hirdetés
hirdetés

Könyvajánló

Klausz Melinda: Megosztok, tehát vagyok

Régen mindent kőbe véstünk, aztán jött a papírusz, majd a papír… Ma elég a klaviatúra segítségével képernyőre vetni valamit, elküldeni az éterbe, hogy aztán örök nyomot hagyjunk magunk után. De vajon tényleg ezt akarjuk?

Vajon tényleg folyamatosan digitális lábnyomokkal szeretnénk jelet adni magunkról? Mert ezt tesszük, ha fotókat, bejegyzéseket küldünk, ha kiadjuk az adatainkat, vagy ha csak fecsegünk. Néha azt gondoljuk, hogy ezek a bejegyzések, üzenetváltások nyomtalanul eltűnnek. Pedig ez nem így van.

Az idei könyvfesztiválra jelenik meg Klausz Melinda Megosztok, tehát vagyok című könyve az Athenaeum Kiadó gondozásában, amely egyre táguló virtuális világunk egyik igen hasznos útikalauza. A kötetből többek között megtudhatjuk, milyen veszélyek leselkednek ránk, és hogyan tudunk ezek ellen védekezni.

Melyek a közösségi média árnyoldalai? Elsősorban az internetes zaklatásokra, vírusokra vagy az adatokkal való visszaélésekre gondolhatunk, pedig az anonimitás éppen ennyire veszélyes, hiszen aki ma távol marad a közösségimédia-felületektől, az izolálni kívánja magát a társadalomtól. Sokszor a HR-esek is közösségi felületeken tájékozódnak a leendő munkatársakról. Arról, aki például nincs fenn a Facebookon, nemcsak kevesebb információ áll rendelkezésre, de sokszor akár antiszociálisnak is tarthatják az illetőt.

A Facebookot rengetegen használják. A fiatalabb generációk azonban előnyben részesítik azokat a közösségimédia-felületeket, amelyeken szüleik vagy az idősebb korosztály nincs jelen. A Snapchat például olyan alkalmazás, ahol a felhasználó beállíthatja, hogy az általa küldött fényképeket és szövegeket a program mennyi ideig mutassa a címzettnek. Nem véletlen, hogy a sexting is ezen a platformon terjedt el leginkább. Klausz Melinda figyelmeztet arra, hogy valójában soha nem vagyunk biztonságban.

Biztos, hogy nem publikus?

Nem is olyan régen mintegy 4,6 millió Snapchat-felhasználó járt pórul. Ennyi ember telefonszáma és a hozzá tartozó belépési név került ugyanis ki a közösségimédia-platformról. Ráadásul egy ideig bárki elérhette és letölthette ezt a hatalmas adatbázist – igaz, a telefonszámok utolsó két számjegye nem volt az adatok között, de ez csupán a hacker jóindulatán múlt. A feltörés célja ugyanis nem a károkozás, hanem a figyelemfelkeltés volt.
Már 2013-ban felismerték és nyilvánosan publikálták, milyen veszélyeket hordozhat magában a program: például telefonon előkereshetők az ideiglenes megjelenést biztosító tartalmak. 2014-ben kijátszották a Snapchat biztonsági réseit, és hackerek képeket helyeztek el nyilvános felületekre. Ilyen feltörések nap mint nap előfordulnak hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

A szerző, Klausz Melinda szerint érdemes odafigyelnünk, amikor egy-egy közösségimédia-felületre regisztrálunk, vagy amikor elkezdjük használni az ingyenes levelező- és keresőprogramokat, videómegosztókat. Mindig tudjuk meg, hogy valójában egy-egy „elfogadással” mihez járulunk hozzá! Ahogy írja, a Nagy Testvér digitálisan is figyel minket. Talán arra sem gondolunk, hogy amikor böngészünk, egy-egy oldal bizony megfigyel bennünket: például a szokásainkat, az időt, amit egy-egy felületen töltünk, a kattintásainkat stb. Klausz szerint naivitás lenne azt hinni, hogy ezeket az adatokat nem gyűjtik rólunk, hiszen egy-egy felület tartalma erősen függ a felhasználói szokásoktól. Olyan ez, mint egy óriási reklámfelület, ahol folyamatosan tesztelik a fogyasztót, és a preferenciák alapján szinte célzottan küldik a hirdetéseket.

