hirdetés
hirdetés
hirdetés

Karrierváltók – térképészből divatblogger

Egy újságcikk hatására váltott életcélt, ma hatalmas követőtábora van

Térképészként indult, gyengén látóknak készített térképet, majd egy elolvasott újságcikk hatására pályát módosított, és a nulláról újrakezdve divatbloggerként építette fel új karrierjét – amiben senki sem hitt rajta kívül. Ehhez képest ma már nemcsak hogy megél belőle, de hatalmas követőtábort épített fel, és a legnevesebb világmárkákkal működik együtt. Mindemellett nem akar elszállni, és örül neki, hogy karitatív célt is szolgálhat az ismertségével. Rohonczi Anitával (Festy) az Ujraterveztem.hu készített interjút.

Rohonczi Anita, vagy ahogy legtöbben ismerik, Festy, az egyik első magyar divatblogger. Ma már több mint 370 ezres követőtáborával nemcsak a rajongók, de a divatvilág kedvence is. Hogyan vezetett a térképészettől az út idáig?

Anita gyerekkora óta egyszerre érdeklődött a divat és a reáltárgyak iránt. A pályaválasztásban ez utóbbi volt a meghatározó, így került az ELTE Természet Tudományi Karára, ahol térképészetet kezdett tanulni. A divat csak később, munka mellett került újból előtérbe, amikor elolvasott egy külföldi divatbloggerről szóló riportot. Ez a szakma akkoriban még teljesen ismeretlen volt itthon, Anita mégis azt érezte, hogy ez lenne álmai állása. 2009-ben még a munkahelyi feladatai és tudományos kutatásai mellett indította el a Festy in Style-t, majd négy évvel később főállású bloggerré is vált. Ma már rendszeresen kap meghívót a világ legjelentősebb bemutatóira New Yorkba, Párizsba, Londonba, Milánóba, olyan híres márkákkal működik együtt, mint például a Chanel, az Omega vagy a Louis Vuitton.

A blog indulásakor még térképészettel, azon belül is egy speciális területtel, gyengénlátók számára tervezett atlasszal foglalkoztál. Hogy esett erre a választásod?

Mindig is vonzott a földrajz, gyerekkoromban ásványokat is gyűjtöttem, és emellett nagyon szerettem rajzolni is, a térképészet számomra maga a művészet volt. Amikor elkezdtem az egyetemre járni, láttam magam előtt, hogy életem végéig ez lesz a hivatásom. Ráadásul közben rátaláltam erre a különleges témára is a konzulensem Jesus Reyes Nunez segítségével, ami nagyon felvillanyozott – egyszerre volt egyedi és jelentett segítséget a gyengénlátóknak.

Képek: Túri Márton / Újraterveztem

És ezt az életcélt változtattad meg egy újságcikk hatására?

Kislány korom óta érdekelt a divat is, de sosem akartam stylist, sminkes vagy modell lenni. Így a másik érdeklődési irányom alapján választottam pályát. A blogolásban viszont megláttam azt a lehetőséget, hogy hétköznapi lányként, külön előképzettség nélkül is kapcsolódhatok ehhez a világhoz, bejuthatok a kulisszák mögé. Megvilágosodásként hatott számomra a cikk, hiszen korábban nem is tudtam arról, hogy létezik ilyen szakma. Persze akkor még nem gondoltam, hogy főállásban ezzel foglalkoznék, hobbiként viszont izgalmasan hangzott, így belevágtam.

Hogyan indultál el a blogoddal? Hogyan tudtad, hogy mit hogyan kell csinálni?

Megnéztem a külföldiek mintáit, de mai szemmel ők is viccesen amatőrök voltak. Ez volt a divatblogolás hőskorszaka, az egész világon akkor kezdődött, gyakorlatilag együtt tanultuk ki a szakma fortélyait. A saját ruháimat különbözőképpen kombinálva, egy kis kompakt géppel készítettünk fotókat, profi fotózásról nem is álmodhattam.

Ekkor még javában dolgoztál, mellette a doktorira tanultál, versenyszerűen sportoltál és nyelviskolába is jártál. Hogyan fért bele a Festy in style az idődbe?

Az elején még nem kellett annyi időt rászánnom, mert csak ritkábban jelentek meg a posztjaim. De ahogy egyre jobban pörgött fel a blog, úgy építettem le a többi vonalat. Az évek során befejeztem a tanulmányaimat, abbahagytam a kézilabdázást, és végül a munkahelyem is megszűnt. A sors hozta úgy, hogy amikor már azon gondolkoztam, hogy a térképészet helyett a divattal szeretnék foglalkozni, eladták a céget, ahol dolgoztam. A sors megoldotta helyettem, hogy fel kelljen adnom a biztos hátteremet – ekkor már 15-20 embert vezettem, jó fizetésem, céges autóm volt, a tudományos életben pedig világkonferencián mutathattam be a kutatásaimat.

Kereshettél volna másik munkát, hogy közben ugyanúgy hobbiként megtartsd a Festy in style-t.

Pont ezt a nyomást éreztem a környezetemből, a családom részéről. Nehezen emésztették meg, hogy kiléptem a semmibe, és olyannal szeretnék foglalkozni, ami nem is létezik. Nem értették, hogy mi a blogolás, ők csak azt látták, hogy egy jól induló karriert és ígéretes tudományos pályát hagyok ott. Hónapokkal később is azt kérdezték, hogy még mindig munkanélküli vagy? Mikor mész már el dolgozni? Utólag már bátor döntésnek érzem, hogy álláskeresés helyett feladtam mindent, és a félretett pénzemen kimentem fél évre Londonba nyelvet tanulni. Az angolról tudtam, hogy szükségem lesz rá, ha nemzetközi szinten szeretnék érvényesülni.

Gyerekkori szerelmed a földrajz, világszintű eredményt értél el a munkádban. Hogyan tudtad a korábbi életcélodat elengedni?

Nagyon szerencsés vagyok, hogy sikerült egy ilyen térképet megalkotnom, és ezzel jobbá tehettem számos ember életét. Ugyanakkor felmerült bennem, hogy innen hogyan lehet továbblépni? Kétévente elmegyek majd a világkonferenciára, és addig a kutatásaimat csiszolom tovább? Engem az alkotás lehetősége vonzott. Az utolsó időszakban már nem voltam biztos abban, hogy életem végéig egy íróasztal mögött ülő térképész szeretnék lenni. Rájöttem arra, hogy nagyobb önállóságra, kreatívabb feladatokra van szükségem, a magam ura szeretnék lenni, és ez megerősített abban, hogy újabb irodai munka helyett a blogolást válasszam. De a tanult szakmámra, az elért eredményekre továbbra is büszke vagyok.

Képek: Túri Márton / Újraterveztem

Anyagilag mennyiben volt ez visszalépés? Miből tudtál megélni?

Harminc évesen egy magas életszínvonalról lementem a nullára. Gyakorlatilag kenőmájason és kiflin éltem.  Ez elég nagy visszalépés, nem?

Mindenképpen kellett valami kiegészítő jövedelem után néznem, mert az elején még a cégek sem annyira ismerték fel a munkánk jelentőségét, és anyagilag sem voltak készen áldozni rá. Fokozatosan alakultak ki a keretek – a kezdetekkor megengedték, hogy kölcsönvegyek egy ruhát az üzletből, majd kaptam ajándékba is, és csak jóval később kezdtek el a posztokért fizetni. A kezdetekkor ezért fotózásból és retusálásból próbáltam némi pénzt szerezni, utána pedig, mivel éjjel-nappal a közösségi médiával foglalkoztam, és ebben elég tapasztalt lettem, céges Facebook oldalak menedzselését is elvállaltam. Csak a blog indulását követő hetedik évben tudtam minden egyéb megbízást leépíteni, és kizárólag a Festy in style-ból megélni.

A családod és a környezeted nem értette, hogy mit szeretnél elérni, így támogatást sem várhattál tőlük. Mi lendített át ezen a nehéz időszakon?

Végig nagyon hittem abban, láttam magam előtt, hogy divatbloggerré fogok válni. Nagyon sokat segített az is, hogy az elején találkoztam Magdival (Pekár Magdi a Beauty Junkie divatblog alapítója – a szerk.) akivel egy cipőben jártunk – neki is ez volt az álma, de megélni még ő sem tudott belőle. Egymásra találtunk, egymást erősítettük, és mind a mai napig nagyon jó barátnők vagyunk.

Emlékszel arra pillanatra, amikor legelőször egy nagy, általad vágyott világcég megtalált?

Ez egy elég szürreális történet. Van egy álomfalam, ahova kitűzöm a céljaimat, ide kiraktam a Louis Vuittont, mert nagyon vágytam rá, hogy egyszer velük dolgozhassak. Két-három hónappal később, reggeli félálomban az emailjeimet nézve mit látok: Párizsból a Louis Vuittontól írtak nekem? Nem lehet igaz! Biztos csak véletlen vagy valamit el akarnak adni. De a marketinges volt, és találkozni szeretett volna velem! Két hétig nem tudtam aludni, alig bírtam magammal. Aztán eljött a nagy nap, azzal együtt egy elég összetett, két órás interjú, divatról, gazdasági és politikai helyzetről, a jövőbeni terveimről. A beszélgetést követően írtam nekik egy levelet az ötleteimmel, de nem válaszoltak. Egy teljes éven át! Teljesen magam alatt voltam, hogy valamit biztosan elrontottam. Később kiderült, hogy csak átszervezések voltak a központban, és emiatt háttérbe szorult az együttműködésünk. Büszke vagyok arra, hogy azóta már a magyar irodával együtt tudjuk építeni a márkát.

Elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet ez a munka, csak néhány ruhát kell kiválasztani és szép képet készíteni. Kellett ehhez bármi előképzettség, tudtad használni a diplomádat?

Igen, sokan azt gondolják, semmi másról nem szól, minthogy sok százezres táskák hevernek a kanapémon, és egész nap shoppingolok. De a divatbloggerkedés, ha nagyon magas szinten űzik, elég komplex feladat. Nagy tudatosság kell a folyamatos építkezéshez. Célirányosan a nemzetközi színvonalat tűztem ki magam elé, ezért az elején – bármennyire is szükségem lett volna a pénzre – volt, hogy visszautasítottam nem megfelelő színvonalú megkereséseket.

Szerencsés vagyok, mert két én keveredett bennem – van egy racionális és egy művész vénám is. A térképészet megtanította számomra az aprólékos, nagy fegyelmet igénylő munkavégzés fontosságát – így nem érzem az üzleti, adminisztratív részét sem tehernek. Évről-évre terveket tűzök ki magam elé, az Excel a barátom, rendszerezve vezetek mindent, és akkurátusan figyelek arra, hogy időben teljesítsem a munkáimat. Fontos az is, hogy az élvonalban maradáshoz vissza is kell forgatni a pénzt, például a fotós felszerelést fejleszteni vagy olyan táskákat, ruhákat vásárolni, ami a blog színvonalához szükséges, de nem kapod meg ingyen.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a Festy in Style üzletileg megállt a lábán, míg azok a divatblogok, akikkel együtt indultam, már nem léteznek. Az elmúlt években számtalan próbálkozást láttam, de megélni csak kevesen tudtak belőle.

Az is lényeges, hogy mindig figyeld, elemezd a trendeket, és tudjál alkalmazkodni, váltani, ha szükséges. Így tudsz folyamatosan versenyképes maradni. Rájöttem, hogy ezen a területen az Instagram egyre fontosabb és nemrég elkezdtem videókat is készíteni – pedig eredetileg ez nem az én világom.

Ha érdekel a folytatás, olvasd el a teljes interjút az eredeti oldalon!

(forrás: Ujraterveztem.hu)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

2018. november 15. Az Employer Branding alapszabályai konferencia

A HR emberi oldala - hogy még többet tehess másokért! A hrpwr.hu és az Üzlet & Pszichológia konferenciája november 29-én.

hirdetés