hirdetés
hirdetés
hirdetés

TED

Ezzel a 3 mítosszal számoljunk le a jövő munkáját illetően

Az utóbbi időben sokakat kerített hatalmába az automatizációtól való félelem. Daniel Susskind ebben a nagyon izgalmas TED-előadásban arról győzi meg a hallgatóságot, hogy a jövő korántsem annyira komor, mint azt sokan gondoljuk. De vajon igazat adhatunk-e neki?

Susskind beismeri ugyan, hogy valamiféle változás várható, azonban kijelenti, hogy saját kutatása a jövőt nemcsak aggasztónak, de izgalmasnak is mutatja. Elismeri, hogy valódi probléma a robotizáció miatt megnövekedő munkanélküliség fenyegetése, de úgy látja, valójában nem kell igazán aggódnunk emiatt. Állítása alátámasztására három mítoszt nevez meg az előadásban, amelyekkel le kellene számolnunk, mert megakadályozzák, hogy tisztán lássuk az előttünk álló jövőt.

1. A Terminátor-mítosz

Visszatérő kép a tévénk vagy a számítógépünk képernyőjén és a mozifilmekben, hogy az irodában (vagy bárhol) megjelenik egy csapat agresszív robot, akik azzal a világos céllal érkeznek, hogy átvegyék a helyünket. Csakhogy ez a valóságban nem így néz ki. Bizonyos feladatokat valóban át- (vagy ha úgy tetszik: el)vesznek tőlünk a robotok, más feladatokban azonban inkább kiegészítenek, segítenek minket, és a segítségükkel értékesebb munkát végezhetünk, vagy hatékonyabban végezhetjük el a munka ránk maradó részét. Gondoljunk csak arra, hogy például egy építész egy számítógéppel támogatott tervezőszoftver segítségével nagyobb, szebb, bonyolultabb épületeket tervezhet, mint korábban bármikor.

A technológiai fejlődés emellett közvetetten is kiegészíti és segíti az embereket. Egyrészt ha a gazdaságot egy tortaként képzeljük el, akkor a technológiai fejlődés az egész torta méretét növeli meg. Ahogy növekedik a produktivitás, úgy nőnek a jövedelmek és növekedik a kereslet. Így aki a gépek térnyerése miatt kiszorult a régi tortából, az új, nagyobb tortában bőséggel találhat helyet magának. Emellett a technológiai fejlődés a torta összetételét is megváltoztatja: ugyanis ahogy az idő telik, az emberek pénzköltési szokásai is változnak, újfajta javakat akarnak vásárolni, új iparágak jönnek létre, ahol eddig nem látott feladatokat kell elvégezni, és ez gyakran új betöltendő munkaköröket is jelent. Ennek köszönhetően sokan, akik a régi tortában már nem találják a helyüket, az új összetételű tortában újfajta feladatokat találhatnak maguknak. Ha le akarunk számolni a Terminátor-mítosszal, azt kell szem előtt tartanunk, hogy két erő van egyszerre játékban: egyfelől ott vannak az emberi munkaerőt kiszorító robotok, és másfelől a fenti, ezzel ellentétes tendencia jelenlétét is tapasztalhatjuk.

2. Az intelligencia-mítosz

Mi a közös az autóvezetésben, az orvosi diagnosztikában és abban, hogy egy pillantás alatt beazonosítja valaki egy madár fajtáját? Csupa olyan feladatról van szó, amelyekről egészen a közelmúltig a vezető közgazdászok közül senki sem hitte el, hogy automatizálhatóak – és mára mégis azt kell látnunk, hogy azok.

A közgazdászok tévedése abban gyökerezett, hogy bedőltek az intelligencia-mítosznak: vagyis elhitték, hogy a gépek csak akkor fogják túlszárnyalni az embereket, ha az emberi gondolkodást másolják le. Tehát a gépnek le kell ülnie az emberrel, az ember elmagyarázza neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy elvégezze a feladatot, és aztán a gép megtanulja mindezt, és elvégzi a feladatot. Vagyis azt hitték: a gépek csak rutinfeladatok elvégzésre lesznek képesek. De ha megnézzük a fent felsorolt három feladatot, az látjuk, hogy ezek mindegyike tipikusan nem rutinfeladat. Ha például megkérdezünk egy orvost, hogyan diagnosztizál, jó eséllyel a válaszában a kreativitás és az intuíció szavak is szerepelni fognak, és egészen pontosan nem tudja majd leírni, hogyan jut el a diagnózis felállításáig. Márpedig ha az ember nem tudja elmagyarázni, hogyan csinálja, akkor hogy is taníthatnánk meg a gépnek, ő miképp végezze el ezt a feladatot?

