hirdetés
hirdetés

Analízis-paralízis

Mindent túlkombinálsz? Ezek a fogások segíthetnek

Hagyd abba az aggódást, és lépj a fejlődés útjára! Ezt tanácsolja Scott Mautz, aki immár három évtizede coachol olyan vezetőket és vállalkozókat, akik a túlanalizálás csapdájába estek. Eredetileg az Inc.com-on megjelent cikkében pontokba szedett hasznos tanácsokat is ad, hogyan tehetjük ezt meg.

A túlanalizálás túl sok időnket veszi el, visszatart a cselekvéstől, és debilizáló tépelődésbe taszít. Az alábbi kipróbált elmetrükkök azonban segítenek felszínre hozni ezeket a káros folyamatainkat, és gátat szabni nekik.

1. Csak akkor nyisd ki újra az ajtót, ha új információ kopogtat rajta!

A túlgondolás akkor kapcsol a legmagasabb fokozatra, amikor újra- és újraelemezzük a döntéseinket, azaz amikor képtelenek vagyunk elhatározni magunkat, helyette kényszeresen „csak még egyszer utoljára” minden lehetséges oldalról megvizsgáljuk a problémát – és vannak, akik ezt a végtelenségig képesek megtenni. Ha már egyszer úgy éreztük, hogy döntésre jutottunk, akkor onnantól muszáj elhinnünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, és csak akkor szabad újra elővennünk a problémát, ha egy új információ más megvilágításba helyezi a helyzetet.

2. Légy tisztában vele: a túlanalizálás és a problémamegoldás két különböző dolog!

A folyamatos rumináció és az események és forgatókönyvek kényszeres újra- meg újramérlegelése időnként a problémamegoldás álcájába öltözik: vagyis úgy tűnik, mintha valami jót és hasznosat csinálnánk. De ez nem igaz, ilyenkor valójában ugyanazokat a köröket rójuk újra és újra. Vegyük észre, ha ez a helyzet, ne tegyünk úgy, mintha ez még a problémamegoldás része lenne, és ugorjunk előre a következő problémára!

3. Emlékezz a 90/10 szabályra!

Jó esetben az önértékelésünk 90 százaléka belső önbecsülésünkből fakad, és csak a fennmaradó 10 százalék származik a társak visszajelzéséből. A mindent túlgondoló embereknél ez az arány gyakran megfordul, és önértékelésüket nagyon nagy részben a mások visszajelzéseire építik. Az amiatti aggodalom pedig, hogy mások milyen színben ítélnek majd meg minket, mi máshoz is vezetne, mint túlgondoláshoz?

4. Feltételezz jóindulatot!

A profi túlanalizálók túl sokat látnak egy-egy esemény, tett vagy mondat mögé – és ez a túl sok rendszerint valami rosszat (rossz szándékot, rossz végkimenetelt…) jelent. Ha ilyesmin kapjuk magunkat, próbáljuk meg átfordítani a negatív várakozásainkat: sokkal kifizetődőbb ugyanis, ha inkább automatikusan jó szándékot (vagy legalábbis semlegességet) feltételezünk a másikról, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik ennek az ellenkezője.

5.  Fogadd el, hogy nem tudhatsz mindent!

Van egy rossz hírünk: senki nem lát a jövőbe, továbbá (a legtöbben) nem tudunk olvasni mások elméjében, és nem tudhatunk mindent. Így aztán felesleges ezzel próbálkozni. Ha jobban megerőltetjük az agyunkat, attól még nem fog kristálygömb pottyanni az ölünkbe.

6. Fogadd el a bizonytalanságot!

A többségünk még a boldogtalanságot is könnyebben elviseli, mint a bizonytalanságot – ebből következnek a légből kapott feltételezéseink, amelyek általában szintén negatív színezetet adnak a jövőnek, gyakran minden ok nélkül. Mindössze azért folyamodunk ezekhez a feltételezésekhez, hogy a bizonytalanság lyukait betömködjük velük. Ehelyett – ahogy azt egy buddhista szerzetes tanácsolta Scott Mautznak – érdemes az alábbi három lépésen végigmennünk:

– Figyeljük meg a bizonytalanságot, de ne reagáljuk túl.

