hirdetés
hirdetés
hirdetés

Belassulás

Hol szökik el a munkaidő?

Munkanapjaink során számos feladatot, teendőt kell ellátnunk. Gyakran érezhetjük, hogy habár egész nap hajtjuk a mókuskereket, a nap végére mintha még több lenne az elintézendő kupacban, mint a kész teendők listáján. Hova tűnik munkaidőnk? Miért érezzük egy végtelen harcnak munkanapjainkat?

Számos oka lehet annak, ha munkánkban nem érezzük a haladást, főleg ha több feladatkört látunk el, vagy másokat is helyettesítünk. Ugyanakkor nem csak a kivételes napokon lehet ilyen érzésünk.

Szinte minden munkakörnek vannak olyan feladatai, melyek sok időt igényelnek, látható eredményük azonban csekély. Ezek gyakran a folyamatok adminisztrációjához, a riportáláshoz és a dokumentációhoz köthetőek – vagyis általában hosszúak, unalmasak, és habár hasznosak, a feleslegesség érzését keltik. Ezek elvégzése már csak akkor lehet bosszantóbb, ha tényleg feleslegesen csináljuk meg őket, mert más által már lefutott köröket teszünk – csak éppen elfelejtettek róla szólni nekünk. Az információáramlás problémája azonban számos más esetben is probléma lehet.

Időhúzás vagy kommunikációs baki?

Lassulhat munkavégzésünk, ha nem áll rendelkezésünkre elegendő információ feladataink teljesítéséhez. Ilyenkor vagy az információ felkutatásával megy el időnk számottevő része, vagy az újabb és újabb részletek miatti változtatásokkal. Hiszen gyakran azt sem tudjuk, hogy valamit nem tudunk. A számunkra rendelkezésre álló adatok alapján igyekszünk a legjobbat nyújtani, majd az eredmények bemutatásánál kiderül: ezt nem így gondolta a megrendelő fél.

Hacsak nem felsővezetőként működünk és saját felettesünk vagyunk, eredményeinket, kész feladatainkat muszáj ellenőriztetni és jóváhagyatni. Ez a hierarchikus szervezetek alapvető működéséből fakad, de bizonyos mértéken felül jelezheti a bizalom hiányát a vezető felől. Ilyenkor ugyanis csak a feladat elvégzése kerül delegálásra, a felelősség nem. Ezek az egyeztetések és állandó ellenőrzések is hozzájárulhatnak munkavégzésünk belassulásához.

A szervezeti folyamatok átvizsgálásával, az információs utak feltérképezésével és megerősítésével, illetve a vezetők támogatásával jópár elfolyó percet megspórolhatunk csapatunknak.

Jó ötletnek idő kell. De mennyi?

Két fárasztó és izzasztó feladat között bizony jólesik tartani egy rövid szünetet. És persze mindig a mosdóban vagy a kávéfőző mellett futunk össze felettesünkkel, azt az érzetet keltve, hogy nem dolgozunk eleget. Ehhez hozzáadódnak az elvégzetlen feladatok és az egyre közelebbi határidők, melyek negatív (és gyakran nem valós) képet festhetnek rólunk főnökünk szemében.

Fontos megkülönböztetnünk azonban azokat a tényleges munkán kívül eső tevékenységeket, melyek hasznosak lehetnek a munkavégzésre és a teljesítményre, azoktól, amelyek kifejezetten negatív hatással bírnak.
A korábban említett problémák megléte mellett valószínűleg nem az az 5 perc fogja tartósan lerontani teljesítményünket, ami alatt gyorsan szerzünk magunknak egy kávét. Sőt, talán ez a kizökkenés fog segíteni megoldani egy régóta fennálló problémát. Hasznosan töltött szüneteink alatt ugyanis agyunk nem pihen: a megszerzett információkat beépíti a már meglévő tudásunkba, és kapcsolatokat épít ki az információrészletek között. Éppen amikor eltereljük figyelmünket egy kreatív problémáról, akkor juthat eszünkbe egy olyan kapcsolódási pont vagy megoldás, ami eddig valamiért nem merült fel bennünk. Ehhez pedig nem feltétlenül kell kávé: egy séta az épületben vagy a közeli parkban, egy alma a lenti büféből vagy pár perc csend a tetőteraszon hasonló mértékben segíthet pihenni. Monoton feladataink közt tartott pihenőink pedig a hibázások arányát csökkenthetik – amikor érezzük, hogy lankad figyelmünk, már pár perc más típusú tevékenység is csodákra lehet képes.

Mennyire súlyos a helyzet?

A főnökök nagy félelme, hogy a munkatársak egymást belelovalva a helyzetbe átbeszélgetik a munkaidőt. Ez számokban mérhető anyagi károkat is okozhat a szervezetnek, ugyanakkor nem mindegy, miről beszélgetnek. A munkahelyi stressz társas feldolgozása ugyanis egy kifejezetten jó megküzdési forma, amely előrelendítheti a csapatot a nehéz időkben.

A dimenzió másik véglete – a társas lógás – ugyanakkor a főnökök valóra vált rémálma. Az olyan munkán kívül tevékenységek, melyek a munkavégzés szempontjából nem relevánsak, károsak is lehetnek. Ilyen lehet a társas lógáson felül a folytonos szünet tartása, akár cigaretta vagy más okból, vagy a gyakori és tartós hiányzás. Ezek azonban sokkal többek, mint munkahelyi káros szokások.

Sok főnök az ilyen negatív viselkedések megtapasztalásakor indulatból cselekszik, és figyelmeztetéshez vagy büntetéshez fordul. Kevesen vannak, akik átgondolják, vajon mi állhat emögött a cselekvés mögött. A kezdetektől így ismerte meg a kollégát, vagy csak egy ideje nem hozza az elvárt szintet? Gyakran ugyanis az ilyen – pimaszságnak tűnő – apróságok egy mélyebben gyökerező probléma tünetei. Hasznos tehát utánajárni, mi is a kiváltó ok, hogy ne csak a tünetet, de magát a problémát is kezelni tudjuk, így növelve az aktív munkavégzés idejét.

Csepely Fanni, munka- és szervezetpszichológus, CX-Ray
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés