hirdetés
hirdetés

Céljaink megtalálása

Hol van a te kikötőd?

„Telnek-múlnak a napok, hetek, sőt az évek. Egyszer csak arra eszmélek, hogy az életem valahol nagyon máshol tart, mint azt korábban elképzeltem/ahol lennem kellene/amit várnak tőlem, netán amit épp megálmodtam évtizedekkel ezelőtt. Hol szúrtam el? Én hibáztam? Más sodort bajba? Ki tehet róla, hogy ide jutottam? Vagy nem is jutottam sehova?” 

Sokunknak ismerős ez az eszmefuttatás.

Semmi olyat nem állítunk majd a most következő bekezdésekben, hogy minden determinánst lehetne vagy lehetett volna kontrollálni. Ez ugyanis csalfa hazugság lenne. Elvégre véletlen, sorsszerű hatások garmadája les ránk nap mint nap, s csak merő romantikus illúzió, hogy a teljes kontroll nálunk lehet. Mégis, ebben a különös dominósorban – amit életnek nevezünk – akadnak időnként egyes dominók, amelyekre mégis lehet ráhatásunk, feltéve, ha még nem dőltek el, elindítva ezzel a negatív vagy pozitív életesemények végzetszerű futását.

Újra és újra… és újra

Olykor ugyanis tudható, vagy – kicsit realistábban – sejthető, hogy merre tart a jövőnk, persze, ha mindent úgy csinálunk, ahogy eddig. Ne felejtsük el, ha ma és holnap újra és újra azt fogom tenni, amit tegnap és tegnapelőtt tettem, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Ebben nincs semmi különös, ámbár ettől még nyilván rácsodálkozhatok a tízezredik eset után is, hogy már megint megtörtént. 

Jó válaszhoz azonban jó kérdés kell, így kikerülhetetlen kitérni arra, hogy látjuk-e a nagy kikötőt, ahova szeretnénk majd behajózni. Megunhatatlan antik bölcsesség a „céltalan hajónak egy szél sem jó” elve. De hiába örökbecsű a mondás, a kikötőt a legtöbben mégsem merjük kijelölni és megfogalmazni magunknak. Tudni még csak-csak tudnánk, elvégre nem kell ahhoz kimagasló intellektus, hogy célt tűzzünk ki magunk elé, de bátorság, no, abból már inkább híján vagyunk. A cél kimondása ugyanis kötelez, felelőssé tesz, így ódzkodunk tőle. Enélkül viszont csak sodródás vár ránk, és örök várakozás a révbe érésre, noha a rév csak egy szó, ami önmagában tartalom nélküli.

Cél és vágy közti különbségek

Ha ellenben azon kevesek közé tartozunk, akik valós célokat és nem csupán vágyakat jelöltek ki maguknak, rögvest eszközök és módszerek százai akadnak majd a kezünk ügyébe, amelyek segítik az eligazodást és az előbbre jutást.

Ilyen a vektorelemzés technikája is. Most ne ijedjenek meg a humán, bölcsész bekötésű olvasók, nem kell sem koordinátageometria, sem komolyabb szögfüggvényismeret a következő gyakorlathoz.

Vegyünk egy A4-es lapot, és írjuk össze itt és most az összes feladatunkat, vállalásunkat, elfoglaltságunkat, kötelességünket, teendőnket, kisebb és nagyobb elvégzendő dolgunkat, akár egyszeri, akár rendszeresen visszatérő restanciáról van épp szó. A lista hosszú lesz, így akár különféle életterületek mentén csoportosíthatjuk is az előkerülő tartalmakat. 8 tipikus életterület: 1) karrier, 2) pénzügyek, 3) fizikai környezet, 4) hobbi, érdeklődés, kikapcsolódás, 5) párkapcsolat, házasság, család, 6) szociális háló, ismerősi, baráti kör, 7) egészség, 8) vallás, transzcendencia, spiritualitás.

Itt kezd érdekessé válni a történet. Minden egyes feladathoz, tevékenységhez rendelhetünk egy külön vektort. A kérdés, amire válaszolni kell a tevékenységgel kapcsolatban, hogy az a nagy célunk felé vezet-e vagy sem. Ha egy munkaköri feladatunkban fejlődünk, és átélhetjük nap nap után, hogy általa közelebb kerülünk ahhoz a személyhez, akivé hosszabb távon válni szeretnénk, akkor bizony ez a napi cselekvés jelentős nagyságú vektort érdemel, és irányában pont a célunkra mutat, kvázi 0 fokos szöget zár be vele. 

Ha ellenben valami hozzá is járul, meg nem is, közelebb is visz – érzésünk szerint –, meg nem is, adjunk egy 60 vagy 90, esetleg 120 fokos szöget a vektorhoz. A lista minden eleméhez egyesével rendeljünk hozzá egy külön vektort. A gyakorlat ezen szakaszában általában számos felismerés, ráeszmélés születik. Nagyon arculcsapó példának okáért, ha megannyi vektort a céljainkkal ellentétes irányba kell felvennünk. 

Amennyiben valaki kellően merész, kiszámolhatja mindennek tetejébe az eredővektort is. Ha van mérnök vagy közgazdász a közelben, nyugodtan kérjük a segítségét. Egy koordinátarendszert hozzárendelve a vektorok kiindulási pontjához origóként, se perc alatt meglesz a summa, az úgynevezett eredővektor. Az pedig nem hazudik. Fehéren-feketén elénk tárja, hogy ha mindent így folytatunk, eljuthat-e hajónk a vágyott kikötőbe, vagy sem!

Ha persze nincs mérnök vagy közgazdász a közelben, és épp matekvaknak érezzük magunkat, akkor „érzéssel” is kiszámolható mindez, persze így az objektivizálás legkisebb látszatát is sutba kell vágni, de sebaj, elvégre ez egy könnyed kis eszköz csupán, hogy rátekintsünk a ránk váró feladatok mindennapos, olykor kissé komplex rendszerére, és eligazodjunk benne.

Végezetül a tanulság levonása lesz a kulcs. Mit kell változtatni a lista tükrében? Elvégre ne feledjük, nem elég a kikötőt megálmodni, ahhoz, hogy révbe érjünk, a hajót vízre is kell tudni bocsátani.

 A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2017. június-júliusi lapszámában jelent meg.

Limpár Imre, tréner, tanácsadó, szakpszichológus
a szerző cikkei

(forrás: Üzlet & Pszichológia)
hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Ugyan az oltások megérkezésével már valamennyire látszik az alagút vége, ez nem jelenti azt, hogy 2021 még ne a változásokról, a rezilienciáról vagy a rugalmasságról szólna. Mely tulajdonságok mellesleg vírus nélkül is csak előrevisznek. Mit tudnak ehhez hozzátenni a HR szolgáltatók?

A nyitás közeledtével egyre többen már az irodai visszatérést tervezik. Tarts március 25-én velünk, járjuk együtt körbe a különböző hibrid megoldásokat: mit tanultunk, mit engedünk el, mit tartunk meg – minden ami a munkavégzés környezetére vonatkozik.

hirdetés