hirdetés
hirdetés

Életünk és torzításaink

COVID: Míg valaki szárnyra kapott, más lebénult – mitől függ?

Vajon mi lesz egy hónap múlva? Ezt a kérdést tette fel magának elég sok vállalkozó a COVID-19 megjelenése után. Sőt a mai napig sokak fejében ott kering ez a mondat, sokszor válasz nélkül. Az egyik legnehezebben elviselhető dolog agyunk számára: a bizonytalanság. Még a rossz dolgokat is könnyebben viseljük, mint a hosszú ideig tartó „nem tudom” állapotot. A bizonytalanság „fertőző”. Megfertőzi a döntéseinket, a személyiségünket, céljainkat és az élethez való hozzáállásunkat. Egy vállalkozás pedig döntések, célok, és önbizalom nélkül nehezen működik. 

Mitől van az, hogy bizonyos vállalkozók megbénultak, míg mások képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez? Van, aki csak várt (és vár), hogy valaki majd segít nekik. Van, aki önerőből változtatott. Onlineosított, profilt vagy üzletet váltott. 

Miben különböznek ők? Pszichológiai oldalról, egy dologban biztos: a döntéseikben. Abban, ahogyan reagáltak a bizonytalanságra és a változásra. 

Képzeld el, hogy…

Képzeld el, hogy vettél egy lottószelvényt, és nyertél. Te hogy dekódolnád a történéseket? Miért úgy történt, ami történt? Miattad? Mert okosan adtad meg a számokat? Vagy a Jóisten segített meg? Esetleg a vakszerencse?

Képzeld el, hogy három hónap keresés után sem sikerül bejutnod egy munkahelyre. Hogyan reagálsz? A szőnyeg alá söpröd a problémát, vagy a dolgok mélyére nézel? 

Saját belső pszichológiai működésmódunk egyik legjellegzetesebb mutatója az, hogy hogyan bánunk döntéseinkkel, azaz milyen elvek, „törvények” mentén hozzuk őket. Nézzünk meg néhányat, amelyek segíthetnek a koronavírus idején is a tisztább, tudatosabb döntéshozatalhoz. 

Külső és belső kontroll

Julian Rotter, amerikai pszichológus kutatásai alapján léteznek külső és belső kontrollos emberek. Ez annyit jelent, hogy a szociális tanulásunk során hiedelmeket alakítunk ki arról, hogy az életben velünk és körülöttünk történő dolgok inkább a saját viselkedésünk vagy külső tényezők függvénye. Ez alapján megkülönböztetünk:

Külső kontrollos embereket, akik szerint a dolgok tőlük függetlenül történnek, azaz kevés ráhatásuk van az életük alakulására. 

  • „Mindegy mit csinálok, úgysem az lesz, amit én akarok” – okol külső tényezőket a cselekmények mögött.
  • „Nem tehetek róla” – bújik ki könnyen a felelősség alól.

Míg a belső kontrollos emberek az alábbiak szerint gondolkoznak: 

  • „Nyugi, majd én megoldom” – nagyobb teljesítőképesség, felelősségvállalás.
  • „Gondoljuk át, hogy mit fogunk tenni” – az öntudatosság jele.
  • „Bízd csak rám” – bízik magában.

Az egészséges magatartáshoz mindkettő szükséges, a lényeg, mint mindig, az arányokon van. 

A túlzott belső kontroll is stresszkeltővé válhat, ha hosszú távon nehezen megoldható dolgokkal szemben használjuk (például krónikus betegség, gyász), illetve a túlzott külső kontroll állandó szorongást, az önértékelés és megküzdés lecsökkenését okozhatja a mindennapokban. 

Egy vállalkozó, egy vezető vagy akár egy szülő számára (mert ugye itt is vezetnünk kell a gyerekeinket) fontos, hogy képes legyen megkülönböztetni, hogy mit képes kontrollálni és mit nem.  A fő szabály, hogy azokra a dolgokra koncentráljunk, amelyekre van ráhatásunk, és ne olyanokra, amelyekre nincs. Az amerikai koronavírus helyzetén való rágódás értelmetlen, mivel legtöbbünknek kevés a ráhatása. Viszont a maszk viselése, a kerületi Facebook csoportba való hasznos infók megosztása, vagy az érintésmentes fizetés telepítése a boltunkba már hatékonyabb időtöltés. Hasznos és egyben a kontroll érzetét is nyújtja.

Érzelmi vs. problémafókusz

Koncentrálj azokra dolgokra, amelyekre van ráhatásod, és mind a hibákat, mind a sikereket vizsgáld meg külső és belső oldalról is.

A pszichológiai irodalom már régóta ismeri a pszichés immunrendszer fogalmát. Ennek egy fontos része az úgynevezett megküzdés (coping), azaz a problémákkal szemben tanúsított viselkedésünk. Létezik érzelmi és problémaközpontú coping.

Az érzelmi megküzdés esetén az érzelmeinket kezeljük, míg a problémafókuszú esetén magát a problémát próbáljuk megoldani.  Például a jövő hónap eseményeitől való szorongásunkat kezelhetjük úgy, hogy nem gondolunk rá, mással foglalkozunk, stresszoldó technikákat alkalmazunk (ez mind érzelmi megküzdés), vagy megpróbálhatunk előre felkészülni az esetleges második hullámra, és előre kigondolkodni, hogy mit fogunk csinálni, ha újra beüt a krach (ez a problémafókusz). 

Itt is fontos tudnunk, hogy az ideális működés az „arany középút”. Azaz nem minden esetben jó és eredményes problémafókuszúan működni. Egy hosszú távú, nehezen múló probléma esetén (például mint a koronavírus vagy más betegség, gyász, tehát olyan dolgok, amikre nincs ráhatásunk) az állandó problémamegoldási kísérletezés növelni fogja a stresszt, és kimerítheti az erőforrásainkat, mert senki sem képes folyamatosan problémát megoldani (sajnálom kedves maximalisták :-). Néha jobb beletörődni abba, hogy a probléma fennáll, és inkább a hozzá kapcsolódó érzelmeinken érdemes dolgozni.

Mit tegyél?

Használd mindkét megküzdési módot, jókor, jó időben! Rövid távon megoldható problémáknál célozd meg a problémát. A nehéz élethelyzetben jelentkező problémák esetén mixeld a kettőt. Amikor pedig semmi ráhatásod nincs a történésekre, fogadd ezt el, és ezzel menj tovább. Tedd félre, ameddig felszabadul egy kis erőd a megoldására. De utána oldd meg! Ne hagyd „parlagon” a problémáidat! Mert mindig visszajönnek. 

Önfegyelem: önmagunknak tett ígéret betartása

Pszichológiai értelemben az önfegyelem, nem más, minthogy betartjuk az önmagunknak tett ígéreteket, más szóval adunk magunknak egy parancsot, amit következetesen be is tartunk. Ez elsőre könnyűnek tűnik, pedig sokszor ezen bukunk el legtöbben. Az önfegyelemmel kapcsolatban sokszor olyan tényezők miatt bukunk el, mint

  • az önmagunknak tett teljesíthetetlen ígéretek – irreális elvárásokat támasztunk saját teljesítményünk elé, amelyekbe eleve kódolva van a bukás. 
  • az elvárások hiánya – egyáltalán nem állítunk elvárásokat, így próbálva elkerülni a teljesítéssel járó szorongást és stresszt. A helyzet azonban az, hogy elvárások hiányában céltalanná is válunk, ami viszont hosszú távon növeli a stresszt és személyiségünk szétesését.
  • állandó változtatások – állandóan változtatjuk a kitűzött feladatokat, az éppen aktuális helyzetnek megfelelően, abba az illúzióba kergetve magunkat, hogy így biztosan elérjük majd a célunkat, vagy elkerüljünk egy esetleges kudarcot. Valójában csak növeljük a kudarc esélyét, mivel szemet hunyunk a rossz vagy káros működésmódjaink felett, ahelyett, hogy szembenéznénk velünk, és a viselkedésünket korrigálnánk a céljaink helyett.

Mit tegyél?

Kétszer is gondold meg, hogy mit ígérsz magadnak! Egyszerűnek tűnik nem teljesíteni az önmagunknak tett ígéretet, pedig nem az. A be nem tartott ígéretek megbosszulják magukat önbizalmunkon, önértékelésünkön, önmagunkba vetett hitünkön keresztül. Az agyunk nem felejt, csak nem dugja az orrunk alá nap mint nap a velünk történt eseményeket. 

Ezért vedd komolyan az önmagadnak tett ígéreteket, mert ugyanolyan következménnyel jár azok be nem tartása, mintha mással csinálnád meg.  

A cikk teljes terjedelmében elolvasható az Üzlet és Pszichológia 2020. augusztus–szeptemberi számában. Az újság megrendelhető itt.

Földi Miklós , Szervezetfejlesztő, munkapszichológus
a szerző cikkei

(forrás: Üzlet és Pszichológia)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Meghosszabbított nevezési határidő: 2020. november 27.

A HR és a vezetés szerves része, hogy értsük a munkavállalóban végbemenő folyamatokat. Webináriumunkon azok a szolgáltatók mutatják be gyakorlati megoldásaikat, akik egy szervezet emberi működésével kapcsolatos kérdésekre adnak válaszokat. HR-eseknek ingyenes!

hirdetés