hirdetés
hirdetés
hirdetés

Jobs, a képek mágusa

Ez volt a titka Steve Jobs zseniális prezentációinak – a pszichológus szemével

Az Apple-vezérigazgató Steve Jobs (1955−2011) prezentációi olyan erővel hatottak a hallgatóságra, mintha drogot kaptak volna. Hogy az „adagjukhoz” hozzájussanak, sokan komoly erőfeszítéseket is tettek: például órákon keresztül álltak a fagyos téli éjszakában, hogy a legjobb helyeket szerezzék meg az előadóteremben. Ilyen mértékű függést kevés előadó tud kialakítani a hallgatóságában − Jobs is nagyon sokat dolgozott azon, hogy ez így legyen.

Csapata segítségével aprólékos gondossággal tervezte meg és dolgozta ki prezentációinak minden részletét, majd fáradhatatlanul, hosszú órákon át gyakorolt, amíg elégedett nem lett az eredménnyel.

Jobs nagyon sokat fejlődött az évek során, varázslatos előadásaiba mindent beépített, amit a hallgatóságról megtanult − az érdeklődőket így könnyedén fordította át vásárlókká, a vásárlókat pedig rajongókká.

De miben is rejlett Steve Jobs prezentációinak varázslatos, magával ragadó ereje, emlékezetessége? Elsősorban abban, hogy − az üzleti előadók többségével ellentétben – Jobs sosem információt közölt a hallgatósággal, hanem mindig élményt nyújtott számára. Előadásainak sokrétű élményét sokféleképpen lehet vizsgálni, pszichológiai szempontból az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a vizuális élményt milyen alapokon, illetve hogyan teremtették meg ezek az előadások.

A képdominancia elve

A kognitív tudományok és a tanuláspszichológia területének képviselői (például dr. Richard Mayer, a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora) évtizedeken át tanulmányozták, hogy az emberi elme hogyan fogadja, hogyan dolgozza fel és hogyan tárolja az új információkat. A képdominancia (picture superiority effect – PSE) elmélete értelmében az emberi agy jobban megjegyzi a vetített képeket, mint a vetített szöveget. Hogy miért? Mert az agyat megakasztja, hogy a vetített szöveget rengeteg apró kép összességeként látja. (A kéregállomány számára nem léteznek szavak!)

A képdominancia elvének megfelelően Steve Jobs prezentációiban nagyon kevés az írott szöveg, diáinak többsége csak fotókat tartalmaz. Jobs szerelmese volt a fényképeknek, amelyeket mesterien alkalmazott mondanivalója illusztrálására. Egy-egy érzékletes – konkrét, kézzelfogható − képbe belesűrítette mindazt, amit egyébként csak hosszan, sok szóval tudott volna elmagyarázni, így időt és energiát takarított meg a maga és a hallgatósága számára. Egy 2008-as prezentációban például egy háromlábú székkel szemléltette az Apple három üzletágát. (1. kép)

1. kép - Forrás: http://www.fastcompany.com/1686407/apples-entertainment-roadmap-simple-connected-and-cloud

Egyszerű, témához kapcsolódó képek

Jobs a képekről eltávolított minden fölösleges, a tárgyhoz nem kapcsolódó elemet – és ebben nemcsak esztétikai, hanem pszichológiai szempontok is motiválták. A túlzsúfolt diák ugyanis túlterhelik az agyat, ezt az egyébként is „lusta húsdarabot” (Dr. Gregory Berns), a kognitívan túlterhelt agy pedig nehezebben dolgozza fel az információt.

Jobs diáin pluszban – legfeljebb – egy-egy egyszerű vonal, nyíl jelenik meg, segítendő az agyat, hogy megtalálja a dia releváns információit. (2010-es előadás, 2. kép)

2. kép - Forrás:Norbert Von Der Groeben/Reuters

A képek, az érzelmek és a memória

A képek érzelmi hatását számtalan pszichológiai kísérlet bizonyította − Jobs pedig nagyszerű mestere volt annak, hogy hogyan használja ki, illetve hogyan fokozza ezt a hatást. Egy 2010-es prezentációjában például egy hatalmas, teljes diát betöltő fényképpel jelenítette meg az Apple cég kezdeteit (iPad-bemutató, 3. kép). Az 1976-os, fekete-fehér, Jobsot és a barátját ábrázoló fénykép tulajdonképpen egy teljes történetet mesélt el − nagy szuggesztív erővel, közvetlenséggel: egy történetet nemcsak a kezdetektől, hanem az azóta eltelt időről is. Az érzelmi hatást fokozandó Jobs még a színpad oldalára is elsétált, így a közönség a teljes képet láthatta.

De vajon hogyan hatott mindez a közönség memóriájára? Az érzelmekről tudjuk, hogy a szervezetben dopamint szabadítanak fel, a dopamin pedig serkenti a memóriát és az információfeldolgozást. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy olyan post-itet ragaszt ki, amin ez a felirat áll: NE FELEJTSD EL!

3. kép - Forrás:http://www.usatoday.com/story/tech/2012/10/04/steve-jobs-apple-year-later/1577271

A képek és a kontrasztok

Az emberi agy különösen érzékenyen észleli a különbségeket, és Steve Jobs ezt az agyi sajátosságot is kitűnően aknázta ki a prezentációiban. Az iPad2 bemutatásakor például egymás mellé helyezte az iPad2 és az iPad képét, így szemléltetve, hogy az új fejlesztésű termék mennyivel vékonyabb, mint a régi. (4. kép) A kontrasztos képi környezettel az egyébként semmitmondó számot, a 33 százalékot is életre keltette, megmutatva annak jelentését és jelentőségét. Az iPhone3G bemutatásakor a képernyő két kép letöltését mutatta: az egyiket Jobs az EDGE, a másikat az új 3G-hálózat segítségével indította el. Az EDGE-dzsel 59 másodpercre volt szükség a letöltéshez, a 3G-hálózattal csak 21 másodpercre. A különbség szemléletesen mutatta meg a vevőknek, hogy az Apple ezúttal mennyivel gyorsabb telefont kínál nekik.

4. kép - Forrás: ogerdhansen.wordpress.com/2011/11/11/steve-jobs-presentation-secrets

A képek és a 3-asok

Steve Jobs prezentációinak és képeinek visszatérő eleme, tagoló elve a 3-as – például: a háromlábú szék vagy a három Apple-termék (1. és 2. kép). A 3-as alkalmazásakor Jobs valószínűleg számolt a hallgatóság munkamemória-kapacitásával: azzal, hogy ez a kapacitás nagyjából három-négy „tömb” (és nem hét, mint ahogyan azt a klasszikus elméletek állították).

Szóképek: hasonlatok

Végül ki kell emelnünk, hogy Steve Jobs prezentációinak vizuális élményéhez az élőszóban elhangzó szóképek is nagyban hozzájárultak. Jobs az embereivel sokat és hosszan gondolkodott azon, hogy egy-egy új terméket milyen ismerős dologhoz hasonlítson − megkönnyítve ezáltal a hallgatósága számára az újhoz, ismeretlenhez való hozzáférést. A hasonlatok megalkotásához asszociációs készségre, képzelőerőre és az arányok megfigyelésében való különleges érzékenységre volt szüksége. Mindezek nyomán születtek meg az olyan felejthetetlen képek, mint például:

„Az iPod Shuffle kisebb és könnyebb, mint egy csomag rágógumi.” (Az iPod Shuffle bemutatása, 2005)

„Az iPod akkora, mint egy pakli kártya.” (Az iPod bemutatása, 2001)

„Csak egy éve, hogy itt álltam és bejelentettem, hogy átállunk az Intel processzorokra. Olyan volt, mint egy szívátültetés…” (a 2007-es Macworld)

Mit tanulhatunk Steve Jobstól?

  • Ha a prezentációnkban van olyan írott információ, amely fotóval vagy a tartalomnak megfelelő más képpel, grafikával helyettesíthető, akkor helyettesítsük.

  • A dia ne olvasnivaló, hanem látványelem legyen. Ehhez nagy magabiztosságra van szükségünk: mivel nem használhatjuk mankóként a dián megjelenő szöveget, fejből kell tudnunk mindent, amit mondani szeretnénk.

  • A vetített kép a prezentációnk szerves részeként működjön − ne dekorációként. Ha a kép csak dekoráció (érdekes ugyan, de nem kapcsolódik a témához), kognitív terhelést okoz a hallgatóság agyának, rontva a hatást.

  • Használjunk kontrasztos képeket. Az „akkor – most”, „előtte− utána” típusú képek mindig nagy hatással vannak a hallgatóságra.

  • Ne akarjuk mindenáron kitölteni a dia minden egyes négyzetméterét. Az üres térre, a „vizuális lélegzetvételre” időnként szüksége van a közönségnek.

  • A vetített kép és az élőszó egészítse ki egymást.

  • Ha a témánkban találunk egy erős hasonlatot, ragaszkodjunk hozzá: használjuk következetesen, ismételjük meg többször. Minél többször ismételjük meg, annál valószínűbb, hogy a hallgatóság emlékezni fog rá.

Győrffy Kinga
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award 2018 nyertes pályázatainak bemutatása február 20-án. SAVE THE DATE!

hirdetés