hirdetés
hirdetés

Könyvajánló

Boldogságmítoszok

Sonja Lyubomirsky, a boldogság és pszichés jóllét avatott ismerője és kutatója Boldogságmítoszok című könyvében rávilágít arra, hogy önmagában boldogtalanságforrás lehet, ha úgy érezzük, nem teljesítjük be a társadalom által sugallt elképzeléseket. A szerző a tudományos pszichológia aktuális eredményeit felhasználva rengeteg egyszerű megoldást mutat be, amivel – mítoszok ide vagy oda – kihozhatjuk a lehető legpozitívabb lelkiállapotot a körülményeinkből.

Vajon milyen álmaink munkája és munkahelye? Mindenkinek más: kinek kihívásokkal teli, kinek családias légkörben végzett, esetleg családbarát, vagy tökéletesen illeszkedik a képességeihez. Lyubomirsky szerint a pszichés jóllétet nemcsak a munkafeltételek és a munkakörülmények objektív jellemzői (például túlóra, kollégákkal való konfliktusok) építhetik le, hanem önmagában az is elégedetlenséghez vezethet, ha kialakul bennünk a szubjektív vélemény, hogy ez az állás bizony nem nekünk való. A közvélekedés szerint ugyanis a szakmai kiteljesedéshez hozzá kell tartoznia egy csodálatos munkának, ahol minden percben megélhetjük a produktivitás, a személyes fejlődés és a pozitív szakmai kapcsolatok inspiráló keverékét. Ha azonban egy átlagos munkanap nem ilyen élményekben gazdag, akkor máris lehet azon tanakodni, hogy nem a megfelelő helyen vagyunk.

A szerző egyszerű magyarázattal szolgál arra, hogyan csökken az örömteli dolgok vonzereje. Amikor új munkába fogunk, ami vélhetően jobb lesz, mint az előző, nagy lehetőségeket, értékes szakmai és emberi kapcsolatokat tartogat, érthető módon megugrik a boldogságszintünk. Tudjuk és érezzük, hogy valami kiemelkedő történik velünk – ez az újdonság varázsa. Ám minden csoda három napig tart, de legfeljebb néhány hónapig – nem azért, mert a jó dolgok elromlanak, hanem mert megszokjuk őket, természetesnek vesszük, hogy léteznek számunkra, és a korábbi nagyszerű munka már nem tűnik olyan fenomenálisnak. Elfelejtjük értékelni a pozitívumokat, ezáltal megkopik a fényük. A jóhoz való hozzászokást nevezi a pszichológia hedonikus adaptációnak.

Egy tanulságos példa: a Google

Sonja Lyubomirsky a Google munkatársainak tartott előadást a boldogságról, és az előadás végére a jelenlevők maguk is felismerték, mennyire hozzá lehet szokni a pozitív körülményekhez. A Google igazán nem sanyargatja a kollégákat, jár a meleg ebéd és vacsora, nassolnivalóban sincs hiány, vendégelőadók biztosítják a szakmai továbbképzést, játékszobák pedig a szellemi felfrissülést (a dolgozók örömmel mutatták meg a pszichológusnőnek a gitár- és a dobszobát). Még a háziállatokat is szívesen látják. A Google alkalmazottai munkába álláskor lelkesedéssel fogadták mindezen juttatásokat, ám néhány hónap elteltével sorra eljutottak oda, hogy ebédnél csak legyintettek: „Á, már megint ráksaláta…”

A boldogságkutatónak csak egy kissé kellett elmozdítani a fókuszt ahhoz, hogy visszahozza a kezdeti örömöt: többek között megkérte a dolgozókat, emlékezzenek vissza az előző munkahelyükre, és vezessenek hálanaplót arról, mi mindenért mondhatnak köszönetet jelenlegi cégüknek. Következő nap pedig jöjjenek úgy munkába, mintha az lenne az utolsó Google-nál töltött napjuk, és egyék olyan ízzel a ráksalátát – meglátják, mintha kicserélték volna az unalmassá vált étlapot és a dobszobát.

A pénz boldogít?

