hirdetés
hirdetés

Coaching eszköz

Nincs mese, több idő kell magamra!

Talán mindannyiunknak ismerős, amikor azt érezzük, hogy elakadtunk. Változásra, a dolgok elmozdulására vágyunk, ehelyett mégis egy helyben toporgunk, megélve annak minden frusztráló hatását. Ilyenkor minden tanács jól jön. Íme egy.

Tegyük fel, hogy évek óta ugyanabban a munkakörben dolgozunk előrelépés nélkül – miközben tanulni, fejlődni vágyunk. Vagy éppen belefáradtunk egy (pár)kapcsolati adok-kapokba, és szeretnénk új lendületet kapni – együtt vagy külön akár. Tapasztalataim szerint nem ritkák az ilyen elakadós, „nézzük-meg-mit-lehet-tenni” helyzetek. Ilyenkor coachként szeretem elővenni az alábbi eszközt.

A módszer eredetije Kurt Lewin, az erőmező-elmélet kidolgozójának nevéhez fűződik. Az elmélet szerint létezik egy úgynevezett „erőtér”, amelyben különböző erők hatnak az emberekre, és ezek egy része segíti vagy épp gátolja a változást – előbbieket Lewin „felhajtó”, utóbbiakatt „visszaható” erőknek nevezte el.

Nézzük meg egy konkrét példán keresztül, majd próbáljuk ki a saját témánkkal is! A coachingüléseken sokszor van fókuszban a munka és a magánélet összehangolásának képessége, ami nem egyszer ilyenformán fogalmazódik meg: „Szeretnék több időt fordítani magamra.” Példánkban egy középkorú hölgy a főszereplő, aki, mondjuk, szeretne megtanulni táncolni. Ezt nevezi a modell elérendő célnak, és eköré rendezi a felhajtó, illetve visszatartó erőket. Nézzük meg, a példánkban mik lehetnek ezek:

 

 

 

 

A nyilak hossza jelzi, hogy mekkora súllyal esik a latba az összes felhajtó és visszatartó erő, azaz mekkora ereje van az adott tényeknek számunkra. Látszik az is, hogy mennyire helye van minden szubjektív élménynek ebben – a szülői mintától a férj tánchoz való viszonyáig –, a modell ugyanis attól jó, hogy a szubjektív valósággal is képes dolgozni. Ez a rendszerezés, a tények, érzések, félelmek szavakba foglalása már önmagában nagyon sokat szokott nyújtani a kliensek számára, és az összkép felismerésében is mindig nagy az erő.

„Rendben, jó ezt így együtt látni – mondja a kliens. – De most mit tegyek?”

Ha a rendszer természetéből indulunk ki, azt mondhatjuk, hogy a pozitív elmozdulás érdekében – azaz, hogy tudjon időt szakítani a táncra – a felhajtó erőket kellene növelni, vagy a visszahatókat csökkenteni. Az, hogy könnyebb-e a példában szereplő hölgy aggodalmait, félelmeit csökkenteni (visszaható erő), vagy a tudatossággal (felhajtó erő) még elkötelezettebbé tenni a változás irányába, jelen esetben mindegy. Nyilván látszik, mennyi felé mehet ez a konkrét történet, hogy jó esetben egy tánciskolában lássuk viszont kliensünket, de nézzük most a saját történetünket.

Adok egy kis segítséget.

A jó cél az, amelyikben elég feszültségnyomás van, hogy egy fehér papír mellett dolgozni akarjunk vele. Ez kerüljön a papír közepére. A felhajtó és visszatartó erők feltérképezésekor pedig próbáljunk nem ítélkezni önmagunk felett – tekintsük a helyzetet egy adottságnak. Még valami fontos: ahogy elkezd egy papíron formát ölteni valamely fontos témánk, úgy automatikusan csökken az azzal kapcsolatos feszültségünk, mert legalább előkerült, kikerült, dolgozunk vele. Ez is a rendszer törvénye.

Bóta Tímea
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award 2018 nyertes pályázatainak bemutatása február 20-án. SAVE THE DATE!

hirdetés