hirdetés
hirdetés
hirdetés

Jobsgarden-kutatás

Munkáltatói előítéletek és fekete bárányok – ezért nem terjed a rugalmas munkavégzés

A legtöbb cég szereti azt gondolni magáról, hogy rugalmas, ám a munkavállalóik ezt sokkal kevésbé igazolják vissza. A rugalmasság inkább egyéni, mint szervezeti szinten valósul meg. A részmunkaidő, valamint a home office bevezetése kihívást jelent, a szabadúszókra pedig szinte fekete bárányként tekintenek. A rugalmas munkavégzés elterjedésének útjában elsősorban a bizalomhiány áll, de ez csak egy ok a sok közül – derül ki a Jobsgarden felméréséből, amelyben közel 450 munkavállaló és több mint 200 cégvezető válaszait hasonlították össze egymással.

Mennyire gondolják magukat rugalmasnak a cégek, és mit gondolnak a munkavállalók, mennyire támogatják a vállalatok a rugalmas munkavégzést?

Az országos lefedettségű felmérésben a megkérdezett vállalatok közel 60%-a sorolta magát általánosságban az inkább rugalmas kategóriába a foglakoztatás tekintetében, ám a felmérésben megkérdezett munkavállalók visszajelzései ezt nem igazolták vissza. Szervezeti rugalmasságot kevésbé, személyes rugalmasságot inkább tapasztalnak a munkavállalók.

Inkább fű alatt valósul meg a rugalmasság

Munkaerő-közvetítő cégként napi szinten tapasztaljuk, hogy a rugalmas munkavégzés ma már egyértelmű igény a munkavállalók részéről, fontos szerepe van abban, hogy ki, milyen állást választ. Egy jó főnök, egy megértő csoportvezető, egy támogató osztályvezető a saját hatáskörében gyakran megadja azt, amit a szervezet nem, vagyis a rugalmasság inkább fű alatt valósul meg, a felső vezetés tudta nélkül” – mondta Paulovics Éva, a Jobsgarden ügyvezetője, aki éppen ezért azt tanácsolja a munkavállalóknak, hogy merjenek kezdeményezni, ha rugalmasabb formában szeretnének dolgozni.

Szervezeti éretlenség, bizalomhiány

A rugalmas munkaidő a munkavállalók álma, szinte minden kitöltő boldogan választaná ezt a foglalkoztatási formát, de nem meglepő módon, a cégek egészen máshogy gondolkodnak erről. Ahol most nincs lehetőség a teljesen rugalmas munkavégzésre, ott a felmérés szerint 88%-ban nem is tervezik bevezetni ezt a közeljövőben. Van, amikor maga a tevékenység szab korlátot ennek – pl. termelő- vagy egyes pénzügyi tevékenységet végző cégek –, ám azok sem nyitottak erre, ahol nincs ilyen akadály. Az elsődleges ok a bizalom hiánya. Nem bíznak a munkatársakban, aggódnak a vezetői kontroll elveszítésétől: tudni akarják ki, mikor, mit csinál, mennyit van egy nap a gép előtt, valóban dolgozik-e, amikor nem látják. A vezetők egyben akarják tudni és látni a csapatukat, így a rugalmas munkaidő inkább csak a vezetők vagy a menedzsment kiváltsága marad.  

Gárdus Zsuzsa, a Jobsgarden ügyvezetője úgy látja, hogy miközben a munkavállalók számára egyre nagyobb érték és egyben elvárás is a rugalmas munkavégzés lehetősége, ennek szélesebb körű elterjedését és dinamikusabb bővülését a bizalmatlanság és előítéletek kifejezetten akadályozzák Magyarországon.

Van bent is elég hely

Miközben a versenyszféra szinte minden szektora úgy gondolja, hogy kifejezetten sok home office lehetőséget biztosít (3/4-e mondja, hogy náluk adott), a dolgozók ezt nem igazolták vissza: a válaszolók nagyjából fele szerint van erre lehetőség. Azoknak a cégeknek a 70%-a, ahol most sincs home office, nem is tervezi bevezetni azt. Sokan nem értik, miért kellene otthonról dolgozni, amikor „van benn elég hely”, többen hivatkoztak arra is, hogy „IT-szempontból problémás lenne”, és „csökkentené a csoportmunka hatékonyságát”, miközben a munkavállalók közel 80%-a nagyon is élne ezzel a lehetőséggel. Persze a home office sem való mindenkinek, korántsem akarna mindenki így dolgozni: „lopnám a napot”, „nem tudok egyedül dolgozni” – mondják. Van, aki a munkaidő szabályozatlanságától tart: „a cég elvárná, hogy 0–24 órában rendelkezésre álljunk”, és olyan is, aki nem akar kimaradni semmiből, ami a munkahelyén történik.

