hirdetés
hirdetés
hirdetés

TED

Hogyan merítsünk örömet a munkánkból?

A mai embernek fontos, hogy értelmét lássa a munkájának, és ha teljesen elidegenedik attól, az a hatékonysága rovására megy. Dan Ariely viselkedési közgazdász és bestsellerszerző gondolatébresztő TED-előadását ajánljuk.

Dan Ariely izraeli-amerikai viselkedési közgazdász az Észak-Karolina állambeli Duke Egyetemen tanít, és vendégprofesszor az MIT Médiaművészet és Tudomány programján. Több nagysikerű, magyarul is megjelent könyv szerzője, a Zseniálisan irracionális című könyvea New York Times bestsellerlistáján szerepelt. Blogot vezet, heti podcasttal jelentkezik, és a Wall Street Journal hasábjain is van egy állandó levelező rovata. Az emberi viselkedésnek minden oldala érdekli, meglepő kísérletei nemes egyszerűségükben is sokat elárulnak az emberi motivációkról, viselkedésmintázatokról, amelyek sokszor cáfolják a közkeletű hiedelmeket. A TED színpadán többször szerepelt, ebben az előadásában a negatív és a pozitív motivációról szóló gondolatait osztja meg közönségével.

Ariely szerint az emberek többsége a munkaerőpiacról igen leegyszerűsített képpel rendelkezik, ami leginkább egy labirintushoz hasonlatos, amelyben az emberek akár a patkányok futkosnak a pénzük után. Kínáljunk bónuszokat, és a dolgozók bármit megtesznek. Az emberek azonban számtalan olyan viselkedést produkálnak, ami nem illik bele ebbe a sémába, és amik a munka világában is hasonlóan működnek. Nézzük meg a hegymászókat például. Amíg felfelé kapaszkodnak, rengeteg kellemetlenséggel kell megküzdeniük – hideggel, kimerültséggel, ám a csúcson olyan elégedettséget élnek át, hogy a sok átélt nyomorúság dacára is képesek lesznek újra nekivágni. Az emberi viselkedést tehát nemcsak a haszonszerzés, hanem a kihívásokkal való megküzdés vágya is irányítja.

Fontos, hogy értelmét lássuk a munkánknak

Arielyt az egyetemen meglátogatta egy volt diákja, aki akkoriban épp egy banknál dolgozott. Nagyon le volt sújtva, mert két hétig éjt nappallá téve dolgozott egy akvizícióról szóló prezentáción, ám miután leadta az anyagot, a főnöke közölte vele, hogy az összeolvadásra mégsem kerül sor. Az illetőt mélyen lesújtotta a felismerés, hogy a munkáját az asztalfióknak gyártotta. Arielyben ekkor fogant meg egy a munka gyümölcsét érintő kísérlet terve. A kísérlet a következőképpen zajlott. Az alanyoknak adtak egy doboz legót, majd megkérdezték őket, hogy lenne-e kedvük 3 dollárért felépíteni egy Bionicle robotot. Amikor elkészültek, a kísérletvezetők elvették tőlük a robotot, betették az asztal alá, és megkérdezték, hogy hajlandóak lennének-e még egyet felépíteni, ezúttal 2 dollár 70 centért. És így folytatták, egyre kevesebb pénzt ígérve, míg az alanyok azt nem mondták, hogy elég, innentől már nem éri meg nekik. Az alanyoknak azt is elmondták, hogy amint vége a kísérletnek, szétszedik a robotokat, visszateszik a darabokat a dobozba, és felhasználják a következő delikvensnél. Ezt a helyzetet nevezték az értelemmel bíró feltételnek.

Ám volt egy másik helyzet is, az úgynevezett sziszifuszi feltétellel bíró változat. Itt minden ugyanúgy zajlott, azzal a különbséggel, hogy amint elkészült a robot, a kísérletvezetők az alany szeme láttára szétszedték azt, és a kisebb összegért abból kellett újra felépíteniük a következőt. A kutatók összehasonlították az alanyok teljesítményét a két különböző feltétel mellett, és azt találták, hogy az értelemmel bíró feltétel esetén átlagosan 11 robot készült el, míg a sziszifuszi feltételnél csak hét. Tehát még egy ilyen apró jelentésnek is ekkora hatása volt. A kísérlet következő fázisában egy csoporttal nem elvégeztették a kísérletet, csak leírták nekik a két helyzetet, majd meg kellett saccolniuk, hogy melyik esetben épül fel több robot, és vajon mennyivel. Az alanyok ebben az esetben jól érzékelték, hogy a sziszifuszi helyzet lesz a demotiválóbb, de alulértékelték a kettő közötti különbséget. Tehát az emberek tudják, hogy fontos, hogy a munka bírjon némi értelemmel, de az értelem jelentőségének a mértékével nincsenek tisztában.

Következő lépésként megvizsgálták, hogy vajon a sziszifuszi és a jelentéssel bíró feltételek esetében van-e különbség a teljesítményében azoknak, akik amúgy imádnak legózni, azokhoz képest, akik nem. A meglepő eredmény az lett, hogy nem, tehát a negatív motiválás (az emberek szeme előtt rombolják szét a munkájukat) még az amúgy meglevő élvezeti értéket is kioltja.

