hirdetés
hirdetés
hirdetés

Interjú Szabó Edinával, az ÉRD NB I-es kézilabdacsapat vezetőjével

„Az a meccs már a hotel recepcióján eldőlt”

„És rólad nem is beszélgettünk” – zárja az interjút Szabó Edina, az Érd NB I.-es női kézilabdacsapat vezetőedzője, akit eleve meglepett a felkérés. Pedig ezt körültekintő kutatómunka előzte meg, és nem véletlenül esett rá a választás… A francia válogatottban szerzett komoly tapasztalatával, tudatosságával, és azzal, hogy nőként vezet egy csapatot, már önmagában kitűnik a mezőnyből.

Elég sok interjú készült már Önnel, miért pont az Üzlet & Pszichológia felkérése lepte meg?

Más a sportmédián belüli szereplés. Plusz az is átvillant az agyamon, hogy vigyázni kell minden szóval, mert ilyenkor az ember a csapata felé is kommunikál. Harmadsorban pedig lássuk be, sokféleképp megítélt edző vagyok.

A neme a fő megosztó tényező?

Az mindenképp. Ez egy férfias szakma. A környezet nehezen fogad el egy kicsi, ám nagy szájú, ugráló, gesztikuláló, hangos női edzőt.

Szabó Edina
És a csapat?

Nőként nőket edzeni egyszerre könnyebb és nehezebb. Nem fér kétség ahhoz, hogy a nők hangulata, érzelmi állapota hihetetlen módon befolyásolja a csapat hangulatát, ezáltal a teljesítményét. Sokkal erősebb ez a hatás, mint egy férfiakból álló csapatban. A nők erőteljesebben hozzák be a pályára mindazt, amit a családjuktól, a környezetüktől, a nézőktől kapnak, majd „bedobják” a közösbe, és szétoszlik a társaságban az adott feszültség. Ennek végeredményeképpen néha nem is az lesz ideges, akitől a feszültség származik. Nőként én is érzem a körbe bekerülő érzelmeket, résen kell lenni, hogy rám ne hasson. Oda kell figyelni, hogy minek tulajdonítok jelentőséget, és minek nem. Edzőként nagyon stabilnak kell lennem.

Hogyan találja meg, hogy ki a gócpont?

Jó kérdés. Sokszor nehéz a konfliktusok mélyére látni. Volt olyan, hogy azért alakult ki komoly feszültség a csapatban, mert néhányan kifogásolták egy csapattag edzési morálját, és azt feltételezték, hogy én nem látom a problémát. Egy ideig valóban nem láttam, aztán rájöttem és megértettem.

Ilyen sok munkahelyen van, hogy a kollégák közvetlen közelről pontosabban látják egy-egy társuk valódi teljesítményét, de mivel ezt nem kommunikálhatják, ez frusztrációt és jelentős motivációvesztést tud okozni…

Igen, valószínűleg a dinamikát tekintve nincs különbség abban, hogy ez egy irodai környezetben vagy a sportpályán történik-e. A vezetőnek ki kell nyomoznia, hogy mi a konfliktushelyzet valódi oka, ki teljesít valójában, és ki nem, majd a csapat értékrendjéhez mérten kell reagálnia.

Értékrendben nehéz közös nevezőre hozni a magyar és a külföldi játékosokat a csapaton belül?

Annyiban mindenképp nehéz, hogy teljesen más szocializációs háttérrel érkeznek a csapattagok. Ugyan a kiválasztásnál a legnagyobb súllyal a játékos személyisége, nem pedig a technikai tudása nyom a latban, de még így is vannak különbségek. Az például szépen látszik, hogy a magyar játékosok ugyan megcsinálnak mindent, amit kérek, de kevésbé bíznak magukban, és kevésbé tesznek meg mindent a saját fejlődésük érdekében egy ponton túl. Inkább beletörődnek abba, ha elértek egy szintet. Kevésbé érzik úgy, hogy a saját kezükben van az irányítás, inkább külső okokat találnak a felmentésre. Biztos vagyok benne, hogy ez a hazai iskolarendszer, szemléletmód eredménye.

Mennyit segít ebben a csapatpszichológus?

A stáb szerepe a csapat teljesítményében nagyon fontos. A pszichológus is a felkészítő stáb tagja. Neki három területen van kiemelkedő szerepe: egyrészt a csapatépítésben, másrészt az egyéni problémák kezelésében, harmadrészt pedig visszajelzést ad a munkámról. Nekem is kell a támpont. Főleg tudva azt, hogy nőként én is több érzelmet viszek bele a dolgokba, mint ami adott esetben szükséges lenne.

Ha már érzelmek és indulatok… Időnként kőkeményen osztja a csapatot, nagyon felfokozott hangulatban. Ilyenkor mennyire tudja kontrollálni a szavait? Mennyire lehet hozzászokni a kézilabdameccsek egy-egy gólkülönbségen alapuló, elképesztő stresszéhez?

Ezt a fajta stresszt nem lehet megszokni, mindig történnek váratlan fordulatok egy meccsen, és pont emiatt szeretem nagyon a munkámat. Ezzel együtt mindig tudom magam kontrollálni, de nem mondom, hogy mindig egyformán vagyok csúcsformában. Mondják, hogy szigorú vagyok, szerintem inkább következetes.

Azért annyira nem félhetnek Öntől, ha visszatapsolták a párizsi vereség utáni lemondásakor, ami ritkaság. A vereség utáni lemondás is, és a visszahívás is. Sem a játékosok, sem a vezetőség nem hagyta Önt elsétálni…

Úgy éreztem, akkorát hibáztam, hogy le kell mondanom. Örülök, hogy végül így alakult.

