hirdetés
hirdetés

Könyvajánló

Add elő magad - A magával ragadó előadás titkai

Hogyan ragadjuk meg a hallgatóság figyelmét?

– Az előadásban hol kezdődik a figyelemfelkeltés? – szoktam kérdezni egy-egy retorikatréningen.

– A bevezetésben… – felelik néhányan.

– Igen, de azon belül pontosan hol?

– Hát…

Nos, a figyelemfelkeltés az előadás első mondatával kezdődik. Azzal a bizonyos sokat emlegetett hét másodperccel, az első benyomással. A hallgatóság akkor dönti el, hogy érdemes-e meghallgatnia az előadót. A hét másodperces szabályt sokan kívülről fújják, de kevés olyan magyar előadó van, aki a szövegei felépítésénél alkalmazná is.

„Jó reggelt kívánok, köszönöm, hogy eljöttek”, „Örülök, hogy itt lehetek”, „Még mielőtt rátérnék a lényegre, engedjenek meg néhány technikai információt” – számtalan ilyen és ehhez hasonló első mondatot hallunk, ezek mind azt a jelzést küldik a hallgatóságnak, hogy nem kell figyelned, úgysem fontos. Az előadók egy része aztán az első öt perc után elkezd bemelegedni, és egyre jobb lenni, csakhogy akkor már a hallgatóság messze jár: ott ülnek ugyan, de nem figyelnek. Az előadó végleg elveszítette, vagy dupla erőfeszítés lesz megnyernie őket.

HOGYAN ALKOSSUNK VALÓDI FIGYELEMFELHÍVÓ BEVEZETÉST?

A retorikai és prezentációs könyvek számtalan mintát kínálnak a figyelemfelhívó bevezetésre, én ezúttal egyetlen eszközt fogok megmutatni ‒ azon öt eszköz közül, amelyben a leginkább hiszek. Egyrészt előadóként magam is tapasztalom: egyre nehezebb rávenni a hallgatóságot, hogy felemelje a tekintetét okostelefonjáról. Másrészt az, hogy felemelte, még kevés: ha nem nyerjük meg a jóindulatát, és nem készítjük elő az előadás témáját, akkor a figyelemfelhívásunk nem több öncélú, olcsó húzásnál. Egy provokatív retorikai kérdésre hiába kapja fel a fejét a közönség, ha közben a gondolatai elindulnak – de az előadással ellentétes irányba.

MESÉLJÜNK TÖRTÉNETET!

Hétfő reggel Zsoltika berobban az iskolába…

[Három másodperces csend.]

…és áradozva meséli a tanító néninek:

– Hétvégén a Zsuzsival a nagymamánál voltunk, és a nagymamának van egy nagy vizslája. És hát… hát… a Zsuzsival felültünk a vizsla hátára… És hát…

[Csend.]

– Zsoltika! Éssel és háttal nem kezdünk mondatot! Éssel és háttal csak Móricz Zsigmond és Arany János kezdhetett mondatot.

[Nevetés.]

Tisztelettel köszöntöm önöket! Amiért ma Zsoltikát elhoztam ide, az az, hogy megmutassam önöknek, hol volt az életünkben az első olyan pillanat, amikor megpróbáltak bennünket leszoktatni a spontán, áradó és örömmel teli történetmesélésről. Volt, akit sikerült leszoktatniuk, és volt, akit nem, de azt valamennyien nagyon hamar megtanultuk, hogy a történetmesélést lehetőleg a magánéletünk keretei között tartsuk.

Ez egy olyan bevezetés, amit a Magával ragadó történetmesélés című, vezetőknek szóló előadásomhoz szoktam használni. Az évek során az előadáshoz több bevezetést is írtam, kipróbáltam mindenféle történetet, idézetet, kérdést, de Zsoltikához újra és újra visszatérek, mert azt tapasztalom, hogy ő az egyedüli, akinek mindenhol sikere van, függetlenül a közönség életkorától, méretétől, összetételétől és hangulatától. Az első mondat után a legelfoglaltabbak is leteszik a telefonjukat, és a legszigorúbb arcok is megenyhülnek. Nézzük, mit tud Zsoltika!

