hirdetés
hirdetés

Újra- és újraépíteni magunkat nehéz helyzetekben

A pandémia mint pszichés immunrendszerünk vizsgahelyzete

Jól bejáratott élet, ahol a napjainkat és az identitásunkat is a munkánk határozza meg – még egy randevún is a névjegykártyánknak a másik kezébe csúsztatása számít a legintimebb megnyilvánulásunknak –, és ahol a munkánk egyben ürügy arra, hogy ne kelljen valódi érzéseket megélnünk. Ez az alaphelyzet. És aztán jön egy titokzatos vírus, és percek alatt felforgatja addig sziklaszilárdnak hitt identitásunkat, az emberekhez való viszonyunkkal együtt, alaposan próbára téve egyúttal a rezilienciára való képességünket. Kinek ismerős? A Hétköznapi pár (Perfect Sense) című, napjainkban váratlan aktualitásra szert tett 2011-es német-angol-svéd-dán filmet ajánljuk.

David Mackenzie filmje nem szokványos szerelmes film, de a vírus- vagy katasztrófafilmek kategóriájába is csak lazán illeszkedik. A sztori két szálon halad. Az egyik egy elidegenedett férfi és nő egymásra találásának története, míg ezzel párhuzamosan egy szörnyű pandémia bontakozik ki, amelynek a film társadalmi és egyéni szinten egyaránt ábrázolja a következményeit.

Egy zárkózott, karrierista epidemiológus, Susan (Eva Green) és egy munkájában sikeres, de a szoros emberi kapcsolatoktól tartózkodó séf, Michael (Ewan McGregor) találkoznak egymással, együtt töltenek egy éjszakát, majd gyakorló munkaholistaként ennyiben is hagynák a dolgot. Ami végül mégis közelebb hozza őket, az az, hogy éppen ugyanekkor ijesztő járvány üti fel a fejét: Európa-szerte több százan betegednek meg mindössze huszonnégy óra leforgása alatt. A megbetegedések közt látszólag nincs kapcsolat. A titokzatos kór tünetei nem egyeznek semmi eddig ismert betegségével, kiváltó oka ismeretlen. Aki elkapja, fokozatosan az összes érzékszervét elveszti: előbb a szaglását, majd az ízlelését, és ezt követi az összes többi érzékszerv. Az egyes fázisok sorban az egész emberiségen végigsöpörnek.

Ám az ijesztő változások ellenére az emberek teszik tovább a dolgukat. A séf, Michael éttermében eleinte visszaesik a forgalom, de Michael és munkatársai idővel feltalálják magukat: miután mindenki elveszti a szaglását, fűszeresebb, az ízlelés elvesztését követően kellemesebb állagú ételeket készítenek. Az érzékszerveiket elvesztett emberek pedig jobb híján azért járnak étterembe, mert élvezik, hogy kiszolgálják őket. „Ezt kóstold meg! Finom” helyett azt mondják egymásnak: „Kóstold meg! Puha.” „Az élet minden újabb csapás után újra meg újra visszatér a normális mederbe. Az étel fűszeresebb. Hozzászoktunk” – hangzik el a filmben.

Pszichés immunrendszerünk működése pandémia idején

A filmet nézve könnyen párhuzamot vonhatunk a jelenlegi helyzetünkkel, ahol az élő meetingek helyét pillanatok alatt felváltotta a Zoom meg a Webex, az éttermi vacsorákat az érintésmentes kiszállítás, a színházat az online közvetítés és így tovább. Mindennek megtaláltuk az alternatíváját, és a nehéz helyzet számos innovációt szült. Hogy ezekhez a változásokhoz ki mennyire tudott alkalmazkodni, és ki mennyire tudta saját maga alakítani ezeket a változásokat, ez nagyban az egyéni és szervezeti rezilienciánkon múlott. A reziliencia, azaz a rugalmas ellenállás képessége jóval több egyszerűen a körülményekhez való idomulásnál, mert tartalmazza a transzformációs képességet, önmagunk újra- és újraépítésének képességét is.

