hirdetés
hirdetés

Pandémia

Így segítheted a long Coviddal küzdő kollégák visszatérését a munkahelyre

Napjainkra, a koronavírus-világjárvány második évében számos a betegségen átesett munkavállalót érint az úgynevezett „long Covid” (magyarul: elhúzódó Covid) problémája. Hogyan integrálhatók ők vissza a munkahelyi környezetbe, egyáltalán mikortól érdemes visszatérniük, és milyen nehézségekkel szembesülnek?

A kezdeti Covid-fertőzést követően számos, elvileg már kigyógyult és nem fertőző betegnek hosszú távú, akár az életüket alapjaiban megváltoztató tünetekkel kell szembenézniük. A long Covid megbetegedés a statisztikák számára (ma még) láthatatlan, következményei azonban annál kézzelfoghatóbbak.

„A mindenféle életkorú emberek e jelentős csoportja a figyelem sokkoló hiányával néz szembe, miközben közülük számosan nagyon rosszul érzik magukat, komoly problémákkal küszködnek” – hívja fel a figyelmet a közel 25 000 tagot számláló Long COVID Support Group közleménye. Mint arra rámutatnak, a betegség utóhatásaival küzdők közül sokaknak kell úgy visszatérniük a munkahelyükre, hogy még nem heverték ki a betegség következményeit, ez pedig akár a tüneteik komoly súlyosbodásával, visszaeséssel is járhat.

Bruno Foret képe, forrás: www.longcovidsos.org

Egyes kutatások arra jutottak, hogy húszból egy ember, aki átesett a Covid–19-megbetegedésen, nyolc hétnél vagy ennél is hosszabb időn át küzd a fennmaradó tünetekkel (függetlenül attól, hogy a kezdeti megbetegedésük mennyire volt súlyos). Egy másik, brit kutatás szerint a megbetegedettek 20–30 százaléka (a fiatalok közül is ilyen arányban) szenved a hosszú távon fennmaradó vagy később megjelenő tünetektől akár hónapokon át, vagy talán még tovább, hiszen hogy milyen hosszú ideig tarthat el a long Covid betegség, azt ma még nem tudjuk. A rendkívül változatos tünetek közt szerepelhet a légszomjtól, szívritmuszavartól, vérnyomásproblémáktól kedve az extrém fáradékonyságon, visszatérő migrénen és a „ködös agyon” (brain fog) keresztül egészen a komoly hajhullásig szinte bármi (hazai beszámolók magyar nyelven például ebben a Facebook-csoportban olvashatók).

A long Covid eddigi legnagyobb globális (szakmailag nem lektorált) vizsgálata azt mutatta ki, hogy az ebben szenvedő betegek nagy százaléka még a betegség kezdetét követően hat hónappal sem képes teljes kapacitással visszatérni a munkahelyére. A szóban forgó kutatás 3762 embert vizsgált 56 országból, 18 és 80 év között, és tíz különböző szervben összesen 205-féle tünetet tárt fel, amelyek közül 66 tünet több mint hét hónapon túl is megfigyelhető volt. A válaszadók átlagosan kilenc szervükben tapasztaltak tüneteket. Több mint 45 százalékuk kevesebb munkaórában dolgozott a kutatás idején, mint mielőtt elkapták a vírust, 22 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy egészségügyi problémái miatt egyáltalán nem tud dolgozni. Csaknem 86%-uk tapasztalt visszaeséseket, amelyeknek legfőbb okai az edzés, a fizikai vagy szellemi aktivitás és a stressz voltak. Egy másik, a Lancetben publikált tanulmány szerint az egyik wuhani kórházból 2020 januárja és májusa között kiengedett 1733 kínai beteg 26%-a az akut megbetegedés után hat hónappal még mindig fáradtságot érzett.

Nem várt nehézségek merülhetnek fel

A munkahelyek a mai napig nem sok iránymutatást kaphattak a problémával kapcsolatban. Alapvetően két járható út mutatkozik: az egyik a hosszú (még hosszabb) táppénzen maradás a munkavállaló számára, a másik pedig az, ha úgy térhet vissza a munkahelyre, hogy ott figyelembe veszik a hosszú távú tüneteit, és ezekre tekintettel, esetleg akár megváltoztatott munkakörben alkalmazzák.

A problémát sok esetben az jelenti, hogy erre az állapotra nehéz diagnózist szerezni: sok ebben szenvedő beteg eleve a Covid–19-megbetegedéséről sem kapott diagnózist, míg másoknak a hosszú távú tüneteit eleve pszichésként kezelték, és nem vették komolyan. Egy angliai esetben például a beteg későn került kórházba, így a Covid-tesztje ekkorra már negatív lett. A háziorvosa emiatt nem tudta Covid–19-megbetegedéssel kiírni, a munkahelyén pedig a HR emiatt nem kínálta fel neki a segítséget, amire szüksége lett volna. A gondozóként dolgozó nő a munkahelyén szembesült vele, hogy a betegségét „depresszióként, szorongásként és stresszként” regisztrálták.

Mit tehet a munkahely?

Amit valójában tehetne a munkahely, az az, hogy az ilyen esetekben észszerű párbeszédet folytat az érintett munkavállalóval, amelyben körüljárják, hogy pontosan hogyan érinti az elhúzódó betegség a munkavállaló munkaképességét, és ennek milyen következményei vannak a munkavégzésére nézve; majd ennek megfelelően, méltányosan jár el.

Nehézséget okozhat a tünetek sokfélesége, de már láthatók jó gyakorlatok: egy másik brit esetben egy vezető beosztásban dolgozó munkavállaló – dr. Judith Grant, a Mace tanácsadó és építőipari cég egészségügyi és jólléti igazgatója – hat hónappal a megbetegedése után is olyan tünetekre panaszkodott, mint hogy el-elment a hangja, időnként borzasztó fáradtság lett úrrá rajta, és a pulzusa is erősen megnövekedett. Miután mindezeket közölte a munkahelyén, lehetővé tették neki, hogy eleinte napi két órában dolgozzon (ekkor még ez is annyira kifárasztotta, hogy utána egy órával le kellett feküdnie aludni). Jelenleg napi öt órában dolgozik. A managere minden nap felhívja, és ez a kedvesség igencsak jólesik neki.

Azt mondja: nagyon fontos, hogy az ilyen tünetektől szenvedőket meghallgassák, és ne tegyenek feltételezéseket a betegségüket illetően. „Ne feltételezzék, hogy csak mert fáradt vagyok, egyáltalán semmit se tudok csinálni – nagyon fontos, hogy az egyént meghallgassák. Nem szeretek kimaradni a dolgokból, ezért úgy alakítottam a munkaóráimat, hogy néhány meetingen részt tudjak venni. Ne feltételezzék azt sem, hogy a long Covidban szenvedők nem akarnak részt venni a meetingeken, mert ettől úgy érezhetik, alábecsülik őket.”

Őszintén beszél a paranoiájáról is, ami a munkahelyre visszatérése után jelentkezett nála: „Azt gondoltam, mindenki nagyszerű munkát végzett nélkülem. Valójában nincs is már szükségük rám. De ez igazából az én szorongásom, és azt gondolom, mindenki, aki sok időt töltött távol a munkahelyétől, megtapasztalja ezt.” Azt mondja: a munkáltatóknak biztosítaniuk kellene a long Covidban szenvedő munkatársaikat arról, hogy nem az ő hibájuk, hogy ennyi ideig távol voltak, és fel kellene ajánlaniuk számukra bármilyen segítséget, amit csak nyújtani tudnak.

Természetesen a munkahelyeken túl a központi segítség is fontos lenne (akár azzal, hogy a long Covid betegséget megváltozott munkaképességként ismerik el), illetve a háziorvosoknak is komoly szerepük lenne abban, hogy felismerjék, megértsék és megfelelően kommunikálják a long Covid problémáját.

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tarts velünk április 22-én, hogy megtudd, hogy mitől működik a mentoring és nagyköveti rendszer – és mitől nem!

Mindenkit meggyötört a pandémia, a motiváltságukat vesztett, kiégett és akár még fizikailag is megviselt munkatársak aránya lényegesen nőtt a szervezeteken belül. Milyen eszközei vannak erre egy vállalatnak? Gyere el ingyenes szakmai randinkra, ahol több tucat javaslatot adunk a kezedbe!

hirdetés