hirdetés
hirdetés
hirdetés

Interjú

Bagdy Emőke: Szerepeink az életben

Ahány színtér életünk színpadán, annyi szerep, de a szerteágazó repertoár egy ponton túl nem színesíti, inkább szétzilálja a személyiséget. Ugyanakkor a túl kevés szerep börtönbe zár minket… Mi az ideális, és hogyan egyeztessük szerepeinket? Interjú dr. Bagdy Emőke pszichoterapeutával.

Mit jelent az „emberi” szerepkör?

Minden életszakasz kirajzolja a maga szereprofilját. Az életkori szerepekhez kapcsolódnak azok a feladatok, amelyeket egy adott periódusban el kell végeznünk, és ezek a feladatok további, kisebb szerepeket állítanak elő. A szerep tulajdonképpen a létezésnek egy olyan kifejezése, ahogyan mások szemében tükröződünk. Minden szerep kapcsolódik valakihez vagy valamihez, kiegészítik más szerepek, és kifejez egy cselekvésmódot. A csecsemőhöz tartozik egy anyai szerep, mely a csecsemő felé nyújtott, szeretetkapcsolatból eredő megnyilvánulásokat jelenti. A szerepekhez, tehát egy feladatkör ellátásához kötelességek és jogok kötődnek. Az anyának joga van együtt lenni, együtt élni a gyermekével, és megilletik bizonyos juttatások a társadalomtól. Joga van ahhoz, ami kötelessége is egyben, hogy a gyermekéről gondoskodjon. Az idő előrehaladtával, valahányszor új szakaszba lépünk, újabb és újabb feladatkörök kerülnek sorra az életúton.

Fotó: Vemi Zoltán

Mennyi szerepet bír el egy ember személyisége?

Ahogy egyre növekszünk, egyre jobban kinyílik a lét, úgy egyre több életszíntéren veszünk részt, és egyre több szerep rakódik ránk. A konyhában háziasszony vagyok, a gyerekszobában nagymama, amikor a barátnőmmel csevegek, akkor barátként viselkedem, és amikor páciens érkezik hozzám, pszichológusi minőségben ülök le vele. Amelyik szerepben épp megszólít az élet, ott és akkor abban kell helytállni, mintha nem lennének egyéb feladataink. Bizonyos szerepek életünk tartópillérei: az anyai, az apai és a gyermeki szerep, ebből áll fel a család szerkezete. Szükségünk van elegendő számú szerepre, hiszen a többi szerep megvédi az egyént attól, hogy bezárkózzon egyetlen szerep fogságába, ami megölné őt. Különösen az idős, nyugdíjba vonult, megözvegyült embereket veszélyezteti a befalazódás, mert sokuknak csak egyetlen élettér áll rendelkezésre. Fontos, hogy legyenek szerepeink családon belül és családon kívül, életbe vágó, hogy olyan feladatot végezzünk, amiben kompetensek vagyunk, és hogy szerepeink által helyet találjunk magunknak a világban, felépítsük identitásunkat.

A „szerepbírás” szempontjából döntő jelentőségű a szocializáció. Aki aktív, nagy teherbírású szülők mintáját vette át, ő maga is többet fog vállalni. Különösen az azonos nemű szülő modellje jelent személyiségformáló erőt – tűzről pattant anyának általában tűzről pattant lesz a lánya. Meghatározók egyéni képességeink is. Minél tehetségesebb valaki, annál jellemzőbb, hogy gúzsba köti az életét a kötelesség, hogy művelje és kibontakoztassa ezt az adottságot. Egy zongorista, egy élsportoló, de akár egy sikeres menedzser életéből mennyit eszik meg a pálya, ami teljes embert kíván, és mennyi marad a szeretteire, a privát szerepeire, marad-e idő egyáltalán…

A sok, különböző életterületen játszott szerepünk között eltérések léphetnek fel. Hogyan oldjuk fel ezeket?

Rengeteg szerepben veszünk részt, egyikből a másikba váltunk át. Amikor több szerep terhe nehezíti meg az életet, dönteni kell, hogy melyik az, amelyiket a magunk teljességével játsszuk el, és melyikben veszünk részt kevésbé. Mindegyik szerepünk azt kiáltja: velem törődj, nekem add minden időd, és ez a szétszakítottság szerepkonfliktust okoz. Ezt éli meg az a nő, aki otthon gondoskodik a gyermekéről, de közben már az jár a fejében, hogy a munkája is várja, ahol szerepkötelessége munkaköri feladatait maximális tudása szerint ellátni, és nem a gyerekei iskolai vagy egyéb problémáin rágódni. Mintha darabokra szednék élete különböző területei. A szerepeinkkel való ügyes bánásmód valójában életbravúr, aminek lényege, hogy teljesítünk itt is, ott is, de nem egyenlő mértékben, hanem megosztva magunkat, tudatosan eldöntve, hogy a rendelkezésre álló száz százalékból mennyit csoportosítunk egy-egy területre. Ki kell választani a prioritásokat, méghozzá időleges prioritásokat: ha egy szerep ideiglenesen kisajátít minket, a többiben később pótolni kell a kiesést.

A konfliktus könnyebben feloldható, amikor azt önként vállalt szerepek idézik elő, és két pozitív helyzet közül kell választani. Egyes helyzetek összesimulnak: a nagymama szerepemben nem tép szét, hogy háziasszony nagymamaként palacsintát süssek az unokámnak, vagy játékos nagymamaként játszótérre vigyem, tehát melyik színtéren melyik szerepvariánst valósítsam meg. Gyakran azonban két negatív opció áll rendelkezésre. Ilyen „egyik se, másik se” krízist él meg egy nő, aki már nem kíván a korábbi munkatempóban és időbeosztásban állást vállalni, viszont a szociális kapcsolatokból kirekesztett anyai mindennapokból szeretne – legalább idei-óráig – kilépni. Sem az otthonülő anya, sem a dolgozó nő szerepe nem felel már meg igazán. Ilyenkor a lélekben feszültséggóc keletkezik, tehetetlennek érezzük magunkat, mintha egy útelágazásnál toporognánk. Az egyén beszorul egy nem kívánt helyzetbe, és szorongóvá válik. Bedühödik. A düh két úton törhet utat: az ember vagy befelé dühös, ezzel a szívét, a keringési rendszerét pusztítja, vagy a másikra csapja rá a haragot, további bonyodalmakat gerjesztve. Stresszkezelési technikákkal elkerülhetjük a másik megbántását és önmagunk megkárosítását. Elsajátíthatjuk, hogyan vezessük a tehetetlenség dühében összesűrűsödött energiát hasznos csatornákba, például testmozgásba. A beszorult helyzetben meg kell keresni a kivezető kompromisszumokat, kerülőutakat, például egy kisgyermekes anya számára olyan heti néhány órát jelentő elfoglaltságot találni, ami friss lélegzethez juttatja, de nem tolja bele a klasszikus munkahelyi keretekbe, amik elvonnák a gyermekétől.

Leggyakrabban a munkahelyi és magánéletbeli szerepek között következik be súrlódás. Milyen okok állhatnak a háttérben, és hogyan fogjunk ezek feltárásához?

A tisztázó megbeszélés elengedhetetlen a szerepütközés okainak feltárására. A munkánk többi életterületünkkel való összerendezését nagyban meghatározza, valóban kedvünkre való-e ez a tevékenység. A munkavállalónak fel kell mérnie, hogy az adott munkakör megfelel-e teherbírásának, mindenekelőtt pedig képességeinek és érdeklődésének. A szakterület kiválasztásának motivációi a szocializációban gyökereznek: az egyén úgy véli, maga dönthet, merre megy az életében, vagy kényszerből cselekszik, és amit választ, örömforrást jelentő hivatás vagy a fizetésért végzett foglalkozás? Azért lesz valaki jogász, mert ez a leghőbb vágya, vagy családi nyomásra döntött így, és a szíve inkább másfelé, például a tanítás felé húzna? Ezért kódorog szabadidejében iskolák környékén? A probléma forrását keresve szembesülhetünk azzal, hogy nem a megfelelő helyen vagyunk, nem azt végezzük, amit a legjobb nívón tudnánk, tehát az adott szerep nem passzol hozzánk. A kiégés hátterében sokszor egy kisiklott választás áll.

A munkaerőpiac működése önmagában képes kirobbantani a szerepkonfliktust. Sok cég többet követel dolgozóitól, mint amennyit életük egyéb területei megengedhetnének, vagy épp ellenkezőleg: túlképzett embereket alkalmaznak. A munkavállalók kényszerhelyzetbe kerülnek: ha nem fogadják el a vállalat diktálta feltételeket, az állásvesztés veszélye lebeg a fejük felett, hiszen azonnal beáll a helyükre más. Nem növeli a munkakedvet, ha valaki csak hétvégi apukaként tölthet időt a gyermekével, ellenben megugrik a fluktuáció, a munkavállaló szabadulni akar, mert úgy érzi, elkapta és bedarálja egy gépezet.

Egy ilyen szerepkonfliktusnál gyakran látni hasító, a problémát egyoldalúan kezelő hozzáállást („rugalmatlan munkahely, szervezetlen munkaerő”). Hogyan alakítható ki a megoldást segítő, együttműködő párbeszéd a felek közt?

A vitakultúra helyett megegyezés-kultúrát kell kialakítani. Nem a széttartást erősíteni, hanem konszenzusra törekedni.  Ehhez egyrészt keresni kell legalább egy morzsányi hasonlóságot a sokféle eltérő szükségletben, akaratban. Másrészt kulcsfontosságú a másik egyén tisztelete, és annak kimondása, hogy elfogadom, hogy másra törekszik, máshogy gondolkodik. A másik énjét, személyiségét ne alázzuk le becsmérlő megjegyzésekkel. A tisztelet segít abban, hogy merjük elkérni a másik fél szemüvegét, ezáltal megérthessük a szempontjait, és közelebb kerüljünk egymáshoz. Ha egy szembeállás nyomán már elindult a vita, a vita tárgyát fontos különválasztani a vita hordozójától, vagyis a vitázók személyétől, a vita ugyanis az előbbiről, és nem az utóbbiról szól. Elmérgesedett, pangó konfliktus kezeléséhez érdemes külső segítséget igénybe venni, például mediációt.

Ön hogyan képzeli el az ideális munkahelyet, ami legjobban segíti különböző életterületeink összeegyeztetését?

Tiszteletteljes kapcsolat fűzi össze a munkaadót és munkavállalót. A felek az elbocsátás réme nélkül őszinte visszacsatolást adhatnak egymásnak, ami a közös fejlődés záloga. Be kell tartani a munkaidőt, és el kell hagyni az egészségnek ártó túlórát. Fontos tekintetbe venni a határokat, hol végződik a munka, hol kezdődik a magánélet, és odafigyelni, hogy a munkavállalónak legyenek elfoglaltságai a munkája mellett. Mint említettem, egyetlen szerep börtöne, így a munka kizárólagossága is pusztítja a személyiséget, és kiégéshez vezet.

Hogyan könnyítheti meg a család a munkahelyi–magánéletbeli szerepek összehangolását?

A család rengeteget segíthet. Az embernek biztonságot ad, ha van egy közeg, ahol szeretik akkor is, ha kiborul, ahol merhet őszintén önmaga lenni. Ahol levetheti a szerepmaszkokat, kifújhatja magát. Sajnos ennél a szelepnél legkönnyebb kiengedni a feszültségeket, ezért válik sok család csatatérré. Ha valaki egyik színtéren beosztott, a másikon családfő, a könnyebb ellenállás törvénye értelmében a beosztottságban felszívott frusztráció a családban fog kitörni. A feszültséget át kell tenni hasznos tevékenységbe: ha valaki szíve szerint odavágna a másikra, felapríthat egy mázsa fát is. Meg kell próbálni a személyiségben is meghúzni a szerepek határait, gondoljunk bele, engem is másmilyen viszony fűz a családomhoz, és más a pácienseimhez.

Előfordulhat, hogy egy szerepkonfliktus forrása a családban vagy a személyiségben rejlik, és ez begyűrűzik a munkába. Ilyenkor segíthet valahogy a munkáltató, a cég?

A cég különböző pszichológiai módszerek alkalmazásával segíthet munkavállalóinak. A team-szupervízió keretében a szervezetpszichológia eszközeivel a közösség együtt beszéli meg a problémákat, illetve a csoportos szupervízióra a problémával küzdő munkatársak behozhatják nehézségeiket, és megérthetik, miért örvénylettek bele egy konfliktusba. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a pszichológus stáb nem odajön és varázsol valamit, hanem alapos átvizsgálás után diagnózist állít fel, és csak ezután következhet a közösség terápiája.

A nők különösen gyakran találják magukat szembe a dilemmával, hogy a karrier erre, a család arra húz. Tapasztalt a saját életében ilyen nehézséget, és ha igen, hogyan sikerült megoldania?

A család és hivatás közti szerepkonfliktus beépült a nők életébe, mondhatni elkerülhetetlen, és sokan őrlődnek ebben az állapotban. Az én életemben is okozott nehézséget, hogy a gyerekeimmel a családi életet is vállaltam, amit boldogan tettem, ugyanakkor a munkámat is nagyon szerettem. Ez a két pozitív lehetőség csatája, ami még mindig a jobbik eset. Előfordult, hogy a gyermekeimmel megbeszéltem, hogy most konferenciára készülök, de ha ennek vége, csinálunk „mi-napunkat”, és akkor száz százalékig velük leszek. Meg kellett beszélnem velük, hogy ők a legfontosabbak nekem, de van egy másik világ is, amelyik szintén sokat számít. A megbeszélés képes a konfliktust együttműködéssé változtatni a családban is.

 

 

Szabó Elvira
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A Kreatív hagyományos éves konferenciáján ismét a pr-szakma előtt álló legaktuálisabb kihívásokat járjuk körbe. Időpont: november 23.

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.

hirdetés