hirdetés
hirdetés

Burnout-esettanulmány

Miért égek ki, ha a munkám nem fáraszt?

A kiégés jelenségét 1974-ben, írta le a Herbert J. Freudenberger, a Németországból Amerikába emigrált pszichoanalitikus. Az ő megfogalmazásában a burnout (kiégés)-szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, és melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.

Többnyire segítő szakmákban dolgozóknál és vezetőknél figyelték meg, de mostanában szinte minden munkahelyen előfordul. Viszonylag új jelenségnek számít, hogy az értékek megváltozása és válsága fokozza a kiégés kockázatát. A mai viszonyok közepette még nagyobb figyelmet és tisztánlátást kíván a felismerése és a kivezető út megtalálása, amelyben kulcsszerepet játszhat a coaching folyamata. Ezt mutatja igen érzékletesen a harmincas éveiben járó cégvezető története.

Az első tünetekre két éve figyelt fel, amikor az addig nagyon sikeres, szakmáját szerető fiatalember egyre kevesebb lelkesedéssel foglalkozott a munkájával. Rutinná váltak a teendői, csökkent az érdeklődése, kevésbé érdekelte, hogy újabb munkákat szerezzen a vállalkozás számára. Korábban élvezettel dolgozott, de ezt felváltotta a kényszeredett munkavégzés érzése. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy nehezen szánta rá magát egy-egy feladatra. Ami viszont nagyon zavarta, hiszen lelkiismeretes ember, és nem értette, miért mennek nehezebben a dolgai.

Már az első találkozásnál előjöttek azok a jelenségek, amelyek igazán zavarták: a környezetében egyre-másra tapasztalta, hogy megváltoztak a szakmai körülmények. Zuhant a jó színvonalú munka iránti igény: „minél gyorsabban, minél olcsóbban, minél gyengébben” – ez jellemezte a piaci környezetet. Egyre jobban elharapódzott, hogy a pályázatoknál nem szakmai szempontok alapján születtek a döntések.

Nem a munkába fáradtam bele – a körülményeket viselem nehezebben

„Rögtön gondoltam, hogy amit érzek, az a kiégés – fogalmazta meg saját maga –, de azt is tudom, hogy nem azért van, mert belefáradtam a munkába, hanem mert a körülöttem lévő jelenségeket egyre nehezebben viseltem el. Nem tudom úgy csinálni a dolgokat, ahogy az mostanában szokás.”

Találkozásainknál nyilvánvaló volt számomra, hogy az értő hallgatás, a teljesen rá koncentráló figyelem kulcsfontosságú. Egy vezető számára a sok nehézség egyike, hogy a dilemmáit nem tudja megosztani sem a beosztottjaival, sem a tulajdonossal, és a családjával is csak mérsékelten. Ezért a coach személyes jelenléte, értő és megértő figyelme felszabadító hatású. Segíti a tisztánlátást, ami továbblendíthet a megoldás felé. Ezekben a pillanatokban csak ritkán szakítottam meg egy-egy kérdéssel. De azok a kérdések nagyon is lényegre törőek voltak. Igyekeztem kerülni az igen-nem válaszokat kiváltó kérdéseket, nyílt kérdésekkel arra igyekeztem irányítani a figyelmét, hogy valójában egy-egy helyzet milyen érzéseket kelt benne. Fontos volt, hogy maga tudja kimondani az érzéseit.

Ez a módszer vezetett el oda, hogy pontosan megragadja a lényeget: azzal az ellentmondással találta magát szembe, hogy a környezet mást kívánt, mint amit a saját értékrendje diktált. De nem tudta és nem is akarta elfogadni az inkorrekt módszereket. Ezzel viszont a cég esélyeit veszélyeztette.

Szélmalomharc és begubózás

Világosan látta, hogy hosszú távon az a mentalitás a célravezető, amit magáénak tekint, de rövidtávon mások a játékszabályok. Ám, hogy meddig tart a „rövid táv”, azt nehéz megmondani. Ahhoz, hogy a cég talpon maradhasson, nagyon sok munkára van szükség, többre, mint amennyi kiegyensúlyozott szakmai környezetben indokolt lenne. Ez túlhajszoltsághoz vezetett, fokozta rossz közérzetét, és csökkentette az odaadását. Sokkal kevesebb energiája maradt a szellemi teljesítményre, és több energiát vitt el a szélmalomharc. Gyakran aludt rosszul, késő estig dolgozott, otthon is a munkahelyi ügyek foglalkoztatták. Úgy érezte, mindent neki kell megoldania.

Ez az ellentmondás őrölte egyre jobban. Begubózott. Kifelé csinálta a munkáját, időnként szakmai körökben berzenkedett, és közös fellépésre igyekezett buzdítani másokat. De általában magára maradt.

A találkozásaink alkalmával lépésről lépésre tisztáztuk, melyek azok a jelenségek, amelyek zavarják, s ezek közül melyek azok, amelyekre van ráhatása, és melyek, amelyekre nincs.

A kiégés jelenségének tudatosításával sikerült elérni, hogy tisztában legyen vele: ki akar törni ebből a helyzetből. De azt is tisztázni kellett – esetről esetre megvizsgálva a külső körülményeket és azok hatásait –, hogy valójában mi függ tőle, és mi nem. Így jutottunk el oda, hogy azt is felismerje: nem mindenért ő a felelős, nem mindent neki kell megoldania, és amit nem tud megoldani, azért nem kell konfliktusban lennie önmagával.

Ha a körülményeken nem is lehet javítani, a hozzáálláson igen

Lassan sikerült eljutnia arra a felismerésre, hogy csökkentenie kell a külső ingerektől való függését. Bár a külső jelenségek nem javultak, a hozzáállása változott. Nem változtatott az értékrendjén, de nem izgatta fel magát mindenen úgy, mint korábban. Megtanult takarékoskodni az energiájával és az idegeivel.

Ennek egyik fontos állomása volt a félelmek és szorongások felismerése és tudatosítása. Sir John Whitmore, az egyik legismertebb brit coach mondta budapesti előadásán, hogy „Az üzleti élet annyira képes félelmet ébreszteni, mint egy tigris közelsége. Ezért a legfontosabb teendő a félelem felismerése és leküzdése, éspedig az emberek önmagukba vetett hitének megerősítésével. A vezetésben és a munkahelyeken a félelem uralma helyett a bizalom uralmára van szükség.”

A dac és a józan ész programja

Ennek a gondolatnak a jegyében vettük végig a félelem felismerését és a megküzdés útját. Megszületett az a döntés, hogy „Nem adom magam, nem engedem elvenni, ami az enyém (a családom, a munkám, a biztonságom, a belső békém, az életem örömeit, az életem…)”. Ezután következett a dac és a józan ész programja:

- A fenyegetettség tudatosítása: kitől, mitől?

- Mennyire indokolt a félelem?

- Milyen kiutak vannak?

- Milyen szövetségesek?

- Milyen stratégia vezet a védelemhez?

- Milyen akcióterv hoz megoldást?

Már maga a döntés, hogy nem hagyja magát, erősítően hatott. Ehhez társult az önbizalom erősítése, mert az önbizalom és a félelem leküzdése kéz a kézben jár. Esetünkben fontos volt annak a rögzítése, hogy nem a saját értékrendje a hibás.

A nemet mondás fontossága

Idővel javult az alvása is. Az alvászavara miatt orvoshoz is fordult egy alváscentrumban, ahol világosan értésére adták a korrekt vizsgálat után, hogy nem szervi baj a jelenség oka. Így még nyitottabbá vált arra a megértési folyamatra, amelyet a coaching hozott meg számára. A nemet mondás fontosságának a felismerésével és gyakorlásával könnyített a terhein, és a feszültségein is. Ebben jól lehetett alkalmazni az úgynevezett Williams-életkészségprogram módszereit.

Fokozatosan sikerült elérni, hogy már nem vitte haza az összes gondját. „A külső környezet miatti szorongást félre tudom tenni – mondta. – A jelenségeket elemeire bontva elemzem. Ha látom, hogy valamire nem tudok hatni, nem tudom megváltoztatni, mert nem az én működésemtől függ, akkor már nem kínzom magam. Van egy pont, ahol el kell vágni a munkát mindennap. Sokat segített, hogy otthon igazi jó hátországom van. Kiegyensúlyozott a családi életünk. Bevezettük azt is, hogy rendszeresen közösen járunk kirándulni, sportolni, kikapcsolódni a napi idegeskedésből.”

A szakmai értékekre koncentrálva dolgozni

De azt sem titkolja, hogy keresi a lehetőségét, hol tudna valóban a szakmai értékekre koncentrálva dolgozni. Korábban fel sem merült benne, hogy külföldre menjen dolgozni, bár több nyelven beszél, és nemzetközileg is elismerik a szakmájában. Egy ideje azonban egyre komolyabban foglalkozik ennek a lehetőségével is – bár szívesebben maradna itthon. „Végig kell gondolni, hogy hol és milyen környezetben érdemes eltölteni az aktív éveket. Arra vágyom, hogy ezt itthon találjam meg. Ám lehet, hogy egy időre másfelé kell mennem.” Most ezzel a dilemmával foglalkozunk.

Peredi Ágnes
a szerző cikkei

(forrás: ÜPSZI)
hirdetés
IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés