hirdetés
hirdetés

A köszönetmondás frekvenciája

Ezért háláld meg a dolgozóknak, amit az elmúlt hónapokban a cégért tettek!

Miért olyan felemelő dolog ámulatba esni, és hálát érezni? Miért van az, hogy nemcsak kicsi, de egészen nagy dolgok mellett is elsétálunk az életünkben, amiket észre kellene vennünk? Amiket ha észrevennénk, jobb emberekké, jobb munkavállalókká, partnerekké, barátokká (stb.) válnánk, és általában véve az elégedettségünk, a jóllétünk növekedne? Ezeket a kérdéseket járta körül dr. Ferenczi Andrea pszichológus, egyetemi adjunktus (Károli Gáspár Református Egyetem) a tavalyi Pszinapszison megtartott előadásában. Idén tavasszal sajnos nem kerülhetett megrendezésre a Pszinapszis, de a tavalyi előadásról írt beszámolónk felidézése a téma miatt nagyon is aktuális.

Az előadó, aki a Károli Gáspár Egyetem Pszichológiai Intézetében folyó hálakutatás vezetője, a kutatási eredményeket összegezve elmondta: a hála érzése olyan mértékben képes megváltoztatni az érzékelésünket, hogy átalakítja a világot, amiben élünk. Kérdés, hogy miért nem tudjuk akkor mégis sokszor megragadni ezeket a pillanatokat, amelyekért hálát érezhetünk?

Törjünk ki a boldogtalanság ördögi köréből!

Egy, a Science magazinban megjelent tanulmány szerint az ébren töltött időnk 46,9%-át azzal töltjük, hogy másra gondolunk, mint amit éppen csinálunk. Emellett erősen jellemző ránk (magyarokra különösen) a boldogtalan attitűd. Márpedig egy, a Journal of Neuroscience-ban 2009-ben megjelent tanulmány szerint akik mindig a rosszra koncentrálnak, azok a látással beérkező információnak csak töredékét voltak képesek befogadni azokhoz képest, akik nem boldogtalan attitűdűek – ők 50%-kal több részletet vettek észre. Vagyis: ha alapvetően boldogtalan attitűd jellemez minket, akkor sokkal kevesebb olyan dolgot fogunk észrevenni, amiért hálát érezhetnénk, és ami így boldogabbá tehetne minket. Tehát ez egy ördögi kör, amiből nem könnyű kilépni.

Nem azt kapjuk meg, amit akarunk, hanem amit elvárunk (Brian Tracy)

Agyunk alapvetően a Netflix "Mert megnézted" címkéjéhez (és általában véve az internetes keresőrendszerekhez) hasonlóan egyfajta szűrőként működik: azt ragadja meg, amire már korábban ráhangolódtunk, tehát ha a hiányra hangolódtunk rá, akkor a továbbiakban is a hiánnyal kapcsolatos infókat mutatja meg nekünk. Ez egyrészt a fenti problémát okozza, másrészt egy megoldási lehetőség is következik belőle: minél több dologért adunk hálát, annál több olyan dolgot észlelünk majd, amiért hálát érezhetünk. Vagyis nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk vagy amit mondunk, hanem (a fenti értelemben) azért is, amit látunk.

Lehet, hogy a jóllét kérdéséhez a hála felől kellene közelítenünk?

Kutatásokkal alátámasztott tény, hogy a fizetések emelkedése egy bizonyos összeghatár után nem vezet a boldogságszint növekedéséhez. Ellenben akikre vonásszerűen (azaz életvitelszerűen) jellemző a hála, azok sokkal több pozitív értelmet élnek meg. Ez az élettel való megelégedettséghez vezet, ami pedig a szubjektív jóllét és boldogság előrejelzője. Vagyis: azt kell megvizsgálnunk, mi akadályozza meg, hogy észrevegyük a jó dolgokat, amelyekért hálásak lehetünk – legyen szó akár arról, hogy miért érdemes felkelnünk reggel, akár a párkapcsolatunkról, akár a munkatársakhoz, vezetőként az alkalmazottakhoz való viszonyulásunkról.

Ehhez érdemes megvizsgálni, mit is nevezünk valójában hálának. A hála lehet pillanatnyi érzelmi állapot, de stabil vonás is: az életvitelszerűen hálás személyek sokkal gyakrabban élik át a fent említett érzelmi állapotot, és sokkal több embernek is tudnak hálásak lenni. Az előadó által vezetett hálakutatás eddigi eredményeiből az derült ki, hogy nagyon kevés kell a hálatelt élethez: az általános hála-szintünket pedig olyan egyszerű gyakorlatokkal növelhetjük, mint például a hálanapló vezetése (a technikát bővebben lásd lent). A kutatásban résztvevőkkel – többek közt hajléktalanokkal, 65 év felettiekkel és hátrányos helyzetű serdülőkkel – előbb kérdőíveket vetettek fel, majd 4 hétig hálanaplót kellett vezetniük, ezután pedig ismét kérdőíveket vetettek fel velük, és statisztikai módszerekkel megmérték, mi változott bennük az első kérdőívek felvétele óta. Az eredmény nagyon egyszerűen fogalmazva az, hogy hálásabbak lettek. A kötelezően vezetett hálanapló megerősítette a múlttal kapcsolatos pozitív szemléletmódjukat, ez pedig szoros összefüggést mutatott a szubjektív jóllétükkel. Az átkeretezés következtében fellépő pozitív szemlélet következetes összefüggést mutatott az egyén jóllétével. Az egyik résztvevő úgy fogalmazott: a hálanapló megtanította arra, hogy ne a negatív dolog ellen védekezzen, hanem minden nap vegye számba azt, ami van.

A megélt élet az értelmes élet tudatát erősíti

Ha rendszeresen átéljük a hála pozitív érzését, ez a testi egészségünkre is jó hatással van. Javítja a stresszmegküzdést, táplálja az ahhoz szükséges pszichés tartalékokat, és segít átlendülni a negatív megrázkódtatásokon. A hálalevelek írása segíthet a gyászban és a megbocsátásban. A hálagyakorlatok emellett problémamegoldó felkészültségünket is aktiválják, segítségükkel leleményesebben tudunk szembenézni a kihívásokkal.

Az életvitelszerű hála kialakítása és fejlesztése azonban nemcsak azért fontos, mert a mentális egészségünket fejleszti, de azért is, mert ez a közösségünk erősítésének is nagyszerű eszköze. A hála segítségével közösen építhetjük a „Mi”-t, és csökkenthetjük az „Ők” számát. A konfliktusaink ugyanis gyakran abból fakadnak, hogy az egyik fél szorong, és a félelmét vagy szorongását a másikra vetíti ki. Amikor hálásak vagyunk, akkor nem a szükség beszél belőlünk, hanem a bőség érzése. Aki hálás, az a másik másságát is tiszteli, ez pedig megkönnyíti az együttélést és csökkenti a konfliktusok számát. Mindez jó hír, hiszen a hála fejleszthető (az érzelmi alapú hálából lehet vonásszintű hálát csinálni) – és a hála fejlesztésén keresztül fejleszthetők a fent említett dolgok is.

Hiába erős az adás, ha nincs bekapcsolva a vevőkészülék

A megoldás: kapcsoljuk be a készülékünket! És hogy hogyan is tudunk a hála frekvenciájára kapcsolni? Például hálanapló vezetésével: amikor minden este 5 dolgot leírunk, amiért aznap hálásak vagyunk, öt mindennapi tevékenységünket, vagy akár 5 személy nevét, és azt hogy miért vagyunk hálásak velük kapcsolatban. Egy másik módszer a hálalevelek írása olyan embereknek, akiknek sokat köszönhetünk, ám mindeddig még nem köszöntük meg nekik a szeretetüket, gondoskodásukat vagy segítségüket (ezeken nem kell elküldeni, akár már elhunytaknak is írhatunk hálalevelet). A munkahelyeken például hálaládát lehet kiállítani: a munkatársak hetente kétszer cetlit dobnak a ládába, amelyre felírják, hogy egy konkrét embernek vagy általában véve miért hálásak éppen. Az ilyen gyakorlatok előbb intrapszichésen, majd interperszonálisan is megváltoztatnak minket: csakugyan átalakítják, jobbá teszik a világot, amiben élünk.

A Pszinapszisról bővebben a Pszinapszis honlapján és Facebook-oldalán tudsz tájékozódni.

hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Január végén ismét megrendezzük a Kreatív szaklap PR-workshopját, ahol első kézből ismerkedhettek meg a 2020-as év kiemelkedő PR-kampányaival.

Február 4-én bemutatkoznak a HRKOMM Award 2020 nyertes pályázatai! Stay tuned! A programot folyamatosan frissítjük!

Milyen régi, új és régiúj, azaz a változásokkal együtt frissülő szolgáltatásokat tudnak nyújtani 2021-ben a HR-szolgáltatók? Február 16-án megtudhatjátok az év első szakmai rapid találkozóján!

Épülj, hogy építhess! – Alkalmazottpszichológia-tudás a hétköznapokra HR-eseknek, cégvezetőknek, coachoknak! Féléves képzés péntekenként: 10 oktatási nap + 9 konzultációs alkalom! 2021. februártól júliusig!

hirdetés