Harminc éve ez a nézet még megállta a helyét, mára azonban erősen megrendült a rutin-nem rutin felosztás építménye, és hamarosan teljesen a porba omolhat. A technológiai fejlődéssel eljutottunk odáig, hogy mára leszámolhatunk az intelligencia mítoszával. Az orvosi diagnosztikára képes gép ma már olyan biztonsággal meg tudja állapítani egy elszíneződött foltról a bőrön, hogy rákos-e, mint a vezető bőrgyógyászok; és ezt nem úgy viszi véghez, hogy az orvosi intuíciót másolja le, hanem azáltal, hogy egy mintázatfelismerő algoritmust futtat le a 129 450 régi esetből összeállított adatbázison, és hasonlóságokat keres a régi esetek és a szóban forgó elváltozás között. Ezt nem emberi módon teszi, hiszen egy orvos sem találkozik ennyi esettel egész élete során. Vagyis: semmi okunk azt feltételezni többé, hogy az, amire az emberiség jelenleg képes, az bármi módon a csúcsteljesítményét jelenthetné annak, amire a gépek a jövőben még képesek lehetnek.

3. A felsőbbrendűség mítosza

A harmadik mítosz az azt illető hiedelmünkhöz kapcsolódik, hogy a fent említett megnövekedett méretű tortában a létrejövő új szeletek mind az embereké lehetnek. Ahogy a gépek egyre többet és többet tudnak, könnyen lehetséges, hogy az 1. pontban leírt számtalan új munkahely egyre nagyobb részét nem emberek – hanem megintcsak a gépek fogják betölteni. Tehát a gépek nem az emberek, hanem a gépek számára teremtenek majd új munkahelyeket.

Milyen következtetést vonhatunk le abból, ha leszámolunk mindhárom fent említett mítosszal? A Terminátor-mítosszal való leszámolás után levonhattuk a következtetést, hogy a robotok nemcsak munkát vesznek el az embertől, de új munkaköröket és munkahelyeket is teremtenek számára. Az intelligencia mítoszával való leszámolás viszont arra figyelmeztetett minket, hogy a robotok egyre okosabbak lesznek – és ha a felsőbbrendűségünk mítoszával is leszámolunk, akkor arra az aggasztó eredményre juthatunk, hogy noha ma még nekünk is van helyünk a létrejövő új munkahelyeken és új munkakörökben, egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz – és a jelenlegi úton továbbhaladva előbb-utóbb elérünk odáig, amikor már nem lesz így.

És itt jön a nyugtalanító rész. Az emberiség eddigi történetét egy gazdasági probléma uralta: hogyan érjük el, hogy a gazdasági torta elég nagy legyen ahhoz, hogy mindenki elférjen rajta? A jelenlegi technológiai fejlődés megoldani látszik ezt a problémát, ugyanakkor kreál egy másikat: hogyan érjük el, hogy ebből az immár elég nagy tortából csakugyan mindenki hozzájuthasson egy szelethez? Ennek a problémának a megoldása nem lesz egyszerű. Az egyik lehetséges megoldás például a feltétel nélküli alapjövedelem, amelyről napjainkban sok szó esik, és már több helyen kísérleteznek a bevezetésével. Mindenesetre ez az az új, közös kihívásunk, amely most előttünk áll: hogy kitaláljuk, hogy a gazdasági rendszerünk által generált anyagi fellendülésből hogyan vehesse ki mindenki a részét egy olyan világban, amelyben a hagyományos mechanizmusaink a torta felosztására – arra, hogy ki milyen munkát végezzen – elsorvadnak, és talán teljesen el is tűnnek. Ennek a problémának a megoldásához teljesen újfajta gondolkodásmódokat kell majd kialakítanunk. Rengeteg egyet nem értés lesz abban, hogy mit is kellene tenni, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenleg előttünk álló és megoldásra váró probléma egy sokkal jobbfajta probléma, mint az a korábbi, ami az őseinket évszázadok soránát üldözte: tudniillik hogyan növeljék meg a tortát annyira, hogy mindenki elférjen rajta.

Itt megnézheted a TED-előadást!

(forrás: ted.com)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés