hirdetés
hirdetés

Dorosz Dávid a fenyegető klímakatasztrófáról

Az utolsó utáni órában vagyunk

Politikus ritkán vállalkozik arra, hogy tudományos ismeretterjesztő szakkönyvet írjon. Dorosz Dávid Az idő szorításában című kötete egyszerre olvasmányos és felkavaró: arra keresi a választ, hogyan kerüljük el a globális összeomlást. Drámai adatokkal bizonyítja, hogy az emberiségnek már csak néhány éve van arra, hogy radikális, gyors döntésekkel csökkentse a klímakatasztrófa veszélyét. Hangsúlyozza az egyéni felelősségünket is, és gyakorlati tanácsokat ad a mindennapokhoz. Például a túlfogyasztás csökkentésével nemcsak a természetet óvhatjuk, de egészségesebben, boldogabban is élhetnénk. A szerző geopolitikai elemző, Budapest klímavédelmi és fejlesztési főpolgármester-helyettese, és arról is kérdeztük őt: miként változtatta meg saját életmódját?

– Politikustól szokatlanul személyes hangon kezdi a könyvét: „Akkor fogtam neki az írásnak, amikor úgy tűnt, minden szétesik körülöttem. Szinte mindent elveszítettem, amit fontosnak gondoltam, a világom darabjaira hullott.” Kérdezhetem a gondjairól?

– Súlyos magánéleti válságba kerültem, és szakmailag is nehéz időszakon menten át. Korábban az LMP országgyűlési képviselője voltam, a külügyi bizottságban dolgoztam, majd 2014 után fölépítettem egy nemzetközi piacra dolgozó informatikai céget, amelyet két éve eladtam. Akkoriban kezdtem el a könyvírást, és az alkotómunka sokat segített. A klímaváltozás témája amúgy is régóta érdekelt, az LMP-ben is sokat foglalkoztam a zöld szakpolitikai kérdésekkel. Sokfelé utaztam is a világban, és akármelyik kontinensen jártam, bárkivel beszéltem, az általános felmelegedés drámai hatásai mindig szóba jöttek, és ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam.

– Említene példákat?

Dorosz Dávid
– Argentína második legnagyobb városába, Córdobába a meteorológiai tavasz első napján érkeztem meg, és már akkor 40 fok volt a hőmérséklet. A helyiek elmondták, emberemlékezet óta nem volt ott ekkora hőség. Még délebbre, Patagóniában pedig láttam a rohamosan olvadó gleccsereket. De az éghajlatváltozás talán legdurvább hatásaival Miamiban szembesültem, ahol egymás után épülnek a luxusingatlanok a partokon, miközben a környezetszennyezés okozta felmelegedés miatt emelkedik az óceán szintje. Ez 2045-ig a 38 centiméteres vízszintemelkedést is elérheti. Vagyis a várost elnyelheti az óceán. Az önpusztító civilizáció jelképe is ez: klímakatasztrófa fenyeget, mi pedig úgy élünk tovább, mintha észre sem vennénk, ami a szemünk előtt történik. Ezért is írtam a könyvemben: ha nem teszünk valamit nagyon gyorsan, a világ egyetlen nagy Miamivá válhat.

– Már a közeljövőnkről is apokaliptikus képet fest: „Afelé haladunk, hogy 2030-ra a föld klímája olyan lesz, mint utoljára hárommillió éve volt, amikor még nem élt ember a földön.” Úgy érti, a bolygónk néhány éven belül emberi életre alkalmatlanná válhat?

– Inkább arról van szó, hogy nagyon kevés időnk maradt arra, hogy csökkentsük a környezetszennyezést, a szén-dioxid-kibocsátást. Sokkal radikálisabb és sokkal gyorsabb lépéseket kell tenni, mint azt a 2015-ös párizsi klímaegyezmény idején hittük. Azt az egyezményt 195 ország, köztük Magyarország is aláírta, vállalva, hogy a szén-dioxid-kibocsátást mérsékelni fogja. A fosszilis energiák helyett áttérnek a környezetet sokkal inkább kímélő zöldenergiák – nap, szél, biomassza – használatára. Ám a vállalásokból szinte semmi nem valósult meg: a világban a káros anyagok kibocsátása inkább még nőtt is, ami tovább gyorsítja a felmelegedést. Így aztán a párizsi egyezmény lényegében halott. Ezért még szűkebb az az időablak, amikor még lehetőségünk van arra, hogy cselekedjünk. Ugyanis ha a felmelegedés ilyen mértékben gyorsul, elérhet egy határt, amikor olyan láncreakciók indulnak be, amelyekbe már nem tudunk beavatkozni. Olyan fizikai közegbe kerülhetünk, amire az emberiség történetében még sohasem volt példa, és sokkal nehezebb lesz a civilizációnkat fenntartani. És erre egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

– Miféle láncreakcióktól kell tartani?

– A jéghegyek olvadása miatt a tengervíz felforrósodik, az emelkedő tengerszint nemcsak Miamit fenyegeti, hanem rengeteg más part menti várost is, New Yorktól Amszterdamon át Kairóig. Egyre szélsőségesebb lesz az időjárás, tömegesen pusztulhatnak ki a fajok. Erdők tűnnek el. A felmelegedés miatt nő a szárazság, ami ivóvízhiányhoz és éhínségekhez vezethet. Megindul a klímamigráció. A nyugati világ túlfogyasztása és az ezzel járó környezetszennyezés a legszegényebb kontinenseket, Afrikát és Ázsiát sújtja majd leginkább, a társadalmi, gazdasági egyenlőtlenségek óriásivá nőnek, és ez súlyos politikai konfliktusokhoz vezethet. De mivel ilyen klímaváltozás még sohasem volt, valójában nem tudjuk pontosan, mi várhat az emberiségre, és ez a legszorongatóbb. Csak egy példát mondok: az északi sarkvidék olvadása miatt kiolvadhatnak a jég alatt évezred óta megfagyott baktériumok, vírusok. Senki nem tudja, hogy ha ezek a melegedéssel újra aktivizálódnak, esetleg miféle betegségeket, járványokat okoznának.

– Hazánk jövőjéről is sötét víziókat ír: „Magyarország a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett országok egyike.” Miért gondolja ezt?

– A Kárpát-medencében lapos területen fekszik az ország, így a medencei hatás érvényesül: a felmelegedés még fokozottabb. Főleg az Alföldön, amely a FAO jelentése szerint egy-két évtizeden belül félsivataggá válhat. Félmillió ember él itt mezőgazdaságból, és így nagy veszélyben van a jövőjük. A hazai mezőgazdaság leginkább a búza, kukorica, krumpli termesztésére épül, de ezek a növények kifejezetten érzékenyek a felmelegedésre. Nemsokára oda jutunk, hogy az egész országnak át kell majd állnia egy mediterrán életmódra és gazdálkodásra, például a magyar füge termesztésére.

– Hogy állunk a klímavédelemmel?

– Tragikusan. A károsanyag-kibocsátásunk az elmúlt évtizedben nőtt. Az unióban mi vagyunk az egyetlen ország, ahol a zöldenergiák felhasználása még csökkent is 2010 óta. A válságos helyzet a kormányt is lépésre kényszerítette, nemrég közzétették klímavédelmi akciótervüket. Kérdés azonban, hogy ebből mi valósul majd meg. Az biztos, hogy az utolsó utáni órában vagyunk.

– A bolygónk megmentése a világ vezetőinek kezében van, ugyanakkor ön a személyes felelősségünkre is felhívja a figyelmet, praktikus tanácsokat ad arra, hogyan változtassunk az életünkön. A hazai kis- és középvállalkozóknak, cégvezetőknek mit tudna javasolni?

– E cégek többsége a károsanyag-kibocsátásban közvetlenül nem vesz részt, erre nincs befolyásuk. Viszont sokat tehetnek azért, hogy a már bekövetkezett változásokhoz minél jobban tudjunk adaptálódni. A látszólag kis dolgok is rengeteget számítanak. Mivel a károsanyag-kibocsátás a hatalmas autóforgalom következménye is, a cégek létrehozhatnak árnyékos biciklitárolókat, zuhanyzókat a kerékpárral érkező munkatársaknak. Megszüntethetik az irodákban az egyszer használatos műanyagok használatát, lehetővé kell tenni a szelektív hulladékgyűjtést. Az irodahelyiség vásárlásánál vagy bérlésénél is fontos szempont az épület energiahatékonysága. A cégeknek föl kell készülniük arra, hogy főleg a fiatalok munkahelyválasztásánál egyre nagyobb elvárás lesz a vállalat környezettudatossága is. Mivel a klímaváltozás hatásait leginkább az idősek, betegek, szegények szenvedik el, szolidárisnak kell velük lenni, a társadalmi felelősségünk is nagyobb.

– Mit tehet ezen túl az egyes ember? Attól, mert nem veszünk PET-palackokat, a nagypolitikai döntéseket nem tudjuk megváltoztatni.

– De összefogással, közösségi, társadalmi aktivitással a politikusokra is nagyobb nyomást lehet gyakorolni. Nagyon fontosnak tartom az életmódváltást is. Az egész fogyasztói társadalom arra ösztönöz, hogy minél több tárgyat vásároljunk. Sokak számára a társadalmi státuszt az jelképezi, hogy minél jobb autót vegyenek, minél nagyobb plazmatévé legyen otthon, és, hogy milyen munkahely szerepel a névjegykártyájukon.

– Ön például főpolgármester-helyettes, nem panaszkodhat a társadalmi státuszára. Ellent tud állni a fogyasztói világ csábításainak?

– (...)

– Politikusként most lehetőséget kapott arra, hogy ne csak beszéljen a klímavédelemről, hanem tegyen is valamit. Melyek a legfontosabb céljai?

– (...)

– A mostani helyzetre is reflektálva (az interjút utólag egészítettük ki a koronavírus-helyzet kialakulása kapcsán – a szerk.) kérdés, hogy van-e, és ha igen, milyen összefüggés lehet a mostanihoz hasonló, elszabaduló világjárvány és a klímaváltozás között.

– A mostani járványnál egyelőre nem tudunk ilyenről, de általában érdemes erre is figyelni. A klímaváltozás miatt a klasszikus éghajlati övek eltolódnak, a helyi ökoszisztémák változnak. Az is ismert jelenség, hogy a vírusok rendkívüli gyorsan mutálódnak.

Így elméletben lehetséges, hogy az éghajlat változásával gazdát cserélő vírusmutációk olyan járványokat okoznak, amelyekre nem vagyunk felkészülve. A kutatók már évek óta jelzik azt is, hogy a bolygó melegedése miatt a sarkköri permafrosztból felszabadulhatnak olyan vírusok és baktériumok, amelyek a modern tudomány számára teljesen ismeretlenek, és járványokat okozhatnak.

– Mindenhol sok szó esik arról, hogy mit tegyünk a klímaválság lassítására. De vajon tudunk-e előzetesen védekezni a mostanihoz hasonló esetek ellen? Mit tanulhatunk a koronavírus okozta helyzetből, mit kellene másképp csinálnunk? 

– A klímaváltozás mérséklése mellett erősíteni kell a kutatást, a globális jelzőrendszert és együttműködést. A WHO-nak, az Egészségügyi Világszervezetnek vannak erre javaslatai, de a politika sokszor figyelmen kívül hagyja ezeket, amíg nincs baj. Egyértelmű, hogy az ilyen járványhelyzetek sem tisztelik a nemzetállami határokat, és így a védekezéshez, majd pedig a kialakuló gazdasági válság kezeléséhez is nemzetközi együttműködésre lesz szükség.

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2020. április–májusi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt. Már legújabb számunk is megjelent, megvásárolható itt!

NÉVJEGY
Dorosz Dávid Budapesten született 1985-ben. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett, illetve a Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát. 2009-ben részt vett a Lehet Más a Politika alapításában, majd az LMP országgyűlési képviselőként főleg biztonságpolitikai, külügyi és antikorrupciós kérdésekkel foglalkozott. 2012-ben a rendszerváltást követő időszak második legfiatalabb frakcióvezető-helyettesének választották. 2014-től a magánszférában vállalkozott, illetve ösztöndíjasként az Egyesült Államokban folytatott üzleti tanulmányokat. Geopolitikai, klímavédelmi kérdésekben nemcsak a hazai sajtóban publikált, hanem a New York Timesban, a Politicóban és az Open Democracyban is. Politikai pályafutását az LMP-ből kilépve a Párbeszéd Magyarországért pártban folytatta, 2019 januárjától a jelenlegi főpolgármester, Karácsony Gergely kampányfőnöke volt. Dorosz Dávid szabadidejében sokat utazik, szenvedélyes amatőr fotós.
Sándor Zsuzsa
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Tarts velünk szeptember 10-én online, a „Kreatív álláshirdetés” workshopon! Előadó: Földi Miklós Dániel, reklám- és neuropszichológus Minden résztvevőnek exkluzív ajándék: ingyen hirdetési lehetőség, ingyen szövegezés

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

hirdetés