hirdetés
hirdetés

Az igazság pillanata

Korona mint szervezetfejlesztési ajándék

V, U, vagy akár L, sőt I alakzatban is alakul az elmúlt hónapok következtében a világgazdaság fejlődése, az biztos, hogy a zuhanás hirtelen jött és mindenkit sokkolt. Tanulság legyen?

A vérbeli optimisták már első perctől kezdve dobálóztak egy – talán kínai – mondással: a válság egyben lehetőség is. Aztán néhányunknak mégis lefagyott az arcunkról az állandó, derűs mosoly, amikor azt láttuk, hogy ez bizony inkább válság, mint lehetőség. Pedig nyilván mindkettő. A lehetőség megnyílik több téren is, én most egy szempontot említek.

Nem elsősorban hirtelen támadt startup ötletekre gondolok – bár biztos, hogy sokakat megihletett a vírus –, inkább kisebb felfedezésekre, ami szervezetfejlesztési szempontból sokat hozhat még a konyhára, ha tudatosítjuk őket, és építünk rá a jövőben.

Kamaszkor

Amikor gyereket nevelünk, az első tizennéhány évben többnyire nem kapjuk meg a cechet. (Persze jelek vannak, amikből ott és akkor érdemes olvasni, részeredmények kétségtelenül látszódnak, de a big picture-t még nem látjuk.) A gyerek hivatalból szereti a szüleit, ki mást szerethetne, kedves velünk, és ragaszkodik hozzánk még akkor is, ha az adott szülő nem úgy bánik vele, ahogy kellene. A kamaszkorban jön a felismerés – akkor még tudattalanul –, hogy ez a bánásmód hogy is esett. Persze, mindenki (aki meri) kóstolgatja ekkor az életet, és kódolva vannak a konfliktusok, a szülői könnyek, az önmarcangoló (Mit rontottam el?!) kérdések, de mégiscsak kapisgálni lehet már, hogy ez csak kamaszkori lázadás, vagy végleges érzelmi eltávolodás. Átlépi-e a határt a gyerek, vagy csak próbálgatja azt.

Ha pedig átvészeltük ezt az időszakot, lenyugodtak a kedélyek, a gyerekünkből fiatal felnőtt lett, mi megkapjuk a bizonyítványt. Mennyire élvezi a társaságunkat a gyerekünk, és mennyire akarja, hogy akkor is az élete részei legyünk, amikor már ez nem kötelező. Vajon nyílt, mély érdeklődés és szeretet határozza meg a kapcsolatot, vagy valami más? Szülőként ilyenkor kapjuk vissza a feltétel nélküli szeretetet, a türelmet, az őszinte drukkolást, odaadást, de a túl kevés figyelmet és az igazságtalanságokat is. Utólag letisztulnak a kapcsolatok (még az ingadozásokkal együtt is), és ráállnak egy vágányra.

A kamaszkorhoz hasonló súlyúnak érzem a mostani helyzetet, szervezeti kontextusban. A Covid19-cel egyben egy lehetőség is jött arra, hogy kiderüljön az egyén és szervezet kapcsolatának minősége. A szervezetnek hirtelen sokkal világosabb rálátása nyílt arra, hogy kik a valódi tehetségek. Kik azok, akik stresszhelyzetben is megállják a helyüket, akiknek fontos a vállalat, akik odateszik magukat a nehézségek ellenére is, akik teljesítenek, akik higgadtak és optimisták tudnak maradni, akik nem esnek szét, akik ötleteket hoznak, akik tenni akarnak. És kik azok, akik felmentve érzik magukat most a valódi munka alól, noha ezt amúgy nem indokolná a helyzetük. Most kiderülhettek a rejtett hibák, és szunnyadó kompetenciák is.

Arra is nagyobb rálátás nyílt az elmúlt hónapokban, hogy milyen időgazdálkodási rejtett kapacitások állnak még rendelkezésre. Kényszerhelyzetben rádöbbenünk, hogy hirtelen milyen sokan tudnak feleannyi idő alatt is megoldani munkákat, mint korábban. Érdemes ezt is felírni a listára, és nem elfelejteni. Ahogy szerencsére azt is egyre több helyen olvasni, hogy cégek (most legutóbb a Twitter jelentette be) elkezdtek valóban hinni a home office intézményében. Eddig a home office egyfajta bónuszkiegészítésképp jelent meg az employer branding kampányokban, és a fiatalosabb, modernebb cégek ugyan természetesnek is vették ezt, de azok a szervezetek, ahol még több az X-es, mint az Y-os, ott azért mindig motoszkált a vezetőkben egy rossz érzés a home office kapcsán. Kevés vezető bízott abban, hogy ugyanolyan minőségű munka kerül ki egy otthon töltött munkanap végén, mint egy irodai napon. Részemről mindig is hatékonyabban tudtam otthonról dolgozni, egyedül, mint társaságban (az utazási időről se feledkezzünk meg), ugyanakkor azt gondolom, önmagában a home office túlságosan is izolál és egy ponton túl gátolja a csapatmunkát, inspirálódást, tehát egy megfelelő egyensúlyt kell találni. Ezzel együtt nálam a home office sosem kapcsolódott össze a „lógás” fogalmával. Jó látni, hogy ezt a felismerést most sokan megtették, és talán már az idősebb vezetők sem úgy gondolnak a home office-ra, mint valami, amit ki kell érdemelni, és csak azon keveseknek jár, akiknek jól mérhető a munkája, vagy extra módon megbízhatóak.

Ugyanez pepitában – a másik oldal

Egy kapcsolat mindig két félen múlik. Egy munkakapcsolat is. Ahogy a munkaadó kapott a Koronával együtt egy nagyítót is, ugyanígy a munkavállaló számára is egyértelművé válhatott, hogy vajon ez-e az ő cége. Ahová valóban tartozni akar. Amire számíthat, ha baj van, ahol egy stresszhelyzetben is támogatást és víziókat kap, ahol jelen van az empátia, ahol elismerik az erőn felüli teljesítményét, és ahol a profit mellett ő is tényező. Kiderülhetett most, hogy mennyire van egyedül, mennyire számíthat a kollegákra, hogy és kikkel tartja napi szinten a kapcsolatot, ki segíti a munkáját, és kinek tud ő segíteni. Érdemes-e invesztálni ebbe a cégbe a továbbiakban, és egyáltalán, milyen érzéseket élt át az elmúlt néhány hétben, amikor a munkára, cégére, kollegáira gondolt. Mekkora lendülettel megy majd vissza, amikor lehet? Így a távolból, felerősítve az érzéseket egy rendhagyó stresszhelyzet által, tisztábban körvonalazódnak a viszonyok, új árnyalatot kap az optikánk. Az ellenérzések felerősödnek, jó érzéseink pedig mélyítik a lojalitásunkat.

És azt gondolom, hogy mindez nem kevés. Szervezetfejlesztési és önismereti szempontból sok hónap munkáját, és százezreket takarít meg az, aki odafigyel és értően dekódolja ezeket a folyamatokat. Akár munkaadóként, akár munkavállalóként.

Gábor Fanni, főszerkesztő, Üzlet és Pszichológia - hrpwr.hu
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Tarts velünk szeptember 10-én online, a „Kreatív álláshirdetés” workshopon! Előadó: Földi Miklós Dániel, reklám- és neuropszichológus Minden résztvevőnek exkluzív ajándék: ingyen hirdetési lehetőség, ingyen szövegezés

2 x 1,5 órás tréningünket HR-szakembereknek, vezetőknek ajánljuk, akiknek feladata, hogy önmagukat is eddzék a változásokra, és tovább is tudják adni ezt a tudást. Oktató: Cser Alexandra, trainer partner. Időpont: Szeptember 4. péntek délelőtt

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

hirdetés