hirdetés
hirdetés
hirdetés

Karrierváltók - sorozat 1. rész

2 in 1: reumatológus és meseíró

A legtöbb ember vagy humán vagy reál beállítottságú, ritka a „kevert üzemmód”, Mandl Péter mégis kutatóorvosként került komoly kapcsolatba az irodalommal.  2010 óta feleségével és három gyermekével Bécsben él, ahol a Bécsi Orvostudományi Egyetem Reumatológiai Tanszékén folytat kutatómunkát. Emellett „mellesleg” nemrég harmadik könyve jelent meg. Idővel azt szeretné, ha az írás kapná a főszerepet életében. 

Irodalom vagy orvoslás? Mikor kezdődött a dilemma?

A biológia mellett mindig is érdekelt az irodalom, aztán a gimnázium végén végül az orvosi mellett tettem le a voksom, bár egyetem közben áthallgattam az állatorvosira is. Komolyabban egy nyári olasz cseregyakorlaton kezdtem el írni, ahol egy kollégiumban laktam egy csomó olasz egyetemistával, akik egy szót sem beszéltek angolul. Olaszul meg én nem tudtam. Volt egy gitárom, de tanár és kitartás híján nem sokra jutottam vele. Akkoriban nagyon foglalkoztattak a középkori természetleírások, bestiáriumok. Úgyhogy elkezdtem írni rövid történeteket képzeletbeli lényekről. Ezekből az írásokból született aztán az első kötetem, a Mákonypersely.

Volt olyan szakasz, amikor felmerült benned, hogy hagyd az orvosi pályát, maradjanak csak a könyvek, mint főfoglalkozás?

Ez már sokszor felmerült. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az orvosi pályát nem szeretném teljesen feladni, de idővel szeretném, ha eltolódna az egyensúly az írás felé.

Miért fontos az egyik és miért a másik pálya? Esetleg kiegészíti egymást a két eltérő képességkészletet igénylő tevékenység?

Nyilván nem véletlen, hogy a történelemből olyan sok írót ismerünk, aki az írói pályája mellett, vagy azt megelőzően praktizált. Az orvosi hivatást többek között az teszi különlegessé, hogy hihetetlen rálátást enged emberi sorsokba, mindennapokba. Ebben az értelemben az orvos talán egy jogászhoz, tanárhoz képest is egyedülállóan intim személyes helyzetek részese lehet, különösen, ha ehhez affinitása van. Ezek a helyzetek ráadásul néha zavarbaejtően gyorsan alakulnak ki, bár sajnos gyakran ugyanolyan gyorsan végük is van. Egy orvosnak emellett nagyon fontos figyelnie a részletekre, ez szintén hasonlatossá teszi a megfigyelő íróhoz.  

Ez bizonyára elég inspirációt ad a történetekhez. Mi még ezen kívül?

A Mákonypersely esetén a már említett bestiáriumok érdekeltek, pontosabban hogy hogyan lehet egy természetrajzi leíráson keresztül morális, filozófiai gondolatokat közvetíteni. A Sári és Nemszemétke mesekönyv egy szerencsés találkozás volt egy, a saját gyerekeim számára kitalált mese és egy adott téma, az újrahasznosítás között, amivel akkoriban egy köztéri müvészcsoportban, a HINTS Institute-ban többekkel együtt foglalkoztunk.  A közelmúltban lezajlott Ünnepi Könyvhétre megjelent Öt korty beton története is ebben a művészcsoportban kezdődött: egy köztéri projekt keretében a kötet több írása valós budapesti helyszíneken került elhelyezésre. A kötetben köztereket, épületeket, ember és ház, városlakó és város viszonyát megörökítő rövid történetek és Szabó László barátom, fotográfus különös látásmódú fényképei igyekeznek életre kelteni egy sosem volt, és mégis létező város falait és lakóit.

Mi számít a legnagyobb sikernek az orvosi, és az írói pályán, szakmai mércével?


Az orvosi, kutatói pályámból nehezemre esik egyes sikereket kiemelni, közhelyesnek hangzik, de minden olyan beteg, akit úgy érzem, hogy sikerült optimálisan kezelni, az sikerélmény és a már említett különleges helyzetek közül is nehéz egyet megjelölni. Írói pályámat tekintve úgy érzem, hogy korai lenne egy könyvet kiemelni, hiszen olyan különbözőek, és mindegyik másért fontos. Amikor a Sári és Nemszemétke 2012-ben elnyerte a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülete által kétévente meghirdetett Aranyvackor pályázat fődíját az nagy szakmai elismerést jelentett. Amúgy úgy érzem, hogy a kritikát íróként nehezebb elviselni, orvosként könnyebb a helyi értékén kezelni.

Mennyire nehéz időt szakítani az orvosi hivatás és a magánélet mellett az írásra?


Nagyon nehéz. Azt szokták mondani, hogy az ember arra talál időt, amire akar. Nos, ez biztos így van, de arról már nem szól a mondás, hogy mennyi időt talál, ha sokat akar. Mindenesetre a „talált” vagy nem-várt időért mindig hálás vagyok. 

 

Barok Eszter
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

PR workshop a Prizma Kreatív PR Díj kiemelkedő kampányainak bemutatására január 25-én.

A HRKOMM Award 2017 győztes pályázatainak bemutatása. Időpont: 2018. február 13.

Toborzásaink kiegészítése LinkedIn kampányokkal. Mire jó, hogyan használható, kinek érdemes, kinek nem? Március 6., 08:30

Gyakorlati Facebook útmutató: Recrutiment branding a gyakorlatban, eszközök és lépések több és releváns jelentkezőért. Március 6., 13:00

Keressük Magyarország legkiválóbb élelmiszert és egyéb FMCG-termékeket kínáló üzleteit! Nevezési határidő: március 09.

hirdetés