hirdetés
hirdetés
hirdetés

A sikerorientált és a kudarckerülő személyiség

Nyomaszt vagy felpörget?

Ha valakit gyermekkorában sok kudarc és negatív behatás ér, akkor feltehetően félni fog attól, hogy ismét nevetségessé válik. Mindenki úgy születik, hogy kíváncsi és nyitott a világra, ám ezt az alapattitűdöt ápolni kell, különben könnyen elillan.

 

Légy sikeres! Találd meg önmagad! Valósítsd meg az álmaidat! Mintha minden kizárólag a teljesítményről szólna, a képességek, a lehetőségek kiaknázásáról, kellő tudatosságról és küzdeni akarásról. De miért fontos mindez? Miért sarkallja az egyik embert a siker elérése, míg a másikat a kudarc elkerülése? Egyáltalán van-e összefüggés a gyermekkori nevelés és a felnőttkori teljesítménymotiváció jellegzetességei között?

A teljesítmény, a kitűzött cél minden ember életében jelen van, legyen szó párkapcsolatról, iskolai dolgozatról, munkahelyi értekezletről, vagy gyermeknevelésről. Minden feladatvégzés mögött valamilyen motiváció munkál. Olyan helyzetben, amelyben a cél elérése bizonytalan, két ellentétes motívum jelenhet meg: az egyik a siker elérésének, a másik a kudarc elkerülésének vágya.

Sikerorientáltnak az a személy tekinthető, aki olyan feladatokat választ, amelyekben ugyan nem garantált a siker, de képességeihez mérten reális a kitűzött cél. Számára sem a túl könnyű, sem a túl nehéz feladat nem ideális, hiszen mindkettőnél úgy érzi, csak az idejét vesztegeti, és nem igazán teheti próbára képességeit. A közepes nehézségű kihívásokban leli igazán örömét. Az ilyen embert nagyfokú kitartás és küzdeni tudás jellemzi. A kudarcot nem szereti, ám különösképp nem is tart tőle, pozitív módon viszonyul a feladatokhoz, igényszintje magas.

Ezzel szemben a kudarckerülő egyén nem bízik önmagában, gyakran szorong, feladatválasztását lényegében a kudarctól való távolmaradás határozza meg, így vagy nagyon könnyű, vagy túlontúl nehéz feladatot választ. Ha a könnyű teljesítéséről van szó, akkor a siker garantált. A képességeit meghaladó feladatnál a felsülést nem kudarcként könyveli el, hiszen az valószínűleg mások számára is nehéznek bizonyul, így alapvetően nincs miért szégyenkeznie.

Már iskoláskor előtt

Hogy melyik típusba tartozik valaki, azt nagy mértékben determinálja a szocializáció, a nevelés és a környezeti hatások. Egy teljesítményhelyzetben a viselkedés és annak interpretációja stabil személyiségjegyektől függ, amelyek már iskoláskor előtt megalapozódnak. Ha a szülő alapvetően nem félti, nem óvja túlzottan gyermekét, hanem gyakran megdicséri egy-egy jó teljesítményt követően, tehát közvetlenül sok-sok pozitív visszajelzésben (ölelés, puszi, verbális és nonverbális vállon veregetés) részesíti, akkor hozzájárul ahhoz, hogy gyermekéből a későbbiek során motivált, kitartó és küzdeni tudó felnőtt váljék. Ha valakit gyermekkorában sok kudarc és negatív behatás ér, akkor feltehetően félni fog attól, hogy ismét nevetségessé válik, így megpróbálja elkerülni ezeket a helyzeteket.

A sikerkereső egyének hajalmosabbak a sikert saját képességeiknek, míg a kudarcot az erőfeszítésük elégtelenségének tekinteni. Tanulás és munka során a győzelmet a kihíváshoz hasonlóan élvezik, és ha negatív behatás éri őket, annak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, sokszor figyelmetlenséggel vagy egyéb külső körülménnyel magyarázzák. A kudarckerülő egyének ezzel szemben kudarcaikat képességeik hiányaként fogják fel, hamar fel is adják a küzdelmet, ha ellenállásba ütköznek, a sikert pedig szerencsének gondolják, nem hiszik el, hogy ők maguk képesek lennének rá. Emiatt lehetséges az, hogy egy-egy teljesítményhelyzet során a sikernek sem igazán képesek örülni, a kudarc pedig szintén lelombozza őket.