Az internetes zaklatás térképe

A szakember szerint érdemes felhívni gyermekeink figyelmét a közösségi oldalak veszélyeire. Egy kiskorú ugyanis még nincs felvértezve az esetleges támadások ellen. Az internetes zaklatás igen elterjedt, főleg idősebb férfiak szeretnek kislányok vagy kisfiúk profilja mögé bújva kommunikálni. Hogy lehet mindez ellen védekezni? Klausz Melinda szerint gyanús, ha egy illető csak semleges képeket (például tájképeket vagy zenekari fotókat) tesz fel, de önmagáról, családtagjairól, barátairól semmit sem találunk. Mindig érdemes ellenőrizni, hogy az adott fotók honnan származnak. Erre az egyik legjobb módszer a www.tineye.com vagy a Google képkeresője, a https://images.google.com, ahova beírhatjuk az adott kép URL-címét, vagy feltölthetjük a képet, és megnézhetjük, hány helyen szerepel az a bizonyos illusztráció. Vizsgáljuk meg a profiloldalt! Ha egy adatlapot alig töltöttek ki, vagy furcsa, esetleg ellentmondó adatokat adtak meg, netán az illető neve idegenül hangzik, érdemes óvatosnak lenni. A Facebook állítása szerint mintegy tizenötmillió hamis profil létezik az oldalon.

A szerző leírja, hogy a virtuális zaklatás, vagyis a cyberbullying mobiltelefon, táblagép, laptop, számítógép segítségével bárhol megjelenhet. Az áldozatot ilyenkor az elkövető rengeteg sértő képpel, videóval, bejegyzéssel árasztja el, vagy éppen hamis profilt, kitalált hírt terjeszt róla a közösségi oldalakon. Mivel a bántalmazott ilyen esetben a tömeg jelenlétének is ki van téve, a támadás nehezebben titkolható, és ez a diákcsoportok erejét is megnöveli.

Mit tehetünk mindez ellen? A Facebookon például be lehet állítani, hogy kevesebb információ jelenjen meg rólunk nyilvánosan, vagy hogy a hírfolyamunkban egyáltalán ne jelenjenek meg a „zaklató” bejegyzései, illetve mások olyan posztjai, amelyekben megjelöltek minket. A bejegyzéseinket rejtsük el azok elől, akiktől nagyobb távolságot szeretnénk tartani! Ilyenkor „korlátozott” listára kerül az illető, és csak azokat a posztjainkat tudja majd megnézni, amelyekben megjelöljük őt, illetve amelyeket nyilvánosan osztunk meg. Fontos tudni, hogy bármikor lehetőségünk van valakit letiltani vagy épp törölni az ismerőseink közül.

Klausz Melinda Megosztok, tehát vagyok című könyvében számtalan kérdésre keresi a választ. Vajon valóban szabadon használhatjuk a közösségimédia-felületeket? Mit tud rólunk a Facebook és a Google? Miért követnek minket a hirdetések? Biztos, hogy függő a gyerekünk, vagy csak a világ változott? Mi történik halálunk után a digitális térben hagyott információinkkal? Lehet, hogy egy idő után mi is áruvá válunk? Vagy talán már azok is vagyunk?

A szerző szerint amennyire a virtuális világ megkönnyíti a kommunikációt, annyi veszélyt is rejt. Bár folyamatosan megosztunk, és talán manapság így érezzük azt, hogy mi is létezünk, néha nem árt körültekintően használni a közösségimédia-felületeket.

Kal Pintér Mihály
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

PR workshop a Prizma Kreatív PR Díj kiemelkedő kampányainak bemutatására január 25-én.

A HRKOMM Award 2017 győztes pályázatainak bemutatása. Időpont: 2018. február 13.

Toborzásaink kiegészítése LinkedIn kampányokkal. Mire jó, hogyan használható, kinek érdemes, kinek nem? Március 6., 08:30

Gyakorlati Facebook útmutató: Recrutiment branding a gyakorlatban, eszközök és lépések több és releváns jelentkezőért. Március 6., 13:00

Keressük Magyarország legkiválóbb élelmiszert és egyéb FMCG-termékeket kínáló üzleteit! Nevezési határidő: március 09.

hirdetés