És ha egy játékos hibázik akkorát? Arra hogyan reagálnak a többiek? Hogy érzi magát az, aki miatt elúszott a meccs? Még nézőként is nehéz elviselni azt a mentális terhet, ami egy döntő büntetődobást végző játékoson lehet.

Az alapszabály az, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Egy meccs általában nem egy emberen úszik el, hanem a csapaton, és bárki hibázhat. Annyi döntést kell meghozni egy meccs alatt, hogy természetes is a hibázás. Fontos látnom, hogy mi a hiba oka. Tettekben lehet hibázni, de attitűdben nem! A fegyelmezettség a legfontosabb. Még akkor is követni kell az edzői utasítást, ha én rossz taktikát hirdettem meg. A különutak rosszabbak, mint az egy rossz irány. Amikor van támpont, akkor lehet változtatni, módosítani. Nem lehet egyéni utakat járni, mert akkor minden szétesik. Egy meccsen a meghatározott keretek között lehet csak hatékonyan improvizálni, és az egyéni megoldásokkal a csapat érdekét szolgálni.

A pályán is van vezéregyéniség. Mindig látszik kívülről, hogy kiből lesz a jó csapatvezér?

A kézilabda nagyfokú agresszivitást, küzdeni tudást követel meg. Nagyon nehéz sport, és elképesztő, amit ezek a lányok művelnek a pályán. Hatvan percen keresztül sprintelnek, rohannak, ütköznek egymással, gondolkoznak, és villámgyors döntéseket hoznak meg. Az igazi vezéregyéniséget a pályán mutatott tettei határozzák meg. Egyrészt nagyon magas érzelmi és játékintelligenciával rendelkezik, felelősséget vállal a nehéz pillanatokban is, és mindig mozgósítani tudja a belső erejét. Például visszafut és küzd akkor is, amikor már nagyon nehéz. Vagy épp nagyon könnyű...

Ez a küzdeni tudás, vezetői hajlam megmutatkozik a lányokon a magánéletükben is?      

Nem. Annyi látszik talán ebből, hogy kemény, bátor, fegyelmezett lányokról beszélünk.

A versenyszellem vajon mennyire velünk született, és mennyit számít, hogy megtalálja-e mindenkinek a megfelelő motivátorát?

Nyilván velünk is született, de jól is fejleszthető. Valamennyire motiváló erővel bír a pénz, a célprémium, de a legfőbb motiváció a közös csapatcél. Ha valakit nem ez motivál a legjobban, ott már gondok vannak.  

Párizsban, azon a bizonyos meccsen, ami után lemondott, nem bizonyult elég erős motivátornak a csapatcél? Mi történt ott?

Az a meccs már a hotel recepcióján eldőlt. Már abból, ahogy a lányok felvették a kulcsaikat, és elvonultak a szobájukba, láthattam volna, hogy szétesett a csapat. Tízgólos előnnyel érkeztünk, azt gondoltuk, hogy az a meccs már megvan, és a csapat megszűnt csapatként létezni. Az érzelmi hangulat felülkerekedett. Amiről a beszélgetés elején szó volt… Ezen kellett volna ott és akkor változtatnom.

Franciaországról azonban szerencsére nem csak ez jut eszébe. 15 évig volt a francia válogatott általános menedzsere. Mit hozott haza onnan?

Rengeteg tapasztalatot. A világ egyik legjobb edzője mellett dolgoztam, élvonalbeli játékosokat edzhettem, és beleláttam, hogyan működik egy profi stáb. Akkor tanultam meg azt is, hogy mindenkinek szigorúan a feladatkörénél kell maradnia, ugyanakkor észre kell venni, ha valaki kinőtte az adott feladatkört, és biztosítani kell számára a továbblépést, fejlődést.

A magyar válogatottba mit visznek magukkal az érdi játékosok Érdről, Öntől?

Az edzésmorált és a tudatosságot. Meggyőződésem, hogy az érdi játékosok a legtudatosabb versenyzők, nagyon magas érzelmi stabilitással és fix értékrenddel. Ezért tudnak bekerülni a válogatottba, és ezért tudunk fejlődni folyamatosan.

Névjegy

Név: Szabó Edina

Családi állapot: házas, férje Borsos Attila válogatott kézilabda-játékos, 2 gyerek édesanyja.

Végzettség: testnevelési és közgazdasági diploma

Budapesti, majd ifjúsági válogatott, 19 évesen felnőtt válogatott játékos.

Játékosként több francia csapatban is megfordult, majd 15 évig volt a francia válogatott általános menedzsere.

Magyarországon először 2003 és 2007 között Székesfehérváron vállalt munkát, ahol a Cornexi csapatával 2005-ben EHF-kupa-győztes lett.

2010-ben vállalta el az NB I./B-s rekordbajnok, NB I.-be feljutó érdi női kézilabdacsapat szakmai vezetését.

 

Ilyen és ehhez hasonló cikkeket az Üzlet és Pszichológia újságban talál, melyet itt tud megrendelni. 

Gábor Fanni, főszerkesztő, Üzlet és Pszichológia - hrpwr.hu
a szerző cikkei

(forrás: Üzlet és Pszichológia 2018. április-májusi lapszám)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

2018. november 15. Az Employer Branding alapszabályai konferencia

A HR emberi oldala - hogy még többet tehess másokért! A hrpwr.hu és az Üzlet & Pszichológia konferenciája november 29-én.

hirdetés