Sokan meg vagyunk győződve arról, hogy akkor lehetünk boldogok, ha meggazdagszunk, illetve hogy a pénztelenség egyenlő a sikertelenséggel, szerencsétlenséggel és boldogtalansággal. Lyubomirsky a pszichológiai kutatások tükrében lerántja a leplet arról, mennyiben valósak a pénz és boldogság összefüggéséről alkotott feltételezések. Először is az anyagi siker valóban megemeli a boldogságindexet, ám a várakozásnál jóval kisebb mértékben és csak rövid ideig, részben mert működésbe lép a hedonikus adaptáció, részben mert a vagyonnal együtt újabb problémák is megjelennek, mint például a megnövekedett munkaidő vagy a felelős beosztással járó stressz. Ráadásul az öröm alábbhagyásával az ember újra többre és többre vágyik. Igaz viszont, hogy a pénztelenség állhat a boldogtalanság hátterében, ám itt sem a pénzhiány ténye, hanem ha az anyagi problémák olyan mértékűek, hogy valaki hiányt szenved az alapvető létszükségletekben.

Ne higgyük, hogy a pénzben találjuk a boldogságot – hívja fel a figyelmet Lyubomirsky –, csak annyiban, amennyiben megfelelően használjuk azt fel. A szerző hangsúlyozza, hogy a pénz akkor fial pozitív lelkiállapotot, ha tárgyak gyűjtése helyett pozitív élményekbe, a szeretteinkkel közös élményekbe invesztálunk, illetve ha a magas jövedelmet megosztjuk másokkal. Kutatási eredményekre alapozva állítja, hogy a materialista, anyagias emberek boldogtalanabbak. Számos olyan megküzdési módot és gyakorlatot említ, ami segít abban, hogy az anyagi lehetőségeket, legyenek bár szűkösek vagy bőségesek, a lehető legjobban kiaknázzuk, és a maximális boldogságra váltsuk át. Rámutat arra is, hogy a boldogság mértékében a vagyon nagysága nem meghatározó, inkább fordítva igaz: a boldog emberek ügyesebben növelik bevételeiket.

Boldogságmítoszok és döntéshelyzetek

Lyubomirsky kettős missziót visz véghez a Boldogságmítoszokban: sorra veszi azokat a hiedelmeket, amik miatt gyakran kritikával illetjük önmagunkat – például nem a tökéletes  munkahelyen dolgozunk, vagy elégedetlenek vagyunk a bankszámlánkon szereplő összeggel –, egyrészt megkérdőjelezi, hogy valóban érdemes-e ezen kritériumokat az önértékelés és boldogság alapjának tekinteni, hiszen nem feltétlenül saját prioritásokon, hanem külső elvárásokon alapulnak, másrészt az olyan pszichológiai törvényszerűségek, mint a hedonikus adaptáció ismertetésével bizonyítja, hogy nem is lehetséges maradéktalanul megfelelni ezeknek az elvárásoknak.

Döntési helyzetben mérlegelve vagy egy krízissel küzdve óhatatlanul működésbe lépnek a boldogságmítoszok, és a racionális gondolkodást megelőzve intuitívan a saját szájízük szerinti megoldást sugallják, mondván, ez segít majd fellendíteni életünket és a pszichés állapotunkat – a „nagykönyv szerint”. A szerző hangsúlyozza, hogy e mítoszok gyökerét és korlátait ismerve tudatosan képesek lehetünk semlegesíteni őket, megakadályozni, hogy eltérítsenek, és valóban átgondoltan, a reális igényeinknek, körülményeknek megfelelően cselekedni. Nem is beszélve arról, hogy felszabadulunk a ránk nehezedő irreális illúziók alól.

Sonja Lyubomirsky

  • 1989-ben diplomázott a Harvard Egyetem pszichológia szakán
  • 1994-ben a Stanford Egyetemen doktorált szociálpszichológiából
  • 2005 óta a Californiai Egyetem professzora
  • az Országos Elmeegészségügyi Intézet megbízásából Ken Sheldonnal közösen kutatásokat végzett a boldogság tartós fokozásának lehetőségeiről
  • 2008-ban jelent meg első könyve The How of Happiness (magyarul: Hogyan legyünk boldogok?) címmel
  • férjezett, három gyermek édesanyja

 

Szabó Elvira
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Hosszabbított nevezési határidő: 12.15.

PR workshop a Prizma Kreatív PR Díj kiemelkedő kampányainak bemutatására január 25-én.

A HRKOMM Award 2017 győztes pályázatainak bemutatása. Időpont: 2018. február 13.

hirdetés