Új „ellenszer” a halogatóknak
Ezt a 4 kérdést tedd fel magadnak, ha többé nem szeretnél halogatni!
Mindannyian kitűzünk magunk elé célokat, s főként az év elején érezzük magunkban a nagy lendületet: szeretnénk többek között egészségesebbek, sikeresebbek és gazdagabbak lenni. Ám sokszor megtapasztaljuk, hogy a célokhoz szükséges lépésekhez nem érzünk magunkban elég motivációt és könnyebb a halogatás útjára lépni. Egy ausztrál pszichológus kidolgozott néhány olyan önreflektív kérdést, amelyeken elgondolkodva csökkenthetjük a halogatásunk mértékét.
Sokunk számára a halogatás jelenti a legfőbb akadályt a pozitív változások elérésében. A felmérések alátámasztják, hogy a krónikus halogatók ritkábban vannak állandó foglalkoztatásban, illetve jövedelmükben is különbség fedezhető fel proaktívabb kollégáikkal szemben. Emellett a feladatok elől való folyamatos kitérés miatt a halogatók gyakran nagyfokú szorongást is átélnek.
Jason Wessel ausztrál pszichológus kifejlesztett egy négy egyszerű önreflektív pontot tartalmazó módszert, amelyek a probléma pszichológiai gyökerét célozzák meg. Azt javasolja, hogy tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket, így sokkal könnyebben tudunk ellenállni a zavaró tényezőknek, és lehetővé válik az is, hogy azokra a dolgokra koncentráljunk, melyek valóban fontosak az életünkben.
Pszichológiai okok a halogatás mögött
Wessel technikáját az időbeli motivációs elmélet ihlette, amely a halogatás négy összefüggő okát vizsgálja. Az elsőhöz tartoznak az elvárásaink: általában alábecsüljük esélyeinket arra vonatkozóan, hogy jól fogunk teljesíteni a feladat során, ez pedig csökkenti általános motivációnkat. A második a késleltetési érzékenységünk: sokan nem ismerjük fel megfelelően, hogy az adott pillanatban alkalmazott késleltetési, halogatási taktikánk mennyire fogja befolyásolni az időben történő teljesítés esélyét. Harmadszor pedig nem vesszük figyelembe a feladat értékét és az időben teljesítés előnyeit, ami azt jelenti, hogy az azonnali örömünket részesítjük előnyben a hosszabb távú következményekkel szemben. Végül, Wessel azt mondja, hogy hiányzik az alapvető metakogníció – azaz az öntudat és az a képesség, hogy elemzően gondolkodhassunk saját gondolkodásunkról -, amely lehetővé tenné, hogy azonosítsuk azokat a módszereket, melyekkel szemben ellen tudunk állni a halogatásnak és az akkor megjelenő pótcselekvéseinknek.
4 kérdés a halogatás megfékezéséhez
Wessel ezek alapján a következő 4 kérdés megfontolását javasolja, amikor halogatás üti fel a fejét:
- Hogyan tudná valaki az adott feladatot sikeresen teljesíteni?
- Hogyan éreznéd magad, ha nem végeznéd el az éppen soron következő feladatot?
- Mi a következő lépés, amit azonnal meg kell tenned?
- Ha egy dolgot tehetnél a cél időben történő elérése érdekében, mi lenne az?
A módszert egyetemi diákok beadandó dolgozatának elkészítése során tesztelték, melynek során a tanulóknak egy applikáció ezt a négy kérdést tette fel időnként, mielőtt egy-egy újabb részbe kezdtek. A végeredmény azt mutatta, hogy a négy ponton elgondolkodó diákok nagyobb valószínűséggel értek a munka végére a meghatározott időkereten belül. Más szóval: csökkent a halogatásuk ezekkel az önreflexiós gyakorlatokkal.
A pszichológus ezenkívül kiemeli, hogy fontos az is, hogy rendszeresen vizsgáljuk meg, hogy milyen célokat tartunk fontosnak és azokat megfelelően rangsoroljuk-e. Ezek után a feladatot apróbb lépésekre érdemes bontani, mert ez segít az elindulásban és a lendület megszerzésében.
