hirdetés
hirdetés
hirdetés

TED

Én és a döntéseim

Ruth Chang filozófus TED-előadásában azt világítja meg hallgatóságának, hogy mi az összefüggés a nehéz döntéseink és az emberi szabadság között, és hogyan kerülhetjük el, hogy bábként sodródjunk egyik élethelyzetből a másikba. Arra is rámutat, hogy jobban járunk, ha nem kívülről jövő és objektívnek vélt érvek alapján hozzuk meg kicsi és nagy döntéseinket, hanem inkább belső meggyőződésből. Így jutunk el apránként oda, hogy azzá váljunk, akik lenni szeretnénk.

Chang gyorsan leszögezi, hogy a döntéseket nem az teszi nehézzé, hogy nem vagyunk elég okosak meghozni őket. A nehéz döntések más tőről fakadnak. A diploma megszerzése után Chang is – mint sokan mások – szembesült a kérdéssel, hogy milyen karrierutat válasszon. Az ő esetében ez a filozófusi és a jogi pálya közti választást jelentette. Nem bánta volna, ha valami csoda folytán előrelapozhat élete forgatókönyvében az egyik és a másik verzió esetében is, így könnyítve meg a döntéshozatalt. De miután erre nem volt lehetőség, elővett egy jegyzetfüzetet, húzott középre egy vonalat, és igyekezett összegyűjteni a pro és kontra érveket mindkét opció esetében. Végül a biztonságos döntést hozta, a felkopott állú filozófus rémképe túl riasztónak tűnt számára. Akkor még nem tudta, hogy a félelemből hozott döntés hibájába esett. Azt hitte, a nehéz döntések esetében az egyik választás mindig jobb a másiknál, de ha nem tudjuk, hogy melyik az, a legjobb, ha a kisebb kockázattal járót választjuk.

Az értékrend ereje

A nehéz döntéseket nem az információk hiánya teszi nehézzé, hanem az, hogy tényleg nincs legjobb megoldás. De azt se higgyük, hogy ilyenkor két egyformán jó lehetőséggel állunk szemben. Ha így lenne, akkor puszta pénzfeldobással is dönthetnénk, márpedig az intuíciónk is azt súgja, hogy olyan fajsúlyos választások esetében, mint hogy itthon éljünk-e, vagy külföldön, vagy kivel kössük össze az életünket, ez valószínűleg nem lenne jó megoldás. De még tiszta logikával is kimutatható, hogy a nehéz döntések során nem egyformán jó lehetőségek között választunk. Tegyük fel, hogy valaki két munka között vacillál, mondjuk, azon gondolkodik, hogy befektetési bankár legyen, vagy grafikusművész. Ha tegyük fel, a bankári állást megspékelik egy 500 dolláros pluszfizetéssel, hogy csábítóbb legyen, ettől még nem feltétlenül fogja azt választani. Márpedig ha két egyformán jó dolog közül az egyiket még jobbá teszik, akkor azt választjuk. Ha a bankári állás így sem lett egyértelmű nyertes, akkor előtte nem lehetett a kettő egyformán jó.

Van két állás, egyik sem jobb a másiknál, de nem is ugyanannyira jók. Valami nem stimmel. Chang szerint az, hogy tévesen azt feltételezzük, hogy az értékek ugyanúgy számszerűsíthetők és mérhetők, mint a tömeg és a hossz, amelyek az objektív világot alkotják. A helyes és helytelen, a normatív választások világa nem olyan rendszert alkot, mint a természet és az egzakt tudományok világa. Gyerekünk öröme, társunk iránt érzett szeretetünk nem fejezhető ki számokkal, és hiba lenne azt képzelni, hogy a választásoknál ugyanúgy három lehetőség van, mint a számok világában, tehát valami jobb, rosszabb vagy ugyanolyan jó, mint a másik. Chang szerint a döntések világában kénytelenek vagyunk egy új relációt, az „egyenrangút” bevezetni. Ez annyit tesz, hogy A lehetőség nem jobb vagy rosszabb, mint B, hanem noha azonos rangú értékeket képviselnek, azonos értéksúlycsoportba tartoznak, de más fajtájúak. Épp ezért nehéz dönteni közöttük.

Ha nincsenek objektíven megállapítható jobb döntések, akkor mindenkinek szíve joga kitalálni a saját indokait választásai alátámasztására, és aztán teljes meggyőződéssel és őszintén kiállni mellettük. Itt vagyok, ez a véleményem. Ez vagyok én. A bankot választom. A csokis fánkot választom. Gyakorlatilag mellékes, hogy mit választunk, a lényeg, hogy saját indokaink legyenek mögötte. Így válhatunk a saját életünk szerzőivé. Az egyik ember úgy dönt, hogy rózsaszín zoknis, gabonapelyhet kedvelő, vidéken élő bankár lesz, a másik pedig úgy, hogy fekete zoknis, fánkimádó, nagyvárosi művész. Egyik sem jobb döntés a másiknál, a lényeg a döntés szabadságának tudatosítása. Ha meggyőződés és elköteleződés nélkül hozzuk meg fontos döntéseinket, akkor nagy eséllyel ki leszünk szolgáltatva a sors kényének-kedvének, és sodródni fogunk egyik helyzetből a másikba. A sodródó ember hagyja, hogy a büntetések és a jutalmak határozzák meg cselekedeteit. A tudatos ember viszont átgondolja, melyek azok a nehéz döntések, amelyek mellett teljes mellszélességgel ki akar állni, és amelyek révén azzá az egyedi és különleges emberré válhat, aki lenni akar. Ha így fogjuk fel, akkor a nehéz döntések megszülését saját személyiségünk építésére használhatjuk fel.


Az ajánlott videó itt megtekinthető!

Barta Judit
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award 2018 nyertes pályázatainak bemutatása február 20-án. SAVE THE DATE!

hirdetés