hirdetés
hirdetés

Könyvajánló

Miért muszáj digitális elvonókúrába kezdened már holnap?

Egy évtized alatt a mobiltelefonok elképesztő térnyerése drámaian átalakította a mindennapi életünket. A mobilfüggőség korunk népbetegségévé vált, különösen a fiatal korosztály körében. Catherine Price amerikai újságírónő nemrég megjelent Digitális detox című könyve kiválóan mutatja be azt, hogy miképpen válhat átokká az életünkben a túlzott mobilhasználat. Emellett egy 30 napos tisztítókúrát is javasol, ami után elérhetjük, hogy okosan használjuk okostelefonjainkat. A Concorde Blog könyvajánlója.

„Ma már azt mondanám, hogy még messzebbre mehetünk: ha szeretnénk feltalálni egy olyan eszközt, amely átprogramozza az elménket, ha szeretnénk létrehozni egy olyan társadalmat, amelynek tagjai folyamatosan figyelmetlenek, elszigeteltek és kimerültek, ha szeretnénk rontani a memóriánkat, kárt tenni a koncentrálással és az elmélyült gondolkozással összefüggő képességünkben, ha szeretnénk visszaszorítani az empátiát, mindenkit visszabújtatni a csigaházába és átalakítani a társas illemszabályokat, valószínűleg az okostelefon lenne a megoldás.”

Az idézet Catherine Price „Digitális detox – Győzd le a mobilfüggőséget” című könyvéből származik. A szerző 2018-ban írt, magyar nyelven is megjelent műve sokkoló. Tíz év alatt gyökeresen alakult át az élet a fejlett világban az okostelefonok elterjedésével. A Telegraph találóan csak az okostelefonok évtizedeként aposztrofálja a 2008 és 2018 között eltelt dekádot. Míg 2008-ban a britek 17%-a használt ilyen készüléket, addig 2018-ra az okostelefonok elterjedtsége 78%-ra nőtt.

Az amerikai felnőttek majdnem fele bevallotta, hogy szex közben is ránéz a telefonjára

Catherine Price könyvét azzal kezdi, hogy ez alatt a nagyon rövid idő alatt mobilfüggővé váltunk. Price művének a zsenialitása abban rejlik, hogy ettől a felismeréstől eljutva a telefonhasználat normalizálására ad egy jófajta receptet. A cél az okostelefon okos használata, a határok meghúzása az online és az offline életünk között. A könyv egy 30 napos „detoxikálási folyamatot” vázol, melynek segítségével olyanná formálhatjuk a telefonunkhoz fűződő viszonyunkat, amelytől egészségesek és boldogok leszünk. Mert jelen pillanatban bajban van a társadalom, nem is kicsiben. A könyv előszava a következő statisztikákkal taglózza le az olvasót:

  • Az amerikaiak napi 47 alkalommal néznek rá a telefonjukra. A 18 és 24 évesek között ez a szám átlagosan 82.
  • Az amerikaiak átlagosan napi 4 óránál többet töltenek a telefonjukkal!
  • Az amerikaiak fele az éjszaka közepén is ránéz a telefonjára. (A 25 és 34 év közöttieknél ez az arány 75%-nál is több.)
  • Olyan sokat használjuk a telefont, hogy a túlzott megterheléstől sérüléseket szenvedünk; létezik már „SMS-hüvelykujj”, „SMS-nyak” és „mobiltelefon-könyök”.
  • Az amerikaiak több mint 80%-a saját bevallása szerint „az ébren töltött idő szinte minden pillanatában” a keze ügyében tartja a telefonját.
  • Az amerikai felnőttek majdnem fele bevallja, hogy szex közben is ránéz a telefonjára.

Igen szex közben, ismétli meg az állítás döbbenetes tartalmát a szerző.

Nem, a multitasking nem természetes!

Catherine Price szerint a függőség azt jelenti, hogy akkor is folytatjuk az adott tevékenységet (például a kábítószer-használatot vagy a szerencsejátékot), ha negatív következménnyel jár. Már a könyv elején megidézi Norman Doidge kanadai pszichiátert a függőséget leíró általános jellemvonásokról:

„A szenvedélybetegek mindegyikére jellemző, hogy elveszítik a kontrolljukat az adott tevékenység felett, s a káros következmények ellenére is kényszeresen űzik azt. Nehezebben reagálnak, ezért a kívánt állapot eléréséhez egyre intenzívebb ingerlésre van szükségük, és elvonási tünetektől szenvednek, ha nem végezhetik azt a tevékenységet, amelyre rászoktak.”

Telitalálat, ha napjaink telefonhasználati szokásaira gondolunk. Gyakran említik a mobilhasználat előnyeként azt, hogy fejleszti az úgynevezett multitasking (ilyenkor kettő vagy több figyelmet követelő feladatot végzünk egyszerre) képességét. Véleményem szerint korunk egyik legnagyobb hazugsága ezt a fajta multitaskingot vívmánynak, vagy fejlett viselkedésnek beállítani. Önmagamat megfigyelve, amikor például este a kanapén heverve nézek egy focimeccset a tévében, miközben a barátaimmal csetelek róla WhatsAppon, miközben a tőzsdei árakat is figyelem, mellé esetleg még vacsorázok is és beszélgetek egy családtagommal, akkor nem öt tevékenységet végzek egyszerre, hanem egyet sem. Sehol sem vagyok és semmit sem csinálok. Ezzel szemben, amikor a fiammal vívunk „élet-halál” pingpong meccset és döntő szettben állunk 9-9-re, akkor megszűnik minden más. Csak egy labdamenet van és semmi más. Ekkor tudnám magamat emberi lényként jellemezni. Ekkor jellemez az egyhegyű, teljesen koncentrált elmeállapot.

Napjaink sztárfilozófusa, a koreai-német Byung-Chul Han szerint a multitasking képessége nem fejlődés az ember számára, hanem visszazuhanás a vadállatok világába. A vadon élő állatoknak kell ugyanis a permanens fenyegetettség miatt állandóan többfelé figyelniük, és emiatt nem tudnak elmerülni egy tevékenységben. Az emberi elme nem az ilyen szétszóródó figyelemre van berendezkedve. Elménkben nem lehet egyszerre két gondolat. Ha az olvasó nem hiszi el ezt, akkor most próbáljon meg egyszerre két dologra gondolni. Sikerült?

Töröld a social appokat! Most azonnal!

Mivel az okostelefonok egy évtized alatt villámsebesen robbantak be az életünkbe, ezért még nem állnak rendelkezésünkre széleskörű kutatások arról, hogy ez az eszköz milyen változásokat hoz a szociális kapcsolatainkban, a gondolkodási képességünkben és a koncentráltságunkban. Az Amerikai Pszichológiai Társaság stresszről szóló 2017-es felmérése szerint az amerikai felnőttek kétharmada szerint jót tenne a mentális egészségének, ha rendszeresen kikapcsolna mindent, vagy digitális elvonókúrát tartana. Mégis alig egynegyedük valósítja meg ezt. Catherine Price könyvének óriási értéke az, hogy az okostelefonok nem megfelelő használata által generált problémahalmaz ismertetése után egy konkrét 30 napos elvonókúrát is javasol, ami után emberi módon tudjuk használni korunk eme technikai vívmányát.

A szerző és a tesztelt alanyok szerint az egész digitális detoxikálás egyik kulcskérdése és a függőség felszámolásának a legnagyobb segítője a közösségi média alkalmazásainak a törlése. Alkalmazás helyett innentől kezdve a telefon vagy a számítógép böngészőjén keresztül kell ezekre a felületekre látogatniuk a folyamat résztvevőinek. Az angolban a vezeték nélküli mobileszközöknek és a tömegpusztító fegyvereknek ugyanaz – a WMD – a rövidítése.

Rabok legyünk vagy szabadok?...

„Nem te fizetsz a Facebookért. A hirdetők fizetnek érte. Azért használhatod ingyen, mert a szemgolyóddal kereskednek.”

Az idézet a Dopamine Labs nevű start-up vezetőjétől, Ramsay Browntól származik. A Dopamine Labs egy olyan vállalkozás, ami a különböző applikációk fejlesztőit és terjesztőit segíti abban, hogy az alkalmazáshoz szögezzék a felhasználót. Brownék komoly idegtudományi ismeretek birtokában végezték ezt a tevékenységüket. A start-up életében azóta bekövetkezett egy pálfordulás, és mostanság már az applikációhasználat csökkentését segítő alkalmazásokat is készítenek. Az általuk létrehozott Space nevű alkalmazás célja a telefonnal töltött idő csökkentése. Ez az applikáció 12 másodperc szünetet iktat be a közösségi média alkalmazásainak megnyitása előtt. Brown szerint ez „a Zen pillanata”, amikor még meggondolhatjuk magunkat, hogy tényleg be akarunk e lépni a közösségi média virtuális terébe.

Catherine Price Digitális detox, győzd le a mobilfüggőségedet című könyve számomra csodálatosan mutatta be azt, hogy az okostelefon az életünkben lehet áldás és átok. A lényeg természetesen az, hogy tudatosan használjuk ezt az eszközt, és jó szokásokat alakítsunk ki vele kapcsolatban.

Az írás zárásaként álljon itt Georges Ivanovich Gurdjieff, 20. század eleji görög-örmény spirituális tanító száz évvel ezelőtti, aktuálisát elveszteni nem tudó gondolata:

„A jelenkori kultúra automatákat kíván. És az emberek kétségtelenül elvesztik függetlenségük elnyert szokását, és egyre inkább automatákká válnak, gépezetek részeivé. Lehetetlen megmondani, hol van mindennek a vége, és hol van a kivezető út, hogy van-e egyáltalán kivezető út. Egy dolog biztos, az ember rabszolgasága egyre növekszik. Az ember önkéntes rabszolgává válik. Nincs már szüksége láncra; kedvelni kezdi a szolgaságát, kezd büszke lenni rá. És ez a legszörnyűbb dolog, ami az emberrel történhet.”

Olvasd el a teljes cikket is itt!

Jónap Richárd
a szerző cikkei

(forrás: Concordeblog)
hirdetés
IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Az Üzlet és Pszichológia és a hrpwr.hu ismét bemutatja a nagy sikerű „kékgalléros” konferenciát! Kékgalléros HR kihívások 3.0 szakmai konferencia szeptember 26-án.

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra október 9-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

Zöld marketing és kommunikáció Itt a zöldár! A tudatos fogyasztók már átlátnak a greenwashingon, de mi jön ezután? Save the date: 2019.10.10.

Hogyan győzhető le az időstressz? Energiamenedzsment 4 lépésben. A december 13-i tanfolyam során rövid, közös mindfulness gyakorlást tartunk, amit aztán beépíthetsz a hétköznapjaidba.

Toborzás/kiválasztás konferencia DEMO-túrával egybekötve november 5-én. Az előadások hosszabb szünetében a kiállítók a gyakorlatban is bemutatják megoldásaikat.

hirdetés