Korai tapasztalatok

Motiváció tekintetében hangsúlyos szerephez jut a felnőttekkel való érzelmi kapcsolat, a belülről fakadó megismerés, az aktivitás iránti vágy és az elvárásoknak való megfelelés. Hatékonyságot és kompetenciát élünk át egy-egy olyan teljesítmény során, amelyet sikerül megoldanunk. Ha felismerjük képességeink határait, ha elvárásainknak megfelelően teljesítünk valamit, akkor boldogságot élünk át. Ha legyőzzük az akadályokat, azzal önmagunkat erősítjük. Az is elfordulhat, hogy a kudarckerülő lényegesen jobb képességek birtokában van, mint a sikerorientált, ám ez mégsem tükröződik a végeredményen. A kudarctól való félelemmel küzdő egyén olyan mértékű szorongást élhet át, amely visszaveti őt teljesítés közben. A sikerkereső személynél éppen ellenkezőleg történik, őt felpörgeti, facilitálja a feladattal járó feszültség.

Ha a szülő és az iskola arra szocializál, hogy a tanulás szerethető dolog, amitől nem kell tartani, amelyben sikereket lehet szerezni, akkor a tanuló kedvét fogja lelni benne, és saját igényeinek megvalósításáért tevékenyen fog dolgozni. A korai tapasztalatok, az elfogadó közeg olyan alapot biztosíthat az élethez, amelyből később előny kovácsolható. Ha a gyermek szeretetet, támogatást, elismerést és segítséget kap a szüleitől, akkor önbizalma egészséges módon képes fejlődni, és ennek fényében bátran mer majd felelni az élet által adott kihívásokra.

Mindenki úgy születik, hogy kíváncsi és nyitott a világra, ám ezt az alapattitűdöt ápolni kell, különben könnyen elillan. Ha a tanulást nem feladatként fogja fel valaki, hanem játékos, örömmel teli történésként kezeli, akkor máris sokat tett a pozitív változás irányába. A reális elvárásoknak való megfelelést a fokozatosság elve mentén érhetjük el, és érdeklődésünk a későbbiek során sem lanyhul. A lelkesedés, a valódi odafigyelés kihívást és izgalmat hoz magával.

Tanulható-e?

Lehet-e, és ha igen, hogyan lehet egy kudarckerülőt sikerorientálttá formálni? Tanulható-a a siker? Pszichológusok már régóta keresik ezekre a kérdésekre a válaszokat. Ha kudarcok kerülnek előtérbe, nincs bizalom és támogatás, akkor beindul az ördögi kör, a kudarcoktól való félelem és elkerülés, amelyet azonban ideális esetben, kellő odafigyeléssel „angyali” körré lehet szelídíteni. A teljesítménymotiváltság erőssége nem tekinthető veleszületett képességnek, a társadalom, a környezet, a tapasztalatok és a társas közegből érkező hozzáállás mind-mind meghatározó elemként funkcionál.

Onnantól kezdve, hogy valami tanult, vagyis a szocializáció során szerzett képesség, akkor az módosítható, változtatható. Képzések, motivációs tréningek formájában igyekeznek olyan ismereteket, tanácsokat, gyakorlatokat megmutatni és használhatóvá tenni, amely helyes önismerettel kiegészítve hatékonnyá teheti az egyént a siker elérésében és annak teljes megélésében. Ha valóban elkezdünk hinni abban, hogy a siker saját képességeinken múlik, onnantól kezdve már elindul a változás, a kudarc is más színben fog feltűnni, a belső hajtóerő pedig újabb és újabb célok elérésére fog ösztönözni.

 

Csőzik Rita
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Információ, kapcsolatépítés, csúcsgasztronómia – mindez egy időben, egy helyen május 7-én a Caviar & Bull-ban.

Employer Branding Award 2017 – Winner's Conference / Best Practices: jöjjön el, és ismerje meg a Példaértékű Munkáltatói Márkaépítés Díj nyertes megoldásait! Szakmai konferencia a legjobb hazai munkáltatói márkák bemutatására május 15-én, a Müpában.

Magyarország egyik legrangosabb kreatív reklámversenye, idéntől nemzetközi kreatívigazgatók is a zsűriben! M+Listán pontszerzés. Díjátadó: 05.18., Akvárium

Rendezvényünk célja, hogy jövőbe mutató, már itthon is elérhető, a munkát valóban megkönnyítő gyakorlati megoldásokat mutasson be a közönségnek. Jöjjön el, ismerkedjen a jövőjével május 18-án a Müpában!

Pakk Csomagolásdizájn-verseny célja, hogy megtaláljuk Magyarország legszebben tervezett és kivitelezett termékcsomagolásait. Nevezési határidő: május 25.

hirdetés