hirdetés
hirdetés

Hogy változtass?

Pinceforradalom – avagy pillangóhatás a szervezeti kultúrában

1. Az első szárnycsapás. Az egész egy Misitől kapott e-maillel kezdődött. Első ránézésre nem volt rajta semmi különös: arra kért, hogy másnap hadd leltározzon a szobámban. Tudod, a szokásos: szék, asztal, satöbbi. Ami meglepett, hogy a feladónál Misi neve mellett ott virított a mosolygós fényképe.

Várj, megmagyarázom. Kaptál már ímélt kollégától, akivel még sosem találkoztatok? Ilyenkor csak a levél stílusára tudsz támaszkodni, mert még azt sem tudod, hogy néz ki a jóember vagy a jóasszony a szájbertér túloldalán. Pedig hasznos lenne. Pláne, ha kiderül, hogy egy liftbe szálltatok be délelőtt…

Nos, ez volt az a helyzet, amire a munkatársak éveken át – nem viccelek, hosszú éveken át – keresték a megoldást. Többször felmerült a legkézenfekvőbb: hogy az Outlookban lévő üres és kifejezetten erre való kockába tegyük a képünket. (Az IT-biztonság mindannyiszor megcsáklyázta ezt azzal, hogy a funkció eleve blokkolva van.) Néha eljátszottak a legbonyolultabbal: cseréljük le az egész levelezőrendszert. Minden egyes évben talentcsoportok tűzték zászlajukra a probléma megoldását, de valahogy mindig közbeszólt a technika vagy a bürokrácia.

Misi lent lakott a pincében, egy kicsi, ablaktalan irodában. De imádott ott dolgozni, mert zavartalanul gyárthatta a táblázatait, amelyekben a készleteket tartotta nyilván. Úgy gondolta, hogy ha már el van zárva, és a kollégák nem ismerik őt, egy leltározási kérés előtt szép gesztus lenne, ha tudnák, kit is engednek be a szobájukba. Nem lévén tudomása az IT-biztonság szakvéleményéről és az állítólagos restrikciókról, egyszerűen feltöltötte a fotóját abba a kis üres kockába, és így küldte el nekem a levelet. És innentől elszabadult a „pokol”…

2. A második te magad légy!

Azonnal felhívtam, hogy hogy csinálta, meg kellett-e hekkelnie a rendszert, és azonnal nekem is csináljunk ilyet. Mondanom sem kell, hogy két perc múlva a saját fotómmal lődöztem az e-mailjeimet, ami pillanatokon belül több tíz, majd napokon belül több száz kollégát bátorított arra, hogy ők is ezt tegyék. Végül is, ha a HR-igazgatónak fent lehet a képe, akkor az enyém is – gondolták. (Spoiler alert: az IT-biztonság nem blokkolta a funkciót, sem korábban, sem amikor már elharapódzott a fotók felpakolása.)

3. Behálózva

Amit nem mértünk fel, hogy ez az apró előrelépés olyan gátakat szabadít fel, amiket elképzelni sem tudtunk. Már nem volt elegendő az „arccal” való levelezés! Tűzre a statikus, senki által nem olvasott és nem kedvelt intranettel!

Oké, keressünk egy interaktív belső kommunikációs platformot, amely erősíti az összetartozás érzését, valamint gyorsan és hatékonyan lehet rajta keresztül kommunikálni. Több alternatívát átnézve az akkor éppen induló Workplace mellett döntöttünk: a Facebookot mindenki ismeri, nem lesz bonyolult bejelentkezni, fotók megoszthatók, lehet élő közvetítést nyomni, titkos és szakmai csoportokat alakítani, konferenciákról tudósítani. Ja és a leglényegesebb, hogy mivel még kezdeti fázisában volt az alkalmazás: ingyen használhattuk pár hónapig.

Ez mind szép és jó, de hogy vegyük rá az embereket arra, hogy elkezdjék használni?

Mivel mindig is szerettünk új dolgokat kipróbálni, voltak hálózatkutatási eredményeink, és tisztában voltunk azzal, hogy a szervezeten belül kik a hangadók. Nos, ők lettek az elsődleges célpontjaink: kaptak egy e-mailt arról, hogy csak itt, csak most, csak nekik… Egy héten belül kénytelenek lettünk „send to all” gombbal meghívni a vállalat mind a kétezer dolgozóját, mert a hatásközpontjaink olyan hatásfokkal terjesztették el, hogy micsoda nagyszerű lehetőséget kaptak, hogy a többiek is követelni kezdték a hozzáférést. Hogy megtoljuk a sebességet, felajánlottunk egy a piacon kapható legmenőbb telefonkészüléket annak, aki a leggyorsabban tölti fel a saját profilját. Ekkor hívtak bennünket a Facebooktól, hogy jól látják-e, hogy két hét alatt kétezer embert sikerült bejelentkeztetni. Mondtuk, igen, jól látjátok. A telefont kisorsoltuk, a vezérhelyettes elvitte a vidéki kollégának, szelfiztek egyet, és tolták is a képet a Workplace-re.

