hirdetés
hirdetés
hirdetés

Sikereink, kudarcaink és az irigység

Így nem lett belőlem költő, zongoraművész és CEO

Hogy érhetjük el, hogy a felénk irányuló irigység ne szabotálja a szépen felfelé ívelő karrierünket? Terjesszük el az ártalmatlan irigységet! – biztat Peter Cohan amerikai üzletember és bestsellerszerző az Inc.com-on közzétett cikkében. A cikkben „jó” és „rossz” irigységről, a munkahelyi közkedveltség és közutálat okairól, a kudarc-önéletrajzról, valamint egy harvardi irigységkutatás izgalmas eredményeiről olvashatunk.

Te is éreztél már maró, sárga irigységet bizonyos ismerőseid Instagram-fotóit nézegetve? Rossz hírünk van: ezek az érzések túlterjednek a közösségi média korlátain.

Az irigység éppúgy felütheti a fejét a munkahelyünkön is, ezért jobb, ha odafigyelünk rá, hogy mi ne váltsuk ki másokból – legalábbis ne a rosszabbik fajtáját. Valószínűleg mi sem igazán élvezzük, ha a meetingen egy kolléga rendszeresen a hihetetlen szakmai sikerei elregélésével szórakoztat minket (ahelyett, hogy a fontos dolgokról beszélnénk – de itt nem ez az egyetlen probléma).

Csakhogy ha több felelősséget vagy éppen jobb fizetést szeretnénk, valahogy mégiscsak muszáj meggyőznünk a főnökeinket arról, hogy képesek és/vagy érdemesek vagyunk erre. Hogyan tehetjük meg ezt anélkül, hogy a kollégáinkban ne alakuljon ki a határozott meggyőződés, hogy "túl nagy az arcunk", és jobb lenne, ha visszavennénk kicsit belőle?

A kétféle irigység

Alison Wood Brooks harvardi professzor a közelmúltban publikált egy tanulmányt, amelyben 1546 emberen vizsgálták az irigység megjelenését, és kétféle irigységet különítettek el: jó- és rosszindulatú irigységet. A rosszindulatú irigység esetén a tökéletesség olyasfajta képét vetítjük ki magunkról másoknak, ami miatt úgy érzik, valamiféle büntetésre szorulunk. Ezzel szemben a jóindulatú (vagy ártalmatlan) irigységet azzal váljuk ki, amikor bepillantást engedünk másoknak a sikereink és a bukásaink kulisszatitkaiba, és emiatt kialakul bennük a vágy, hogy ők is nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a saját sikereik érdekében.

Az alábbiakban négy olyan módszert mutatunk be, amelyek alkalmazásával kiküszöbölhetjük a rosszindulatú irigységet, és ehelyett a jóindulatú irigységet kezdhetjük el felépíteni a környezetünkben.

1. Felejtsd el a nyilvános dicsekvést!

A munkában mindennek megvan a maga ideje, így annak is, hogy mikor kell felsorolnunk, mit értünk el eddig. Rendszerint olyankor érdemes ezt megtennünk, amikor a munkaadónk éppen arról akar dönteni, hogy megadja-e nekünk a több fizetést és felelősséget, vagy ha épp kirúgni készül minket. Ha azonban kollégák előtt, nyilvános beszélgetésekben vesszük sorra az eddigi teljesítményeinket, ezzel jó eséllyel rosszindulatú irigységet csalunk elő belőlük.

Az ilyen beszélgetéseket az elöljárónkkal négyszemközt folytassuk le! És ezekben a négyszemközti beszélgetésekben is legyünk nyitottak arra, hogy kérdéseket kapunk majd arra vonatkozóan, milyen kihívásokkal kerültünk szembe, és hogyan birkóztunk meg ezekkel – és legyünk őszinték ezzel kapcsolatban, mert ha a menedzserünk rosszindulatú irigységet kezd érezni irántunk, annak ránk nézve nem lesz jó vége.

2. Hangsúlyozd a küzdelmeidet!

A harvardi tanulmány egy nagyszerű anekdotával kezdődik: Johannes Haushofer, a Princeton professzora segíteni szeretett volna egy kollégájának, akinek nem sikerült elérnie egy kitűzött karriercélját. Haushofer ennek érdekében a saját szakmai oldalán közzétett egy őszinte „kudarc-önéletrajzot”, amely a végén sokkal nagyobb figyelmet kapott, mint egyébként a teljes munkássága. Ebben többek közt olyan pontok szerepelnek, mint: "Egyetemi állások és ösztöndíjak, amelyeket nem kaptam meg"; "Programok, ahová nem jutottam be"; "Visszautasított cikkeim".

A sztorinak két tanulsága van: minden egyes sikerre sokkal több kudarccal végződött kísérlet jut, és ha beismerjük a hibázásainkat, ezzel közelebb kerülhetünk másokhoz, és jobb kollegiális viszont alakíthatunk ki velük. Amikor egyetemen tartok órákat, az első alkalommal rendszerint azzal mutatkozom be a diákoknak, hogy elmesélem nekik, hogyan nem lett belőlem költő, zongoraművész, építész és CEO. Ezt azért teszem, hogy tudják: semmi baj nincs azzal, ha most küszködnek, hogy megtalálják a számukra megfelelő életpályát, és azért is, hogy ne féljenek tanácsot kérni tőlem, ha úgy érzik, szükségük van rá.

3. Hangsúlyozd, mit tanultál a bukásaidból – és a sikereidből!

Az ártalmatlan irigység abból származik, ha nyíltan beszélünk a bukásainkról és a sikereinkről is. A többiek értékelni fogják, ha tanulságokat vihetnek haza a bukásaink történetéből, amit elmesélünk nekik, és ezek után szívesebben hallgatják majd a sikertörténeteinket is.

Max Levchin, a későbbi PayPal egyik alapítója imádott operációs rendszereket írni, de a kezdeti próbálkozásai nem arattak nagy sikert. Az egyik operációs rendszere aztán, amelyet egy mobiltárca számára írt, már nem teljes egészében lett bukás, csak részben – az az ötlet ugyanis sikeres lett, hogy az emberek elektronikusan tudtak fizetni az eBay-en vásárolt termékekért. Az ügyfelek hat hónapon át ostromolták, hogy ezt a részt fejlessze tovább. Levchin ezek után beadta a derekát, a többi pedig már történelem.

Levchin sztorijából az a tanulság, hogy igenis azzal foglalkozzunk, amit szeretünk, és igyekezzünk azt minél jobban csinálni – de ahhoz, hogy ebből sikeres üzlet legyen, muszáj megadnunk az ügyfeleknek azt, amire vágynak. Ha elbuktál, mondd el a többieknek is, mit tanultál belőle. És ha sikerre vittél egy ötletet, mondd el nekik, miért történhetett így.

4. Valld be őszintén, hogy néha csak a szerencsén múlik!

A szerencse hatalmas szerepet játszik a sikerben, noha ezt a legtöbben erősen vonakodnak bevallani.

Szeretek rámutatni, hogy a valaha megtett legjobb befektetésem a puszta szerencsén alapult: befektettem egy startupba, amelyet felvásárolt egy részvénytársaság. Ezek után ezt a részvénytársaságot felvásárolta egy másik részvénytársaság… és az utóbbi pár évben a részvényeim értéke megkilencszereződött. Ez egy olyan szerencsés kimenetel, amit nem tudtam volna előre megtervezni.

A rossz döntések irányába sodródunk azzal, ha azt gondoljuk, hogy a korábbi sikereink okosabbakká tesznek minket bárki másnál. Ha minimálisra szeretnénk csökkenteni a jövőbeli bukások esélyét, akkor muszáj némi alázatra szert tennünk, és beismernünk, hogy nem tudunk mindent, és nincs mindenre kész válaszunk – és ezt alkalmanként ismerjük el a munkatársaink előtt is.

(forrás: Inc.)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

2018. november 15. Az Employer Branding alapszabályai konferencia

A HR emberi oldala - hogy még többet tehess másokért! A hrpwr.hu és az Üzlet & Pszichológia konferenciája november 29-én.

hirdetés