hirdetés
hirdetés
hirdetés

Fejlődés

Humor: a lélek kocogása

Catanzano, az ismert stresszkutató találó megfogalmazása szerint lehet, hogy napjainkat – a kőkorszak, vaskorszak, rézkorszak mintájára – stresszkorszaknak kellene elnevezni.

Elsősorban tulajdonságaink és a stressz mértéke határozza meg, hogy mennyire épen kerülünk ki hétköznapi csatáinkból. Persze, különböző mértékű csapásokkal, bosszúságokkal találjuk szembe magunkat életünk során: kis, „minor” stresszforrásként könyvelhetünk el egy közlekedési dugót vagy a busz után futva annak lekésését, míg szeretett hozzátartozónk súlyos balesete fájdalmas és embert próbáló, „major” traumát jelent a számunkra. Mindannyian élünk át súlyos veszteségeket (például a szülők elvesztése), ám az erre adott stresszválasz már a mi egészségünket teszi kockára.

 A stresszről Selye János neve nélkül nem eshet szó: a világhírű magyar kutató fedezte fel a szerepét a betegségek kialakulásában. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy minden megbetegedés hátterében fellelhető a hatása. Az akut betegségek (pl. megfázás, influenza) jelentkezése elsősorban az immunrendszer legyengülésének, kifáradásának köszönhető: a folyamatosan magas stressz állandó védelmi készenlétben, „harcolj vagy menekülj” üzemmódban tartja a szervezetet, így ennek nyomán ellenálló képességünk egy idő után kimerül, és megadja magát a betegségnek. Azonban a krónikus betegségekben (szív- és érrendszeri problémák, daganatos megbetegedések, vagy akár a Parkinson kór) is jelentős szerepet játszik az átélt stressz, amiképp ezt a diatézis-stressz modell leírja. Eszerint mindannyian egyfajta genetikai „betegségprofillal” születünk, adott kórokra öröklünk hajlamot – viszont az, hogy megjelenik-e a betegség életünk során, az már a megtapasztalt stresszmennyiség függvénye. Ezért is halljuk gyakran az orvos intelmeit: „Kerüld a stresszt!” Kösz… Hogyan? A stresszorok jelentős része nem iktatható ki az életünkből, ezért meg kell tanulnunk együtt élni vele. De nem mindegy, miképp!

Tanuljunk meg küzdeni!

A stresszre kétféleképpen reagálhatunk: egy automatikus és önkéntelen stresszválasszal: azaz felgyorsul a szívműködésünk, emelkedik a vérnyomásunk, szaporábbá válik a légzésünk.

Emellett viszont élhetünk egy tudatosan alkalmazott megküzdéssel is! S ez utóbbi a kulcsszó a betegségekkel szembeni harcban.


A megküzdés egyik legfontosabb vonása, hogy tanulható!

Lássuk, milyen pontokon avatkozhatunk be, törhetjük meg a negatív spirált!

Mr. Megküzdésként becézik a szakmában Lazarust, aki e kutatási vonulat mérföldköveit lefektette. Egyik legfontosabb megállapítása, hogy az adott helyzet szubjektív értékelése döntő jelentőségű: így, hogy valamit szorongáskeltő helyzetként vagy pedig kihívásként értelmezünk, meghatározza a hozzá való viszonyunkat! A jövő évi marketingterv bemutatását az értekezleten mindkettőként felfoghatjuk aszerint, hogy mennyire vagyunk „keményen helytálló személyiségek”, s ugyanígy eltérően értelmezhető egy hegycsúcsról való lesiklás, egy sárkányrepülés vagy egy rádiós interjú is. Ezen a ponton tehát máris összeszedhetjük magunkat, s pánik helyett harcosabb üzemmódra váltva erősségeinkre koncentrálhatunk!

Probléma vs. érzelemfókuszú válasz

A tudatosságunk szerepe szépen kirajzolódik a következő példán. Amikor egy stresszteli szituációval találjuk szemben magunkat, a két legfontosabb kérdés, ami eldönti azt, hogy miképp cselekszünk: 1. Mi a jelentősége a számunkra? 2. Milyen erőforrások birtokában vagyunk? Nagyrészt e két kérdésre adott implicit és gyors kiértékelésünk eredménye dönti el aztán, hogy mit teszünk. Így például főnökünk üvöltözésére nagy valószínűséggel válaszoljuk az „Igaza van, Uram!” sablont – annak dacára, hogy másfajta gondolataink is lennének –, mivel az állásvesztés húsbavágó jelentőséggel bírna számunkra. Azonban már ez esetben is szükségünk van érzelmeink kordában tartására, kezelésére: érzelemfókuszú megküzdésre. A másik alternatíva, hogy minden erőnket a helyzet tartós rendezésére, megoldására irányítjuk (például új álláslehetőségek felkutatása) –, ez a nehezebb, azonban maradandóbb eredményt ígérő problémafókuszú megküzdés. Mindkét esetben fontos azonban a figyelem iránya: beleragadunk-e a stresszkeltő szituációba, sokáig rágódunk rajta, ezáltal engedjük, hogy elhatalmasodjon rajtunk a kétségbeesés, vagy pedig erőforrásainkra koncentrálunk, s előre tekintünk.

B-terv

Oláh Attila, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzora a pszichológiai immunrendszer fogalma alatt gyűjtötte össze pszichés erősségeinket, mely a stresszel való találkozás minden fázisában kínál megoldásokat. Az általa kidolgozott modell szerint e védelmi rendszer olyan képességeket foglal magába, mint például az optimizmus, a leleményesség, a hatékonyságérzés, küzdőképesség, önkontroll – ezek tudatos fejlesztését már kora gyerekkorban fontos lenne elkezdeni.

Lássuk, mivel készülhetünk még fel a stressz fogadására, mi jelenthet védőoltást a számunkra?

Akár már ébredéskor eldönthetjük, hogy a jó dolgokra állítjuk-e az optikánkat, a pozitív dolgokat vesszük-e észre, ami aztán meghatározza alaphangulatunkat, s egyre több pozitív élményt eredményez. Azonban rendelkezzünk egy B-tervvel is, amennyiben mégsem indul a reggel annyira flottul, mint terveztük: olyan önerősítő mondatokat alkalmazhatunk például, mint „Na, innen szép nyerni!” vagy

„Nem az a nagy dolog, ha jobb lábbal kelünk, hanem az, ha ballal, s aztán lábat tudunk váltani!”


„Nos, a bakikat mára letudtam, most jönnek a sikerek!” A problémafókuszú megküzdést elősegíthetik az önbuzdító mondatok és képek, nagyobb önérvényesítés, akaraterő, és persze az elhatározás, hogy holnaptól nem leszek mindenki pofozózsákja. Stresszkezelésként elsősorban olyan gondolati és képi technikák szoktak szolgálni, mint például egy STOP tábla erős elképzelése (hogy le tudjuk állítani magunkat, mielőtt teljesen hatalmába kerít a pulykaméreg), vagy a külvilág kizárására egy teknős képe, mondván, hogy olyan erős a páncélom, hogy minden bántás és fájdalom lepereg róla.

Mindemellett a humor az egyik leginkább bevált „ősi” technika, mely egyszerre teszi lehetővé az érzelmek katartikus felszabadulását, s emellett a stresszteli helyzetben segítheti a perspektívaváltást, átkeretezést. A feszültségek oldását kínálja, így ugyanazt a helyzetet (például egy túlzsúfolt tömegközlekedési járművön való utazást) értelmezhetjük akár mulatságosnak is, felháborító és bosszantó helyett. Ezért nevezik a humort „az elme mindennapos tisztálkodásának” (Jules Renard), vagy élettani hatásait tekintve pedig a „lélek kocogásának” (Vidovszky).

A kocogást említve, természetesen a rendszeres sportolás megküzdési képességeink egyik legkiválóbb edzője, hisz erőt, tartást és kitartást, önbizalmat s önkontrollt ad a nehéz helyzetekben.

Azonban a társas támogatásról sem feledkezhetünk el, mely legfontosabb értékei nem a jó tanácsok (ami gyakran kéretlen „ajándék”), hanem sokkal inkább az empátia, az az érzés, hogy megértenek minket, s az a tudat, hogy szeretnek. Stressztompító tényező egy érintés, egy ölelés, egy meleg pillantás – vagy akár az intim szeretkezés. Emberi kapcsolataink talán mindennél fontosabb gyógyírt jelenthetnek a stresszhelyzetekben szerzett sérüléseinkre. Ahhoz azonban, hogy érzelmileg feltankolhassunk általuk, nyitottnak kell lennünk a fogadásukra – hisz ne felejtsük el, nehéz simogatni egy sündisznót!

 

Időbeli viszonyait tekintve a stresszt kezelhetjük az adott helyzetben, vagy éppen utólag, de akár fel is készülhetünk rá.

 

Adott helyzetre a fent leírt technikák bármelyike alkalmazható: szubjektív értelmezés, átkeretezés, humor, önerősítő mondatok, képi technikák…

 

→ Az utólagos kezelésre leggyakrabban az olyan maladaptív (egészségkárosító) technikák szolgálnak, mint a cigaretta és az alkohol, míg egészségesebb változatban például a sport, meditáció, relaxáció vagy akár az ima, mely a legősibb „relaxációs mód”: lenyugtat, eltereli a gondolatokat a problémáról, s teszi mindezt annak tudatában, hogy valaki meghallgat, szeret és vigyáz rám…

 

Előzetesen felkészíthet a megfelelő stresszkezelésre például egy stressznapló, ami segít tudatosítani, hogy mik a rendszeresen visszaköszönő negatív helyzetek, s a rá adott hibás válaszaink.

 

A társas támogatás mindhárom esetben hatékony a stresszel szemben: ha tudjuk, hogy van kire számítanunk. Állandó kiegyensúlyozottságot okozhat a kapcsolat megléte, tehát a stressz megelőzésében is jó szolgálatot tesz, de stressz közben is segíthet ez a kapcsolat, biztathat a másik, „szurkolhat nekünk”. Utólag pedig nyugtathat, vigasztalhat, bátoríthat, empátiát mutathat irányunkban.

 

A stressz fogalom eredetileg Robert Hook, a fémek elaszticitásával foglalkozó fizikustól származik: így jelölte azt a súlyt, amellyel a rugók terhelhetőségét tesztelték. Az, hogy a rugó rugalmasan visszaugrik vagy végérvényesen megnyúlik, károsodik e „stresszhatást” követően, függ az anyagától (milyen fémből készült) és a teher súlyától.
Hevesi Krisztina
a szerző cikkei

hirdetés

Fileok

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Az Élelmiszer az FMCG szektor meghatározó szaklapja új versenyt indít. A verseny célja, hogy megtaláljuk a hazai piac legkiemelkedőbb minőségű mentes termékeit. Nevezési határidő: augusztus 31.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a Pr Toplistán! Nevezési határidő: augusztus 31.

hirdetés