A negatív motivációt viszonylag könnyű kiküszöbölni

Ariely és csapata a negatív motiváció romboló hatásának bemutatására még egy kísérletet tervezett. Egy papírra véletlenszerűen betűket helyeztek el. Az alanyokat megkérdezték, hogy egy bizonyos pénzösszegért cserébe hajlandóak-e bekarikázni az egymás mellé került egyforma betűket, majd ugyanezt kicsit kevesebbért és így tovább. Háromféle feltétel mellet mérték az emberek teljesítményét. Az elsőben az embereknek rá kellett írniuk a nevüket mindegyik papírra, és amikor kész voltak, a vezető végignézte a lapot az elejétől a végéig, és egy ahával nyugtázta. A második variációban nem írták rá a nevüket, és a vezető sem futotta át a munkájukat, csak rátette egy papírhalomra. A harmadik esetben a kísérletvezető a szemük láttára egy iratmegsemmisítőbe tette a feladatlapot, anélkül, hogy rápillantott volna. Az első feltétel mellett az emberek egészen 15 centig lementek, tehát egész sokáig bírták. A harmadik feltétel mellett dupla ennyinél álltak meg, pedig az iratmegsemmisítő esetében csalhattak is volna. Érdekes módon a második feltétel – amikor pusztán nem vettek tudomást a munkájukról – szinte ugyanolyan eredményt hozott, mint a harmadik. Tehát elég egyszerű letörni az emberek motivációját, de a negatív motivációt is viszonylag könnyű kiküszöbölni, gondoljunk csak az egyszerű ahával való nyugtázásra.

IKEA-hatás és az origamikísérlet tanulságai

Az előadás további része a pozitív motivációról szól. Ariely a süteményporok példáját hozta fel a 40-es évekből. Amikor piacra dobták, a háziasszonyok nem haraptak rá, mert csak vizet kellett hozzáadniuk. Túl könnyű volt, nem érezték a magukénak az eredményt. Erre a gyártók kivették a tojást és a tejet a porból, és a termék máris befutott. Ariely ezt IKEA-hatásnak nevezi – ha az embereket rávesszük, hogy kicsit nagyobb erőfeszítést tegyenek valaminek az elvégzésébe, sokkal jobban fogják kedvelni azt, amit csinálnak. Ezt a hatást az úgynevezett origamikísérlet szemlélteti. Az interjúalanyoknak origamit kellett készíteniük, és mikor elkészültek, a kísérletvezető megkérdezte őket, hogy mennyit hajlandóak fizetni az elkészült produktumért, ami az igazat megvallva általában elég gyatrára sikerült. A vevőket két csoportra osztották – olyanokra, akik maguk készítették a papírfigurákat és olyanokra, akik csak megfigyelőként vettek részt. Azt találták, hogy a készítők el voltak ragadtatva a munkájuktól, és ötször annyit is hajlandóak voltak érte fizetni, mint a másik csoport. Ráadásul a készítők nemcsak maguk voltak oda az alkotásukért, de arról is meg voltak győződve, hogy másoknak is nagyon fog tetszeni. A kísérletet aztán úgy variálták, hogy az IKEA-hatás érvényesülését is vizsgálhassák. Az alanyok egy része nehezített feladatot kapott, ők nem kaptak hajtogatási útmutatót, így még csúnyább origamikat gyártottak, ám a hatás is még nagyobb volt. Azok, akik nagyobb erőfeszítést tettek, még több pénzt voltak hajlandók fizetni a munkájukért, míg a megfigyelők még kevesebbet, hiszen objektíven silányabb alkotások születtek. 

Ariely egy gazdaságfilozófiai következtetéssel zárja az előadását. Noha az ipari forradalom korszakát a piac mindenhatóságában hívő Adam Smith írta le a legtalálóbban, aki úgy vélte, hogy a termelékenységet a hatékonyság maximalizálásával lehet fokozni, a mai tudásalapú gazdaság viszonyai között ez a törvény már nem állja meg a helyét. A mai embernek fontos, hogy értelmét lássa a munkájának, és ha teljesen elidegenedik attól, az a hatékonysága rovására megy. Mindenki saját maga dönti el, hogy mennyi erőfeszítést, figyelmet, törődést szán a munkájára. Az előadás nyitó gondolatához visszakanyarodva, noha sokan vélik úgy, hogy a pénz és a motiváció egy és ugyanaz, a valóságban sok egyéb is rárakódik – például hogy legyen értelme annak, amit csinálunk, hogy hozzunk létre valami újat, hogy legyen benne kihívás, hogy érezzük a magunkénak, hogy tudjunk vele azonosulni, vagy hogy töltsön el minket büszkeséggel. Ha elgondolkodunk azon, hogy miképp teremtsük meg ezeknek a feltételeit a munkahelyünkön az alkalmazottaink és a magunk számára, jelentősen termelékenyebbek és boldogabbak leszünk.

Nézd meg az ajánlott videót itt!

Barta Judit
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Ismét HR konferencia: ez alkalommal a kékgalléros kihívásokat vesszük górcső alá. Save the date: szeptember 20.

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés