hirdetés
hirdetés

Könyvajánló

A pozitív érzelmek hatalma

Barbara Fredrickson: A pozitív érzelmek hatalma. A boldogság evolúciója.

Két év alatt húsz évet öregedett. Elsorvad a szeretetlenségtől. Megszakad a szíve a bánattól.  Kizsigereli a munka. Belerokkan a gondokba. Kiütést kap a politikától. Halálra unja magát.  Agyvérzést kap a dühtől.

Kivirult a szerelemtől. Megfiatalodott az unokája születése óta. Kisimult, megszépült a szabadsága alatt. Tíz évet letagadhatna, mióta megnősült. Sugárzik a boldogságtól.  Nagyon jót tett neki, hogy munkahelyet váltott.

Ki ne ismerné, ki ne használná ezeket a kifejezéseket? Ezek már-már közhellyé kopott nyelvi fordulatok, de mint a közhelyeknek általában, ezeknek is van igazságalapjuk. A rossz gondolatok, a stressz, a szeretetlenség a testet is megbetegíti, elgyengíti, míg a jó dolgok, a szeretet, a hála, a siker megfiatalít, megerősít és megszépít.

A fejlett nyugati kultúrákra jellemző a negativitás mint mérce. Nem a jóra törekszünk, hanem a rosszat akarjuk megszüntetni. Nem teremteni akarunk, hanem a hiányt kitölteni. Nem az örömre törekszünk, hanem a kötelességeinket próbáljuk teljesíteni. Nem elemezzük, nem reflektálunk arra, hogy mi az egyensúly, de ha megbillen, minden erőnkkel a igyekszünk helyreállítani. Mindez megmutatkozik a tudományos trendekben is. A pszichológiai kutatások fókuszában különböző betegségek, diszfunkcionális zavarok, maladaptív viselkedésminták, és általában a normálistól (bármi legyen is az) való eltérések állnak, míg a jó, a jól működő dolgok, a pozitív állapotok méltatlanul el vannak hanyagolva. Pontosabban el voltak hanyagolva, mert néhány évtizede megszületett a pozitív pszichológiai irányzat, amely azt tűzte ki célul, hogy a pozitív érzések, gondolatok, állapotok és célok mibenlétét és hatásait vizsgálja.

Barbara Fredrickson, a pozitív pszichológia egyik legismertebb képviselője ebben az új könyvében tudományos bizonyítékokat mutat be a pozitív és a negatív érzelmek-állapotok-gondolatok hatásairól. A vizsgálatai révén igazolást nyert, hogy a negativitás öregít, pusztít, beteggé és rugalmatlanná tesz, míg a pozitivitás megfiatalít, egészségesebbé tesz és megnyitja az elmét a befogadásra.

A könyvben számos érdekes kísérletről olvashatunk. Például a hamis mosolyról. Amikor szívből mosolygunk (tehát valóban átéljük a pozitív érzelmeket), akkor nem csak a száj sarkát felhúzó arcizmok működnek, hanem a szemeket összehúzó izmok is. Ha igazán mosolygunk, a szemünk is mosolyog – és megjelennek a szarkalábak. Hamis mosolynak azt nevezzük, amikor csak a száj sarkát mozgató izmok feszülnek meg. Ezeknek az izmocskáknak az izgalmát akkor is lehet mérni elektródákkal, amikor látható hatás még nincs, tehát még nem látszik a mosoly. Laboratóriumi vizsgálatokkal bizonyították, hogy a hamis mosoly gyakorisága nagyon jó előrejelzője a szívbillentyű állapotának. Aki nem szívből, hanem hamisan mosolyog, annak rosszabb állapotban van a szíve. Szintén laboratóriumi körülmények között bizonyították be, hogy a szeretetetteli érintés, ölelés hatására megnő az oxitocin nevű hormon szintje a vérben – az oxitocin az intimitás, a kötődés és a bizalom érzésének biológiai megfelelője. Ennek a hormonnak köszönhetjük azt a szubjektív élményt, amikor eláraszt bennünket a szeretet hulláma. Egy másik kutatásban arra derült fény, hogy a pozitív hangulat javítja a mentális teljesítményt, motiváltabbá és alaposabbá tesz. A vizsgálatban orvosoknak kellett diagnózist felállítaniuk. Néhány orvost jókedvre derítettek egy kis ajándékkal, a többieket pedig nem. Azok az orvosok, akik pozitív hangulatban voltak, körültekintőbb, hatékonyabb és jobb diagnózist állítottak fel, mint a többiek. Egy másik vizsgálat a jóllét és a rasszizmus hatását kutatta. Bizonyára mindenki ismeri azt a jelenséget, hogy a más rasszhoz tartozó embereket nehezebben ismerjük fel. Például egy európai ember számára az ázsiai emberek nagyon hasonlónak tűnnek. Az arcfelismerés nagyon bonyolult és speciális mentális feladat. Ha belegondolunk, mindenkinek van két szeme, egy orra és egy szája. A különbségek nagyon kicsik. Mégis, rendkívül hatékonyan különböztetjük meg az embereket egymástól, mentálisan felnagyítjuk ezeket a nüansznyi eltéréseket. Ennek hátterében perceptuális tanulás áll (jobban rátanulunk a saját rasszunkhoz tartozó emberek arcának megkülönböztetésére.) A vizsgálatok kimutatták azt is, hogy az elménk gyorsabban jut arra a következtetésre, hogy a másik ember a mi rasszunkhoz tartozik-e, mint arra, hogy milyen a neme. Úgy tűnik, a rassz nagyon fontos. Ám a laboratóriumban kiderült, hogy ha felvidítják valamivel a kísérleti személyeket, akkor a sorrend megfordul. Előbb észleli a másik ember nemét, mint azt, hogy milyen rasszhoz tartozik, (tehát előbb látja az embert, mint a rasszt), és az arcfelismerés is sokkal jobban működik, mint közönyös vagy rossz hangulatban. Mindez nagyon messzire vezet, és alátámasztani látszik azt a feltételezést, hogy a gyűlölködés hátterében többek között a rossz közérzet áll.

A pozitivizmus megnyitja az elmét (jó hangulatban hosszabb listákat, kreatívabb ötleteket produkálnak az kísérleti személyek), és egyfajta pozitív spirálba vonja az embert. Aki derűs, boldog vagy elégedett, az hajlamosabb észrevenni a jót, a pozitív dolgokat. Egy korábbi vizsgálatban kimutatták, hogy az érzelmek afféle szűrőként működnek: jó hangulatban elérhetőek a pozitív fogalmak és értelmező sémák, míg rossz hangulatban inkább a kellemetlen és negatív értelmezések jutnak eszünkbe. Létezik erre is köznyelvi fordulat: rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a világot, illetve mindent sötéten látunk. Az orrunk előtt ment el a busz? Ha derűsek vagyunk, nem bánjuk, és sétálunk egyet a friss levegőn, vagy várakozás közben végiggondoljuk a napi teendőinket. Ha rossz hangulatban vagyunk, akkor dühöngünk és csendben átkozzuk a közlekedési vállalatot, az ébresztőórát és a gondviselést.

A pozitivitás csodálatos dolog. Megfiatalít, megszépít, egészségesebbé, kreatívabbá és boldogabbá tesz, fejleszti a jellemünket. És mindenki számára könnyedén hozzáférhető. Fredrickson azt állítja, hogy csak döntés kérdése, beindítjuk-e ezt a pozitív folyamatokat az életünkben. A pozitív működés akaratlagosan bekapcsolható. Fredrickson számos példát, köztük sok személyeset említ, amikor egy-egy frusztráló helyzetből is ki lehet hozni a jót, vagy csökkenteni lehet a rosszat.

De vajon el kell-e, el lehet-e tüntetni a rosszat, a negativizmust az életünkből? Fredrickson óva int ettől. Aki csak a pozitív dolgokat látja, az torzan észleli a valóságot, homokba dugja a fejét. Az élet része a rossz, az aggodalom, a fájdalom, a gyász, a félelem, a depresszió. Fredrickson felállította a pozitivitási arányt, vagyis a jó és a rossz mozzanatok arányát. Szerinte a lényeg az, hogy ez az arány pozitív legyen, több legyen az életünkben a jó, mint a rossz. Az egyik fejezet mottója Viktor Frankl, a híres pszichiáter szavait idézi: „Ami fényt ad, annak tűzállónak kell lennie.” A pozitivitás segít abban, hogy megküzdjünk a rosszal és jóba fordítsuk, segít abban, hogy tűzállóak legyünk. Ez a könyv pedig segít abban, hogy felszabadítsuk és beindítsuk a pozitív energiákat a saját életünkben is.

hirdetés

Címkék

IRATKOZZ FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A Kreatív hagyományos éves konferenciáján ismét a pr-szakma előtt álló legaktuálisabb kihívásokat járjuk körbe. Időpont: november 23.

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.

hirdetés