hirdetés
hirdetés
hirdetés

3 fontos érv

15 órás munkahét: ezért lenne jó. Mindenkinek.

Volt idő, amikor széles körben arra számítottak, hogy a standard munkahét hossza a közeljövőben egyre csökkenő tendenciát fog mutatni a fejlett országokban. Ehhez képest az utóbbi néhány évtizedben nemhogy csökkent volna a munkával töltött időnk, inkább növekedett. A rövidebb munkahét mellett gazdasági, környezetvédelmi és a társadalmi egyenlőség szempontjából megfogalmazott érvek sokasága áll. Számos jelentés szerint a 21 vagy 15 órás munkahét elérhető cél lenne.

A jelenleginél jóval rövidebb, 21 vagy 15 órás munkahét a jelentések szerint segíthetne a túlmunka, a munkanélküliség, a magas széndioxid-kibocsátás, a túlfogyasztás és az alacsony fokú jóllét problémáin. Ha kevesebbet dolgoznánk, csökkenne az erőforrás-fogyasztásunk, és ezáltal a nyomás is, amelyet a környezetünkre kifejtünk.

A 20. század elején még számítani lehetett rá, hogy a 60 vagy 40 órás munkahét rövidülése a század első felében tovább folytatódik majd, de ez azóta sem történt meg. Ehhez képest a háztartásonkénti átlagos munkaidő megnőtt, és általános érzésünkké vált, hogy több időt töltünk munkával, és kevesebb szabadidőnk marad, mint korábban.

Annak kifejtésére itt most nincs helyünk, hogy ez miért történhetett így (a téma bővebb kifejtéséért érdemes például kézbe venni ezt a könyvet), de jó, ha tudjuk: erős érvek szóltak és szólnak ma is a rövidebb munkahét és a kevesebb munkaóra mellett. Ezek közt vannak gazdasági, környezeti-fenntarthatósági és az emberek közti egyenlő esélyek szempontjából megfogalmazott érvek is.

1. Gazdasági érvek

A közgazdász John Maynard Keynes már 1920-ban megmondta: a technológiai változások és a produktivitás várható növekedése pár generáción belül elérhető valósággá teszi a gazdasági szempontból is nyereséges 15 órás munkahetet, a fizetések csökkenése nélkül. A Keynes életrajzát is megíró gazdaságtörténész, Robert Skidelsky 2012-ben Keynes előrejelzéseit felülvizsgálva könyvet írt How Much Is Enough? („Mennyi az elég?”) címmel, amelyben foglalkozásokra lebontva elemezte, heti maximum mennyi munkaórában tudnának dolgozni az emberek a fizetésük és a termelés csökkenése nélkül, a fenntartható közösség elérése érdekében.

A New Economics Foundation nevű kutatóközpont által kiadott jelentés szerint a 21 órás munkahét bevezetésével számos problémát megoldhatnánk, úgymint a „túlmunkát, a munkanélküliséget, a magas széndioxid-kibocsátást, a jóllét alacsony fokát, a rögzült egyenlőtlenségeket és azt, hogy nincs időnk fenntarthatóan élni, odafigyelni egymásra, vagy egyszerűen csak élvezni az életet”. Rutger Bregman belga történész pedig 2017-es bestsellerében amellett érvel, hogy 2030-ra – kereken száz évvel Keynes előrejelzése után – elérhetővé válik a 15 órás munkahét utópiája.

Nem utolsó szempont, hogy a csökkentett munkaórákban dolgozók produktívabbak, mint a 40 vagy annál is több órát dolgozó társaik. Kevesebbet betegeskednek, kevesebb időt töltenek távol a munkából, valamint stabilabb és elkötelezettebb munkahelyi közösséget alkotnak.

2. Az egyenjogúság szempontjából megfogalmazott érvek

Ha a rövidebb munkahét válna a normává, ez segítene megváltoztatni a nemi szerepekkel kapcsolatos általános attitűdöket, elősegítené a fizetések kiegyenlítődését (például azzal, hogy lehetővé tenné a férfiaknak is, hogy fokozottabban kivegyék a részüket a fizetetlen otthoni munkából), és segítene abban, hogy újraértékeljük a klasszikusan a nőknek tulajdonított munkakörök elosztását. Emellett a szülők könnyebben tudnák egymás közt megosztani a gyerekfelvigyázással kapcsolatos feladatokat, így csökkenne a teljes idejű gyermekgondozás szükségessége, és az ehhez kapcsolódó költségek egy részét is meg lehetne takarítani.

3. Társadalmi és környezeti előnyök

Ha több időnk marad a családunkkal – a szüleinkkel és a gyerekeinkkel –, valamint a szomszédainkkal és a barátainkkal foglalkozni, ez a társadalmi összetartást is erősíti. A rövidebb és flexibilisebb munkahét a munkában töltött évek és a nyugdíj közti átállást is megkönnyítheti, amennyiben például egy évtizeden át fokozatosan csökken a nyugdíjhoz közeledő kolléga munkaideje. A hirtelen váltás teljes munkaidőből a nyugdíjba akár traumatikus is lehet, és nemritkán betegségekhez vagy akár korai halálhoz is vezet.

A környezeti előnyök közé tartozik a magas széndioxid-kibocsátás és a túlfogyasztás visszaszorítása az erőforrás-fogyasztásunk csökkentése által, ami egyúttal azt a nyomást is csökkenti, amelyet a környezetünkre kifejtünk.

Nem utolsósorban a rövidebb munkahét a demokrácia erősödését is eredményezi: ha mindannyiunknak több időnk jut helyi kezdeményezésekben, tevékenységekben részt venni, és egyáltalán észrevenni, hogy mi zajlik körülöttünk, ezáltal nagyobb eséllyel vonódunk be a helyi és/vagy nemzeti szintű politikába, teszünk fel kérdéseket, és kezdünk el kampányolni a változásokért. A Seattle-i székhelyű Take Back Your Time nevű nonprofit szervezet egyenesen „túlmunka-járványt” és „idő-éhínséget” emleget, ami „az egészségünket, kapcsolatainkat, közösségeinket és a környezetünket” fenyegeti. A szervezet az évenkénti munkaórák csökkentése mellett kampányol – beleértve a munkavállalók ahhoz való jogát, hogy visszautasítsák a túlórázást –, és a hosszabb szabadságok bevezetésének szükségességét hangsúlyozza.

Most vagy soha?

A fenti számos érv ellenére a jelenlegi állás szerint nem tűnik valószínűnek, hogy a fizetések csökkenése nélkül visszaszoríthassuk a munkaórák számát. Ha valamilyen törekvést észlelünk, az épp ellentétes irányú, vagyis a munkaórák megnövelését célozza.

Ausztráliában például a munkaórák csökkentésére irányuló legutóbbi siker 1983-ra tehető: ekkor sikerült 38 órásra letornászni a heti munkaórák számát. A fejlett világ többi részében sem nevezhetők éppen diadalmenetnek a munkaórák csökkentésére irányuló törekvések a 20. században és a 21. század elején. Ma már láthatunk néhány üdítő kivételt, például Németországban és Dániában, az osztrák és az új-zélandi kezdeményezésekről pedig korábban mi is tudósítottunk – de ezek még mindig csak kivételek.

Talán most érdemes elgondolkodnunk rajta, milyen irányba haladunk, jó-e ez nekünk, és mit tehetnénk a változásért. Akár céges szinten is.

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Nyerő SSC people-management stratégiák. Fluktuációcsökkentő minikonferencia június 7-én.

Idén is Sales&Pszichológia konferencia. Foglald le helyed most! 2019.05.28.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop június 6-án, limitált létszámmal.

Burnout - Ismerd fel, ismerd meg és lábalj ki belőle Csatlós Csillával június 12-én!

hirdetés