A részmunkaidőt „nem engedhetik meg maguknak”

Európában a munkavállalók 20%-a részmunkaidőben dolgozik, de a magyar átlag ennek legfeljebb a negyede. A felmérést kitöltő cégek közel 80%-a állítja magáról, hogy nála elérhető a részmunkaidő, de itt is folytatódik a tendencia: a munkavállalók szerint kisebb ez az arány. Elméletben nagy az igény a részmunkaidőre, de a gyakorlatban a válaszadók közel 60%-a nem akarna 8 óránál kevesebbet dolgozni. Ennek egyértelműen a pénz az oka: „ezt nem engedhetem meg magamnak”, „a fizetés jobb a teljes munkaidőben” – nyilatkozták. Azoknak a cégeknek a 70%-a, amelyeknél most sincs részmunkaidő, a következő egy évben sem tervezik bevezetni. Az okok között üzleti szempontokra hivatkoznak leginkább: „a vállalati kultúránkban a túlóra az érték, „rontja a statisztikai adatokat”, „a foglalkoztatási osztály munkatársai nem tolerálnák ezt”.

„Inkább helyi munkaerőre építünk”

Abban mindkét fél egyetért, hogy távmunkára – vagyis mikor az alkalmazott maga választja ki, hol él és dolgozik – nem igazán van lehetőség, de igény se nagyon lenne rá. A válaszadók 40%-a nem élne a lehetőséggel akkor sem, ha lenne. Inkább érzelmi okokra hivatkoznak: „elszigetelve érezném magam”, „hiányozna a közösség, a csapat”. Az áttelepülés, relokáció tekintetében ugyancsak megegyeznek a vélemények: nagyjából a megkérdezett cégek fele támogatja; „költséges”, „inkább helyi munkaerőre építünk” – mondják. Akiknél most sincs, azok a jövőben sem tervezik bevezetni, főleg a család és az ingatlan miatt nem költöznének.

Sem a diákokra, sem a nyugdíjasokra nincsenek felkészülve a cégek

„Kevés olyan munkakör van, ami számukra betölthető” „nem illeszthetők be a szervezetbe”, „megbízhatatlannak bizonyultak” – mondják a cégek a nappali tagozatos diákokról. Megítélésük a kollégáik körében is hasonló, szerintük „több kárt csinálnak, mint hasznot”, hátrány a „hosszú betanulás, nagy fluktuáció”, és egyébként sem elhivatottak. A jövő munkavállalói számára viszont éppen a rugalmasság (lenne) az egyik legnagyobb érték.

A nyugdíjasokat is elutasítja mindkét oldal: a cégek nagyjából fele állítja, hogy alkalmazza őket, de akik nem, azoknak több mint 80%-a közeljövőben sem tervez velük: „rugalmatlanok és lassúak”, „nem illenének a csapatba a fiatalok közé”, „nem bírják a tempót”. Szakmailag sem ismerik el őket, de a 40–45 év közötti vezetők sem akarnak idősebb beosztottat – derül ki a felmérésből. Megváltozott munkaképességű munkatársakra a kitöltők 75%-a nyitott lenne, de azoknak a cégeknek a 72%-a, ahol most sem alkalmazzák őket, a közeljövőben sem terveznek velük: „nem vagyunk erre felkészülve”, „körülményes”, „a cég profiljához nem illeszkedik” – olvasható az indokok között.

Vélemény a szabadúszókról: „nagy pénz, nagy kiállás, nulla eredmény”

Miközben a szabadúszók száma rohamos emelkedik itthon is, a felmérés alapján sem a cégek, sem a munkavállalók szemében nincs túl jó megítélésük. A kutatásban részt vevő azon vállalatok, ahol jelenleg sem dolgoznak szabadúszókkal, 85%-ban nyilatkozták, hogy a közeljövőben sem tervezik, hogy projekt alapon külsősöket foglalkoztassanak. „Nincs meg rá a struktúra”, „nem indokolt” és „nem merült fel az igény rá” – mondják, másrészt költségesnek és kevésbé kifizetődőnek is tartják. A munkavallók sincsenek túl jó véleménnyel róluk. Attól tartanak, hogy elveszik a munkájukat, szerintük „nagy pénz, nagy kiállás, nulla eredmény” jellemzi a munkájukat. A dolgozók fele nem akar velük együttműködni, mert „nem tudják, mi kell a cégnek”, „nem elég elkötelezettek”, emellett a „bizalmas információk kezelése” is ellenük szóló érvként merült fel.

Juttatások: most akkor felszerelt konyha vagy önálló döntési lehetőség kell a dolgozóknak?... 

A Szép Kártyának és a felszerelt konyhának örülnek a legjobban a kollégák – vélik a munkáltatók, de nem meglepő, hogy ezt is másként látják a felek. A munkavállalók szeretnének inkább saját maguk dönteni arról, hogy mire használják a plusz juttatásokat, így náluk a pénzkifizetés (cafeteriában) és a magáncélra használható telefon áll az első helyen.

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Az Üzlet és Pszichológia/HRPWR.HU és a Brandfizz bemutatja: a Nagy Employer Branding Nap című konferenciát. A nap, amikor az employer branding szakma találkozik.

hirdetés