A leányvállalatok többé nem voltak elszigetelt entitások. A kismamák élőben vagy felvételről is végignézhették a vezetői értekezleteket. A sportklubok könnyebben tudták megszervezni az edzéseket. A projektcsapatok valós idejű kommunikációját megoldotta a Messenger. A vidéki kirendeltségek karácsonykor nemcsak öten ünnepeltek, hanem kirakták a fotóikat, és mindenki boldog ünnepeket kívánt nekik. A vezérigazgató azonnal gratulálhatott az üzleti eredményekhez. Évek óta a fiókban porosodó, innovatív ötletek nyertek teret és hallgatóságot.

4. Még, még, még, még – ennyi nem elég!

S ha már ennyire kinyílt a világ, miért ne vigyük ezt is egy lépéssel tovább: tartsunk egy nagy céges napot! Aznap reggel héttől folyamatosan osztották meg a kollégák az élményeiket, az elragadtatásukat – a bulizós képekről nem is beszélve. Kimaxolták az élményt és a megosztás lehetőségét is.

A belső kommunikációs platform beindulásának másik hozadéka az lett, hogy magunkba néztünk: vajon ha ez ennyire felvillanyozó a munkatársak számára, vajon mit tudunk annak érdekében tenni, hogy az ügyfeleinket is hasonló élményben részesítsük? Hogyan kellene változtatni a velük való kommunikáción? Vajon a közösségi média lehet-e ennek a terepe? És ha igen, miként fogjunk neki?

(...)

A kedvező fogadtatást látva a terület vezetői olyan innovatív programot indítottak be, amellyel aktívan bevonták a következő generációt a jövő tervezésébe. Ezen a ponton vettük először észre, hogy az elszigetelt, apró változtatások egy rendszerszintű, az egész vállalati kultúrára kiható transzformációvá alakultak át.

5. Helló, világ!

Az a fajta kezdeményezőkészség, amely eddig hangosan horkolt, most hirtelen magához tért, és szinte naponta hozott a felszínre újabb ötleteket és javaslatokat. Kiszabadult a vállalkozószellem a palackból, és visszatért a szenvedély, a csillogás a szemekbe.

Utat tört magának a kíváncsiság: nézzük meg, mik a világban az iparágunkat meghatározó trendek, mi a 3D-s nyomtatás, a VR, a robotika, milyen új technológiai újdonságok vannak itthon és külföldön, amikből tanulhatunk, építkezhetünk. Az első ilyen rendezvényt követték a digitális megoldásokra fókuszáló rendszeres délutáni összejövetelek, amiken szakértőkkel lehetett megvitatni az útkereséseket.

6. Megadom a hangot

Azzal, hogy a digitalizáció egyre határozottabban kezdett a mindennapok részévé válni, újfajta mentorprogramra lett igény: kik azok a cégen belül, akiknek speciális digitális tudásuk van? Tanítsák ezt meg másoknak, cserébe valamilyen más típusú hasznos tudásért.

A tudásmegosztás és a tudás megszerzése egészen új irányokat vett. Már nem elégedtek meg a kollégák a szokásos ppt-alapú tréningekkel, ahol fél napig megy az egyirányú észosztás. A felkeltett kíváncsiság új és merészebb képzéseket kívánt, olyanokat, amik élményt adnak, nemcsak ismereteket. Milyen, amikor a vezetői képességeinket egy kutyán pallérozzuk? Milyen az, amikor két napig egy coachcsal sétálunk az erdőben, és órákon át nem szólalhatunk meg?

A világra való nyitottság azt is jelentette, hogy kinyílt a kollégák szeme a szakmai közösségre. Egyre inkább részt akartak venni az iparágakon, sokszor határokon is átívelő közösségek vitáiban. Azért, hogy ezt minél profibban és relevánsabban tegyék, külső segítséget kaptak: kik az adott terület szószólói, hol és hogyan kell őket követni, mi a titka a jó hozzászólásnak, milyen platformokon és hányszor kell posztolni, melyek azok a konferenciák, ahol a közönségben kell lenni, és melyek azok, ahol a színpadon? És így tovább és így tovább....

Összefoglalva, mi is történt: Végy egy ötletet, tedd meg az első és a második lépést, ismerd meg a hálózatod, legyen hatékony kommunikációs platformod, használd és építs közösséget, hagyd, hogy a kíváncsiság és a felkorbácsolt szenvedély behozza az újabb és újabb innovatív ötletek megvalósítását. Azután csak áradjon a csí!

Ja, és mi van Misivel? Azóta is boldogan gyártja a táblázatait a pincében.

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2020. április–májusi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Dr. Füredi Júlia, szervezetpszichológus
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Tarts velünk szeptember 10-én online, a „Kreatív álláshirdetés” workshopon! Előadó: Földi Miklós Dániel, reklám- és neuropszichológus Minden résztvevőnek exkluzív ajándék: ingyen hirdetési lehetőség, ingyen szövegezés

2 x 1,5 órás tréningünket HR-szakembereknek, vezetőknek ajánljuk, akiknek feladata, hogy önmagukat is eddzék a változásokra, és tovább is tudják adni ezt a tudást. Oktató: Cser Alexandra, trainer partner. Időpont: Szeptember 4. péntek délelőtt

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

hirdetés