Mit mondhatunk, ha egy kolléga elsírja magát a munkahelyen?

Számos oka van annak, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor valaki elsírja magát. Ezek a leggyakoribb okok:

1. Meg akarjuk oldani a problémát. Természetes ösztönünk, hogy szeretnénk valahogy segíteni és jobbá tenni a helyzetet a másik számára, de olykor nem tiszta, mi a probléma, vagy milyen eszközhöz nyúlhatnánk.
2. Aggódunk, hogy mi okoztuk a problémát. Ha a közvetlen közelünkben, vagy a velünk való interakció során elsírja magát valaki, gyakran tesszük fel magunknak a kérdést: valami rosszat mondtam? Mit csináltunk rosszul?
3. Nem tudjuk, mi miatt sír. Ne feledjük: a sírás oka nem csak szomorúság, csalódottság, félelem, fáradtság, hanem öröm, megkönnyebbülés is lehet.
4. Mi nem akarunk sírni. Az érzelmek ragadósak és aggódhatunk amiatt is, hogy valaki más könnyei nehogy a sajátunkat is előhozzák, különösen, ha empatikusak, érzékenyek vagyunk.
5. Attól félünk, a sírás valami nagyobb problémát takar. Felvetődhet a kérdés, hogy a jelenlegi helyzetről szól-e a sírás, vagy valami nagyobb probléma húzódik a háttérben? 

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk valakinek, aki a munkahelyén elsírja magát, szükségünk van az érzelmi intelligenciánkra. Van néhány mondat, amit jobb, ha elkerülünk, mint például:

• „Szomorúnak tűnsz.” 

• Ha meg akarjuk mondani, mit kellene tennie: 

„Tarts egy kis szünetet”. Amikor valaki sír, gyakran elveszti a kontrollt. Ha meg akarjuk neki mondani, hogy mit tegyen, még jobban elvesszük tőle a kontroll visszaszerzésének lehetőségét, így még gyengébbnek érezheti magát ettől.

• Ítélkezés: „Ugyan már, emiatt nem érdemes sírni!”

Érzésekkel nem vitatkozunk, ez alapszabály. Azzal, hogy megmondjuk neki, mit tehet vagy sem, hogy a sírásnak nincs értelme, csak azt érjük el, hogy csökken a bizalma felénk.

Mit mondjunk tehát ezek helyett?

• „Álljunk meg egy pillanatra. Látom, érzékenyen érintett valami. Szeretnél beszélni róla, esetleg pihenni egy kicsit? Tőled függ.”

Ezekkel a mondatokkal először is visszatükrözzük számára, hogy észrevettük, hogy sír vagy elérzékenyült valamin. Ezután megadjuk számára a választás lehetőségét, miközben azt is tudatjuk vele, hogy számíthat a támogatásunkra. 

• „Meg tudod fogalmazni, hogy mi zajlik most benned? Szeretnél róla beszélgetni, van kedved egy kávéhoz?”

Biztosíthatjuk az együttérzésünket és a jóindulatú kiváncsiságot, anélkül, hogy drámai vagy túlzott lenne az aggódásunk. Azonban a visszautasítást se éljük meg sértésként, mert mindenki másképp küzd meg egy ilyen helyzettel. Adjuk meg a lehetőségét, hogy azt válassza, ami számára az adott pillanatban a legkényelmesebb. Előfordulhat, hogy később még szívesen beszélget, de előbb egy kis magányra van szüksége, hogy stabilizálja magát. 

• „Mivel tudnánk most a legjobban segíteni neked?”

Ezzel a mondattal megadhatjuk a síró kollégánk számára az irányítás lehetőségét. Nem adunk megoldási javaslatokat a szájába, hanem hagyjuk, hogy eldöntse, mi a legkomfortosabb számára ebben a helyzetben. Van, aki szereti kibeszélni a problémáit ilyenkor, és a ventillálás segít neki a leginkább (akár egy kávé, tea mellett), de az is előfordulhat, hogy arra van szüksége, hogy kimenjen a levegőre egyedül és akkor jöjjön vissza, amikor összeszedte magát. 

Az, hogy ki hogyan küzd meg egy ilyen helyzettel, több tényezőtől függ: a személyiségétől, a szituációtól (a sírást kiváltó októl) és a kollégák közti bizalmi kapcsolattól is. Így talán a legfontosabb, hogy minden esetben legyünk tisztelettel a kolléga igényére, hogy hogyan szeretne „rendbejönni” a sírás után. 

Az érzelmeket nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy minimalizálni a jelentőségüket. Az együttérzés – akár vezetőként, akár munkatársként – elengedhetetlen, hogy bizalmas, egészséges kapcsolatok alakulhassanak ki a munkahelyen.