hirdetés
hirdetés

Pszt! Most csak hallgass!

30 perc, ami csak a saját érzelmeidről szól

Néha a legmeglepőbb helyzetek inspirálnak egy-egy coaching eszközt. A kisebbik fiunk kétéves múlt, és legalább akkora élvezettel ismerkedik a világgal, mint amekkora hévvel söpörnek át rajta hatalmas érzelmek. Az ilyen helyzetek általában úgy végződnek, hogy a kétéves a szőnyegen üvöltve sír, én pedig egy oroszlánszelídítő türelmével próbálom megnevezni, hogy vajon most mi is játszódik le benne. Érdekes volt rácsodálkozni arra, hogy bárhogy is kutatok ilyenkor a mentális lexikonomban, a szomorún és mérgesen kívül nem jut más érzelem eszembe. Azt még izgalmasabb volt felfedezni, hogy a kisfiam fittyet hányva a szegényes szókincsemre, szinte mindig megnyugszik attól, hogy lesz neve annak, amit érez. Mintha az, hogy erről beszélünk, segítene elfogadni, hogy ahogy jött, úgy el is múlik.

Érzelemmentes, tehát profi (?)

Bár mindig vicces eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne a világ, ha a felnőttek is bármikor magukat földre vetve hisztizhetnének, mindannyian rengeteg energiát teszünk abba, hogy az extrém érzelmeinket elrejtsük, és büszkén kihúzzuk magunkat, amikor ezért professzionálisnak hívnak bennünket. De a bennünk megszülető negatív érzelmeket nem tudjuk folyamatosan magunkkal cipelni. Főleg ebben a sok bizonytalanságot szülő, állandó alkalmazkodást igénylő helyzetben –, ahol a mit csináljak-on több hangsúly van, mint a hogy is vagyok-on – különösen fontos helyet csinálni annak, hogy kipakoljuk az érzelmi hátizsákot, és kevesebb teherrel menjünk tovább.  

A Kapcsolódó nevelés módszerétől kölcsönöztem az eszközt, melyben két felnőtt egyezséget köt, hogy kölcsönösen meghallgatják egymást. A páros meghallgatás nem beszélgetés, hiszen a célja nem az információcsere vagy a kapcsolódás. Ez a formátum abban segít, hogy kifejezzük az érzéseinket, kihangosítsuk a gondolatainkat és megtaláljuk a saját megoldásainkat, a saját, egyedi élethelyzetünkre. 

Ahhoz, hogy a megfelelő bizalom ki tudjon alakulni, fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a másik ember a lehető legjobb szándékkal van jelen és képes a lehető legjobb megoldást találni a problémájára. Ha ez megvan, szánjunk egyenlő időt mindkét félre (mondjuk 30-30 percet).

Ez a te időd most

Meghallgatóként biztosítsuk a partnerünket a teljes diszkrécióról, majd teljes nyitottsággal, minden figyelmünkkel forduljunk felé. Ne szakítsuk félbe kérdésekkel, ne adjunk tanácsot, és ha velünk is történt valami hasonló, azt se itt osszuk meg vele. Tartsuk a szemkontaktust és a saját betolakodó gondolatainkat elhessegetve hallgassuk a beszélő felet. 

A beszélő fél a legjobb belátása szerint használhatja a neki szánt időt arra, hogy kihangosítsa a gondolatait, hogy meghallgassa, hogy hangzik ez, vagy az a megoldás. Nem kell, hogy amit mond, a hallgató számára koherens történetté álljon össze. Lelassíthat, felgyorsíthat, visszatérhet, bármit szabad, ami jól esik.  

Izgalmas megtapasztalni, hogy 30 – az érzelmeink megfigyelésére szánt – perc milyen hatékony abban, hogy jobban értsük magunkat, hogy derűsebben tekintsünk az előttünk álló kihívásokra, rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni új helyzetekhez, és türelmesebbek tudjunk lenni  magunkkal és másokkal. 

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. október-novemberi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Horváth Irma, csapatfejlesztő, facilitátor, coach
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HR és a vezetés szerves része, hogy értsük a munkavállalóban végbemenő folyamatokat. Webináriumunkon azok a szolgáltatók mutatják be gyakorlati megoldásaikat, akik egy szervezet emberi működésével kapcsolatos kérdésekre adnak válaszokat. HR-eseknek ingyenes!

hirdetés