hirdetés
hirdetés
hirdetés

TED

Kapcsolódva, mégis egyedül?

Sherry Turkle pszichológus-szociológus az amerikai MIT-n oktat, kutatási területe a technológia és az identitás kapcsolata, illetve annak a vizsgálata, hogy digitális eszközeink és online személyiségeink hogyan írják át emberi kapcsolatainkat és kommunikációnkat.

Turkle a TED közönsége előtt először 1996-ban lépett fel, akkor a technológia apostolaként arról beszélt, hogy az internet hogyan segíthet hozzá a nagyobb önreflexióhoz. Legutóbbi TED-előadásában arra figyelmeztet, hogy komoly árat fizethetünk azért, ha a valódi, személyes beszélgetés helyét egyre inkább átveszi a mobilon és a közösségi médián keresztül történő kommunikáció, és arra kér, hogy gondolkodjunk el komolyan arról, milyen kapcsolatokat is akarunk valójában. A témában könyve is megjelent Alone Together: Why We Expect More From Technology and Less From Each Other (Együtt egyedül: Miért várunk többet a technológiától és kevesebbet egymástól?) címmel.

A zsebünkben elférő, apró mobilkészülékek óriási pszichológiai erővel bírnak, kezdi Turkle TED-előadását, hiszen nemcsak azt változtatják meg, hogy mit csinálunk, hanem azt is, hogy kik vagyunk. Manapság a legnagyobb természetességgel művelünk a készülékeinken olyasmiket, amiket pár éve még igen furának vagy zavarónak találtunk volna. Az emberek nagy része például szenvtelenül nyomogatja a telefonját vállalati megbeszéléseken, vagy Facebookozik, sms-ezik, vásárol előadások, értekezletek alatt. Az emberek egyre személyre szabottabb életet akarnak élni. Szabadon akarnak mozogni különféle helyszínek között, s maguk kontrollálni, hogy mire irányítsák a figyelmüket. Elmennek az igazgatósági megbeszélésre, de csak azokra a részekre figyelnek, amelyek őket is érdeklik.

Turkle egy ötvenéves üzletembert idéz, aki arról panaszkodott, hogy úgy érzi, már nincsenek is kollégái. Ha bemegy dolgozni, nem áll meg beszélgetni senkivel, és a kollégáit sem akarja megszakítani a buzgó emailezésben. Aztán helyesbít. „Nem, igazából én nem akarom, hogy megszakítsanak, inkább a Blackberrymmel vagyok elfoglalva.”

Az emberek saját bevallásuk szerint általában azért ódzkodnak a valódi beszélgetéstől, mert az élőben történik, és nem tudják kontrollálni, hogy mit fognak mondani. És épp ez a lényeg, mondja Turkle. Az sms, az email, a posztolás lehetővé teszik, hogy olyan ént prezentáljunk a világ felé, amilyet akarunk. Lehetőségünk van szerkeszteni, tehát törölni és retusálni az arcot, a hangot, a testet – nem túl kicsit, nem túl sokat, épp annyit, amennyit kell. Az emberi kapcsolatok gazdagok, zavarosak és erőfeszítést igényelnek, ám a technológiával kellően megtisztíthatjuk őket. Ennek örve alatt azonban a beszélgetést sokszor feláldozzuk a kapcsolódásért cserébe. Megrövidítjük magunkat, amiről idővel elfeledkezünk, vagy már nem is törődünk vele.

Az érzés, hogy senki sem figyel ránk, nagy szerepet játszik abban, hogy miképp viszonyulunk a technológiához. Ezért tud olyan vonzó lenni egy Facebook-oldal vagy egy Twitter-feed, hiszen ott a rengeteg automatikus hallgató. A technológiának épp azokon a területeken van a legnagyobb vonzereje, ahol a legsérülékenyebbek vagyunk. Magányosak vagyunk, de félünk az intimitástól. Olyan technológiákat tervezünk a közösségi hálózatoktól kezdve a társas robotokig, amik a társaság illúzióját nyújtják a barátság követelményei nélkül. A mobiltelefon három boldogító fantáziával kecsegtet. Az első, hogy oda irányítjuk a figyelmünket, ahova akarjuk, a második, hogy mindig meghallgatnak minket, a harmadik, hogy soha nem kell egyedül lennünk. Abban a pillanatban, hogy az emberek egyedül lesznek, szorongani kezdenek, pánikba esnek, izegni-mozogni kezdenek, és azonnal nyúlnak a készülékükhöz.

Az egyedüllét olyan problémának tűnik, amit meg kell oldani, és erre a kapcsolódás tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, noha az inkább tünet, mint gyógymód. A legtömörebben ezt a „megosztok, tehát vagyok” aforizmával lehet leírni. Eddig a sorrend úgy volt, hogy „van egy érzésem, fel akarok hívni valakit”. Most akarok érezni valamit, és ehhez ki kell küldenem egy üzenetet az éterbe. Ha nem kapcsolódom, kényelmetlenül érzem magam a bőrömben. Szinte nem is érzem magamat. Egyre többet kapcsolódunk, s közben egyre jobban elszigetelődünk. De még nem késő, zárja Turkle az előadását, hogy változtassunk, és tudatosabb viszonyt alakítsunk ki a készülékeinkkel, egymással és magunkkal, annak érdekében, hogy olyan életet élhessünk, amilyet valóban szeretnénk.


Az ajánlott videó ITT megtekinthető!

 

Barta Judit
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

TED
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Ismét HR konferencia: ez alkalommal a kékgalléros kihívásokat vesszük górcső alá. Save the date: szeptember 20.

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés