hirdetés
hirdetés
hirdetés

TED

A jövő munkáját nem fogjuk munkának érezni?

Mindannyian hallottuk már a fenyegető jövőképet, hogy a robotok előbb-utóbb elveszik a munkánkat. De mit tehetünk ez ellen? David Lee innovációs szakértő szerint olyan új munkaköröket kellene létrehoznunk, amelyekben szabadon napvilágra hozhatjuk rejtett tehetségeinket és szenvedélyeinket – vagyis mindazt, amivel jelenleg a hétvégéinket töltjük –, hogy meg tudjuk őrizni jelentőségünket a robotok korában.

Jogos az aggodalom napjainkban, hogy a technológia lassan olyan fejlett lesz, hogy a jövőben elveheti előlünk a munkát. A vezető nélküli autó a legkézenfekvőbb példa erre. Ezek a kocsik fantasztikusak lesznek, sok különböző okból. Csakhogy az USA 50 államából 29-ben a gépjárművezetés a leggyakoribb foglalkozás. Mi lesz ezekkel az állásokkal, ha már nem mi magunk vezetjük az autókat, nem mi főzzük az ételt, és nem mi diagnosztizáljuk a betegségeinket?

A Forrester Reseach nemrégiben közzétett tanulmánya azt jelzi, hogy 25 millió állás szűnhet meg az elkövetkező 10 évben. Csak összehasonlításképpen: ez háromszor annyi, mint ahány állás megszűnt a gazdasági válság következtében. Nemcsak a fizikai munkák vannak veszélyben. A Wall Streeten és a Szilícium-völgyben hatalmas fejlődés tapasztalható az elemzések és döntéshozatalok minőségében,hála a gépi tanulásnak. Tehát a legokosabb, legjobban fizetett emberekre is hatással lesz mindez.

Világos, hogy bármi legyen is a foglalkozásunk, munkánk egy részét, ha nem az egészét robotok és szoftverek fogják átvenni a következő néhány évben. De mit tehetünk ez ellen mi? Fel kell ismernünk az előttünk álló változást, és olyan munkákat kell terveznünk, amelyeknek helyük lesz a robotok korában is, mondja David Lee.

A változás sebessége azt jelzi, hogy talán csak 10–15 évünk van az átállásra, és ha nem vagyunk elég gyorsak, az azzal járhat, hogy mire a mai általános iskolások egyetemista korúak lesznek, talán robotok által uralt világban élünk majd, munka nélkül, egy válság kellős közepén.

A kulcs: az emberközpontú munka

De nem muszáj ennek így történnie. Némelyik technológia pontosan azért született, hogy kiváltsa az emberi munkaerőt, mondja Lee. Ő azonban hisz abban, hogy ha már most elkezdünk lépéseket tenni, hogy megváltoztassuk a munka jellegét, nemcsak olyan környezetet teremthetünk, ahol az emberek szívesen dolgoznak, de elősegíthetjük a szükséges újításokat is, hogy kiváltsuk a munkák millióit, amelyeket elvesz a technológia. Szerinte az a kulcs a munka nélküli jövő elkerüléséhez, hogy újra felfedezzük, mi tesz minket emberré, és hogy emberközpontú munkák új generációját hozzuk létre, amely feltárja a rejtett tehetséget és szenvedélyt, amelyet magunkban hordozunk.

Ehhez először is azt fontos felismernünk, hogy a problémát magunknak okoztuk. Bár a legtöbb munka már évtizedek óta nem gyárakban zajlik, mi még mindig folyamatok köré tervezzük a munkákat, és a folyamatok végrehajtásával töltött órákért fizetjük az embereket. Szűk munkaköri leírásokat gyártunk, mint például pénztáros, hitel-ügyintéző, taxisofőr, és elvárjuk, hogy emberek egész karriereket építsenek ezen konkrét feladatok köré. Mindez két veszélyes mellékhatással járt. Az első, hogy először a konkrétan meghatározott munkákat fogják kiváltani a robotok, mert egyetlen feladatra alkalmas robotokat igen könnyű építeni. Másodsorban, véletlenül úgy alakult, hogy dolgozók millióinak szerte a világon elképesztően unalmas a munkája. Egy ügyfélszolgálatos például a nap nagy részében kattintgat, kész szöveget olvas fel. Inkább gépként viselkedik, mint emberként. És sajnos az elkövetkező néhány évben, ahogy a technológia fejlődik, ők, az adminisztrátorokkal és könyvelőkkel együtt azt fogják tapasztalni, hogy munkájuk jórészt eltűnik.

Ennek ellensúlyozására olyan munkákat kell teremtenünk, ahol nem az a fontos, amit az ember csinál, hanem az, hogy milyen képességekkel rendelkezik. A robotok például nagyszerűek az ismétlődő és szabályozott munkában, ám az emberekben megvan az a képesség, hogy összehozzák a tudást és a kreativitást, amikor korábban nem tapasztalt problémákkal találkoznak. Ha minden egyes nap történik valami váratlan, az a munka embereknek való, nem robotoknak. A vállalkozók és fejlesztők már most is ilyen világban élnek, éppúgy, ahogy az ápolók, vízvezeték-szerelők és a terapeuták. Sok cégnél és szervezetnél természetes elvárás, hogy az emberek csak jöjjenek be, és végezzék el a munkájukat. Ám ha a munkát jobban ellátja egy robot, ha egy mesterséges intelligencia jobb döntéseket hoz, akkor mi is itt az ember dolga?

