon fontos a személyiségük. A súrlódás és a konfliktus elkerülhetetlen, mint minden párkapcsolatban. Nagyon nem mindegy, hogy a két fél hirtelen haragú, vagy képes meghallgatni a másik érveit, és olykor beismerni a tévedést. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, és azt fent is tartani hosszú távon, akár öt-tíz-tizenöt évig.

K. K.: Mindenképpen azt, hogy – természetesen a piackutatás, célok kitűzése, üzleti terv elkészítése stb. után – vágjanak bele! Megéri. Ugyanakkor pontosan körül kell határolni, ki mivel tud hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez. Nem árt, ha kiegészítik egymás képességeit, hasonlóan gondolkodnak az adott termékről, szolgáltatásról és ügyfélélményről. A másik tanácsom, hogy ne adják fel a kezdeti nehézségek után; higgyenek magukban, az ötletükben, és a siker nem marad el!

Mi okoz flow-élményt nektek a munkátokban?

K. K.: Én főként a kreatív feladatokat élvezem: egy-egy új téma kitalálásánál, ötleteléseknél tudok órákra belefeledkezni a „munkába”. Viszont azt is vallom, hogy – főként vállalkozóként – gyakran ki kell lépni a komfortzónánkból, hogy új kihívásokat oldjunk meg. Ez nem könnyű feladat, de mint tudjuk, a csodák a komfortzónán kívül történnek.

H. T.: Az alkotás és teremtés öröme, aminek van kézzelfogható eredménye. Az, amikor olyan problémákat oldok meg, amikben azt érzem, hogy jó vagyok. Ha ezek eredmények formájában visszaköszönnek, akkor visszaigazolást kapok arról, hogy nem csak én gondolom úgy, hogy jó vagyok ebben. Ez pedig újabb lendületet ad.

Mit gondoltok, hogyan lehet tudatosan flow-élményt biztosítani egy cégnél a munkavállalók számára? Mi kell hozzá?

K. K.: Ez akár jó előadástéma is lehetne. Szerintem elsősorban a vezetői attitűdön múlik, hogy érzi magát egy alkalmazott a cégnél, ahol dolgozik. Manapság az emberek mindenben – így a munkájukban is – az élményt keresik, és ha nem találják meg, hamar továbbállnak. Olyan munkahelyek kialakítására kell törekedni, ahol a munkatársakat bevonják, megbecsülik, kellően motiválják, és sokat számít a megfelelő munkakörnyezet is. Mindezt a vezetői kompetenciák fejlesztésével kell elkezdeni.

H. T.: A 4.0 ipari forradalom elkezdődött, és megváltoztak a (munka)körülmények. Nagyon sok dolgot újra kellene gondolnia egy munkáltatónak, és szemléletet váltani. Már az Y generáció is kihívás, de lassan jön a Z is. Úgy érzem, a cégek nem fejlődnek megfelelő gyorsasággal az emberekhez. Lehet, hogy a nyolcórás munkavégzés elavult, mert bebizonyították, hogy az ember három-négy óra aktív tevékenység után kontraproduktív? Lehet, hogy több lehetőséget kellene biztosítani a munkavállalónak, hogy azt csinálja, amiben igazán jó, és maximálisan ki tudja használni az erőforrásait és a tehetségét? Vagy egyszerűen az ötnapos munkahét már nem megfelelő, és ha plusz egy napot tölthetne az ember a családjával, vagy amivel csak szeretne, utána sokkal produktívabb lenne, és ez a cégeknek is megérné hosszú távon?

Mi a tervetek?

K. K.: Számtalan pozitív visszajelzést kapunk arról, hogy amit csinálunk, az hasznos az embereknek. Szerencsére egyre többeknek fontos az önismeret, az önfejlesztés, és nyitottak nemcsak önmagukra, hanem a környezetükre is. Ez bennünket is arra sarkall, hogy egyre szélesebb spektrumú előadásokat, workshopokat szervezzünk.

H. T.: Szeretnénk az emberekből a legjobbat kihozni, hogy közben fejlődjenek, és jobban megértsék a minket körülvevő világot. Konkrétabban azt is szeretném, hogy a Be Smart Klubnak egyszer országos ismertsége legyen. Jelenleg 250-300-an vesznek részt az előadásainkon. Ha már egy ember gondolkodásában megindul valami, és holnaptól munkahelyet vált, elkezd vállalkozni vagy egyszerűen sportolni, amitől boldogabb lesz, akkor már megérte, amit csinálunk.

Névjegy:

Név: Horovitz Tamás

Életkor: 29

Tanulmányok: BME GTK gazdálkodási és menedzsment szak

Feladatkör: sales és marketing, stratégiai tervezés

Hobbi: utazás a világban, idegen kultúrák megismerése, síelés, búvárkodás, cross country biciklizés

 

Név: Kulcsár Károly

Életkor: 32

Tanulmányok: Kodolányi János Főiskola kommunikáció és média szakirány

Feladatkör: kommunikáció, kontentmenedzsment, előadók felkutatása

Hobbi: sport, utazás, gasztronómia, olvasás, filmek

hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

2018. november 15. Az Employer Branding alapszabályai konferencia

A HR emberi oldala - hogy még többet tehess másokért! A hrpwr.hu és az Üzlet & Pszichológia konferenciája november 29-én.

hirdetés