 

1. Megragadja a figyelmet. ▪ A figyelem megragadásának leghatásosabb módja az, ha meglepetést keltünk.A Chip Heath–Dan Heath szerzőpáros írja a Megragad! című könyvben: „a meglepetés kizökkent”, hogy odafigyeljenek. A történetmesélés-előadáson ülő vezetők nyilván számítanak arra, hogy történetet fognak hallani, de hogy egy óvodástörténetet? Ráadásul minden felvezető nélkül? A „hadd meséljek el egy történetet” udvariaskodása nélkül? Ez meglepi őket.

2. Megnyeri a jóindulatot. ▪ Ez egy olyan történet, amelyhez nagyon könnyű bárkinek kapcsolódnia, egyrészt a benne foglalt „univerzális” tapasztalat, másrészt a humor miatt. Ez a fajta humor – amely inkább mosolyra fakaszt, mint megnevettet – Carmine Gallo kommunikációs tanácsadó szerint ideális a bevezetésben, hiszen nem akarhatjuk, hogy „a közönség már az első percben hahotázzon”.

A jóindulat megnyeréséhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy nem marad el a köszönés/köszöntés sem, csak néhány mondattal később történik meg, mint ahogy azt a hallgatóság megszokta.

 

 Nyerjük meg a hallgatóság jóindulatát az ön, önök (te, ti) névmásokkal!

 

  • Vegyük elő egy korábbi előadásunk bevezetését, és számoljuk meg, hányszor szerepel benne az én, illetve hányszor az ön/önök névmás. Ha csak az én szerepel benne, akkor gondolkodjunk el, vajon meg tudtuk-e nyerni hallgatóságunk jóindulatát. Alakítsuk át a bevezetést, figyelve arra, hogy az ön/önök legalább annyiszor megjelenjék, mint az én! Akkor is, ha személyes történetet mesélünk. Azt is a hallgatóságnak és a hallgatóságért meséljük.

 

3. Előkészíti az előadás témáját. ▪ Mi a Zsoltika-történet üzenete? Az, hogy nem mindenkit sikerült ugyan leszoktatni a történetmesélésről, „de azt valamennyien nagyon hamar megtanultuk, hogy a történetmesélést lehetőleg a magánéletünk keretei között tartsuk”.

Ebből a mondatból egyenesen következik az előadás témameghatározása: „Ma azért vagyunk itt – én is, és remélhetőleg önök is –, mert azt gondoljuk, hogy nagyon fontos lenne történeteket mesélnünk az üzleti, vezetői kommunikációban is. Többet és tudatosabban. A mai előadáson arról fogok beszélni, hogy ezt miként tehetjük meg.”

Szeressük a történetet – és a hallgatóságunk is szeretni fogja!

Zsoltikáról néhány évvel ezelőtt Vekerdy Tamás pszichológus egyik előadásán hallottam. Olyan derűje volt a történetnek, és olyan sokszor eszembe jutott utána is, hogy úgy éreztem, mindenképpen tovább kell adnom. Formáltam rajta, közönség előtt próbálgattam, és mindeközben elkezdtem a magaménak érezni. Szeretem ezt a történetet, elsősorban a humoráért és a természetességéért, ami segít, hogy az előadás első másodperceiben belelendüljek a beszédbe.

Mint említettem, gyakran használom ezt a sztorit, kizárólag a bevezetésben. Ezzel együtt, valahányszor új közönség elé viszem a történetet, ott bujkál bennem a kérdés, hogy nem túl infantilis bevezetés-e ez. Nem kellene-e valami komolyabbal indítanom? Aztán eszembe jutnak a korábbi nevetések, majd az, ahogyan rám hatott ez a történet, amikor először hallottam. Ezek után lelkesen kezdek bele a hétfő reggelbe…

Ajánlott könyv:
Györffy Kinga: Add elő magad - A magával ragadó előadás titkai (Magnólia Kiadó)

 

Győrffy Kinga
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

2018. november 15. Az Employer Branding alapszabályai konferencia

A HR emberi oldala - hogy még többet tehess másokért! A hrpwr.hu és az Üzlet & Pszichológia konferenciája november 29-én.

hirdetés