A vezetők felelőssége

Fontos, hogy a vezetők alaposan átgondolják azokat a feladatokat, amelyek a következő években meg fognak szűnni, és értelmesebb, értékesebb munkákat kezdjenek tervezni helyettük. Olyan környezetre van szükség, ahol robotok és emberek egyaránt virágozhatnak. Adjunk több munkát a robotoknak, kezdjük azzal, amit borzasztóan utálunk csinálni. „Nesze, robot, boldogulj ezzel az ostoba beszámolóval!”

Ami pedig az embereket illeti, a Chicagói Egyetem tanárának, Harry Davisnek a tanácsát kéne követnünk. Szerinte törekedjünk arra, hogy az emberek ne hagyják kint saját lényüket a kocsijuk csomagtartójában. Hiszen az emberek csodákra képesek hétvégenként: minden szombaton művészek, asztalosok, szakácsok és sportolók válnak belőlük. Aztán hétfőn visszavedlenek Junior HR-szakértőkké és rendszerelemzőkké. Ezek a munkaköri elnevezések nemcsak hogy unalmasan hangzanak, de finoman arra ösztönzik az embereket, hogy beszűkült és unalmas módon lássák el a munkájukat. Lee azoban saját szemével látta, hogy ha többre biztatjuk az embereket, akkor meglepően sok mindenre képesek lesznek.

Az újítások útjában nem az ötletek vagy a tehetség hiánya áll. De akkor mi?

Pár éve Lee egy nagy banknál dolgozott, amely megpróbált több újdonságot vinni a céges kultúrába. A csapatával prototípus-versenyt hirdettek, és arra biztattak mindenkit, hogy építsen bármit, amit akar. Azt próbálták kideríteni, mi áll leginkább az újítások útjába: az ötletek vagy a tehetség hiánya, és kiderült, hogy egyik sem. A probléma a jogosultságban rejlik. A program lenyűgöző eredményekkel járt. Először is arra biztattak mindenkit, képzeljék el, ők mit tudnak hozzátenni a csapathoz. A verseny nemcsak arról szólt, hogy építsenek bármit, amit akarnak, hanem hogy mindenki az lehessen, ami lenni akar. Amikor az emberek nem érezték többé, hogy a pozíciójuk beszűkíti őket, szabadon bevetettek mindenféle képességet és tehetséget, hogy megoldják az előttük álló problémákat. Láttak technológusokat dizájnerként, marketingeseket vezető tervezőként, még pénzügyeseket is, akik vicceket írtak.

Kétszer futott ez a program, mindkétszer több mint 400 ember villantott meglepő képességeket a munkában, és oldott meg évek óta megoldásra váró problémákat. Ők együtt több millió dollárnyi értéket teremtettek, például könnyebben kezelhető telefonos ügyfélszolgálati rendszert terveztek, vagy egyszerűbb alkalmazásokat, vagy egy köszönőlevél-rendszert, amely a munkahelyi kultúra alapeleme lett. Nyolc hét alatt az emberek olyan izmaikat mozgatták meg munka közben, mint korábban soha. Új gyakorlatokat szereztek, új ismeretségeket kötöttek. A végén valaki félrevonta Lee-t, és azt mondta neki: "Azt kell mondjam, az elmúlt hetekben olyan keményen dolgoztam, mint soha korábban,de egy pillanatra sem éreztem munkának."

A különbség ember és gép között: az álmodás képessége

Ebben a pár hétben az emberek újítók és teremtők lehettek. Megoldásokat álmodtak olyan problémákra, amelyek évek óta nem hagyták őket nyugodni, és lehetőséget kaptak álmaik megvalósítására. Az álmodás képessége fontos különbség a gépek és köztünk. A gépeink jelenleg nem lesznek frusztráltak, nem bosszankodnak, és főleg: nem képzelnek el semmit.

Lee úgy gondolja: a jövő munkái olyan emberek képzeletéből születnek, akiket ma elemzőknek és szakértőknek hívunk, ám akiknek elég megadni a kellő szabadságot és biztonságot, hogy felfedezők és újítók lehessenek. Ha robotbiztossá akarjuk tenni a munkáinkat, nekünk, vezetőknek fel kell hagynunk azzal, hogy megmondjuk, ki mit csináljon, és helyette azt kell kérdeznünk, ki milyen problémákat oldana meg szívesen, és miféle tehetségeket szeretne kamatoztatni. Mert ha a szombati énünket szerdán, a munkában is használni tudjuk, a hétfőt is jobban várjuk majd, és részben a hétfővel kapcsolatos érzéseink tesznek minket emberré.

Lee arra biztatja a hallgatóságot: dolgozzunk mindannyian együtt azon, hogy újratervezzük munkánkat az intelligens gépek korára, mert így emberibbé tehetjük dolgozó életünket!

Itt megnézheted az előadásról készült videót!

Ha nemcsak a digitális jövő, hanem a jelen után is érdeklődsz, HR Digital Meetup konferenciánkra ITT jelentkezhetsz!

(forrás: ted.com)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Az Élelmiszer az FMCG szektor meghatározó szaklapja új versenyt indít. A verseny célja, hogy megtaláljuk a hazai piac legkiemelkedőbb minőségű mentes termékeit. Nevezési határidő: augusztus 31.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a Pr Toplistán! Nevezési határidő: augusztus 31.

A Kreatív szaklap ismét meghirdette a business to business kommunikációs versenyt, melyre az elmúlt év legjobb B2B kommunikációs megoldásaival jelentkezhetnek ügynökségek, a megbízói oldal képviselői, szolgáltatók és médiumok. Nevezési határidő:09.07.

Részletes program hamarosan! SAVE THE DATE: 2018. november 15.

hirdetés