– Nyugtázzuk a bizonytalanság jelenlétét, és fogadjuk el: elkerülhetetlen, hogy változzanak a dolgok.

– Vegyük észre, hogy a változékonyság előnyökkel is jár: felszabadíthatja a kreativitásunkat, de mindenképpen reziliensebbekké tesz minket.

7. „Mi lesz, ha...” helyett mondd ezt: „Meglátjuk.”

A krónikus túlgondolók előszeretettel ismételgetik a fenti kérdést – márpedig ez egy olyan kérdés, amit lehetetlenség megválaszolni. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy megint a „Mi lesz, ha…” kérdésen rágódunk, akkor gyorsan fogalmazzuk át magunkban így: „Meglátjuk!” – ez az apró csere ugyanis képes elvezetni minket az analízis-paralízistől az elfogadásig.

8. Szabadulj ki az elmédből!

Kapcsoljuk át az apró kapcsolókat a fejünkben, menjünk ki a szabadba, nézzünk körül, és leljük örömünket a „kinti világ” apró szépségeiben. Ezzel elszakadhatunk a balsejtelmeinktől, és felszabadulhatunk.

9. Végezd el a számításokat.

A túlgondolás abból is fakad, hogy rendszeresen a legrosszabb forgatókönyvet képzeljük el – ezt természetesen senki nem kívánja megtapasztalni, nem csoda hát, ha rágondolva szélsőséges aggodalmak kerítenek hatalmukba. Kérdezzük meg magunkat: „Mi a valószínűsége, hogy ez a legrosszabb eshetőség bekövetkezik?” Rá fogunk jönni, hogy (a legtöbb esetben) erre nem túl nagy az esély.

10. Ne állítsd be a jelentéktelent katasztrófának!

Ez a pont az eggyel korábbihoz szorosan kapcsolódik, és azt jelenti, hogy nem szabad apró részleteket kiragadnunk, és megkérdőjelezhető következtetéseket levonnunk belőlük. Ne csináljunk a bolhából elefántot! Ez egy olyan mozgólépcső, ami csakis lefelé vihet minket…

11. Mérd fel, milyen hatással jár valójában, ha hibázol.

Gyakran azért érezzük szükségét a dolgok szénné analizálásának, mert annyira rettegünk attól, hogy ha nem így teszünk, akkor hibázni fogunk – azt pedig semmiképpen sem akarjuk. A minden apró részlet alapos végigelemzésének határozottan van értelme akkor, ha például nagy fehér cápákkal készülünk úszni a tengerben, de sok más esetben nem annyira. Például a tegnapi meetingen hozott döntésünk hatásai valószínűleg nem tartoznak az élet-halál kategóriába. Az ilyen pillanatokban érdemes megkérdeznünk magunktól: mi múlhat valójában a hibázásunkon? Ha lejjebb tudjuk vinni a téteket, akkor ki tudunk szabadulni az elménk ördögi köréből.

Tehát: a dolgokat (általában) nem érdemes túlgondolni. Ragadjuk meg az alkalmat, lépjünk tovább most, és ne is nézzünk vissza soha többé!

(forrás: Inc.)
hirdetés
IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra február 27-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

Hozd a laptopod! – Facebook és Instagram tréning HR-eseknek, lépésről lépésre, március 12-én!

Mit tehet az ember a környezetért a saját munkahelyén - és hogyan tegye mindezt a vállalati kultúra részévé? Gyakorlati tippek, információk a témában.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop április 2-án, limitált létszámmal.

SAVE THE DATE Vezetés és pszichológia konferencia április 28-án!

hirdetés