Válsághelyzetben a munka értelme felértékelődik

A filmben a „súlyos hallásvesztési szindróma” fázisában lép be a pánik, a központi irányítás, a karantén és a kijárási tilalom. Az érzékek közül már csak a látás maradt meg. De idővel a karantén is megszűnik: már ki lehet menni az utcára, mert mindenki elkapta a betegséget. Tömegpánik veszi kezdetét, az emberek az utcákon menekülnek a fertőzés és egymás elől. Két mozgalom alakul ki: a fosztogatóké, akik már csak a világvégében hisznek, és azoké, akik „hisznek abban, hogy az élet megy tovább, vagy nem tudják, mi mást tehetnének”. A séf újabb értelmet talál a munkájának, hiszen szemet gyönyörködtető, új ételkülönlegességeivel vizuális örömet tud szerezni a többi érzékszervüktől megfosztott embereknek, így aztán nem hagyja abba – az epidemiológus munkája elvesztette az értelmét, miután a vírus teljesen kontrollálhatatlanná vált, ezért ő a világvégevárók táborához csatlakozik. Válsághelyzetben még fontosabbá válik, hogy a munkánknak legyen értelme, és hogy mindenki tisztában legyen a munkája értelmével. Ez a prioritások átrendezésének és a munkánkban való értéktalálásnak a képességét mutatja, ami szintén a reziliencia fontos eleme.

Végül eljön az utolsó fázis: sötétség ereszkedik a világra. Ám az élet az utolsó érzékszerv elvesztése, a megvakulás után is halad tovább, még ha nem is látja senki. A járvány súlyosbodásával párhuzamosan az emberek is fokozatosan egyre közelebb kerültek egymáshoz a globális közös tapasztalatnak és a prioritások átrendeződésének köszönhetően, és végül a két elidegenedett ember is egymásra talál. Azt látjuk, hogy a legsúlyosabb helyzetben felértékelődik a reziliencia egy újabb eleme: a kapcsolati kompetencia, az összetartozás és elkötelezettség.

A magunkra találás fázisai

A film fázisokban mutatja be a bezáródás folyamatát. Ha nem is pont ugyanezeket a fázisokat éltük át a való életben, de fokozatosan záródtunk be mi is. Ehhez hasonlóan a nyitás is fokozatos kell, hogy legyen, mert a fokozatosság segíti a változáshoz való alkalmazkodást. A filmben nem derül ki, lesz-e nyitás, végbemegy-e a fordított irányú folyamat. A valóságban úgy tűnik, már az ellentétes irányba haladunk, ha lassan is, de a nyitás útjára léptünk. Ám fontos lenne, hogy ha mindent kinyitunk, ne felejtsünk el közben mi magunk is „nyitva” maradni. Vezetőként törekedjünk rá, hogy minden munkatárs legyen tisztában a munkája értelmével, és egyéni, valamint szervezeti szinten is őrizzük meg és építsük tovább a transzformációs képességet és a kapcsolati kompetenciát. Ezekre a rezilienciát felépítő kompetenciákra nem csak egy esetleges újabb válsághelyzetben lesz szükségünk – akkor viszont nélkülözhetetlenek lesznek.

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. június–júliusi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

(Képek forrása: imdb.com)

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Tarts velünk szeptember 10-én online, a „Kreatív álláshirdetés” workshopon! Előadó: Földi Miklós Dániel, reklám- és neuropszichológus Minden résztvevőnek exkluzív ajándék: ingyen hirdetési lehetőség, ingyen szövegezés

2 x 1,5 órás tréningünket HR-szakembereknek, vezetőknek ajánljuk, akiknek feladata, hogy önmagukat is eddzék a változásokra, és tovább is tudják adni ezt a tudást. Oktató: Cser Alexandra, trainer partner. Időpont: Szeptember 4. péntek délelőtt

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

hirdetés