hirdetés
hirdetés
hirdetés

Félreértések

5 mítosz az introvertált munkaerővel kapcsolatban

Az emberek ma már egyre inkább belátják, hogy az introvertált személyiség erősségeket is jelent, nem csak gyengeségeket. Lassan talán kezdjük azt is észrevenni, hogy vezetők sem csak extrovertáltakból lehetnek…

Ma már jóval kevésbé bélyegzik meg az introvertált személyiségtípusba tartozó embereket a  munakerőpiacon ‒ ez többek közt Susan Cain nagyszerű írásainak köszönhető. Ugyanakkor a növekvő társadalmi és szakmai elfogadottságuk ellenére még ma is nagyon sok tekintetben félreértik az introvertáltakat. Lehet, hogy már nyitottabban közelednek egy introvertált munkatárshoz, de továbbra is számos olyan mítosz övezi az introvertáltakat, amelyeket ideje lenne ledönteni akkor, ha jól működő vegyes (introvertáltakból és extrovertáltakból álló) csapatokat – és esetleg introvertált vezetőket – szeretnénk látni magunk körül.

1. számú mítosz: Az extrovertáltak a szociális interakciókból nyerik az energiáikat, míg az introvertáltak abból töltekeznek fel, ha magányosan elvonulva elmélkedhetnek gondolataikon és érzéseiken.

Ezzel szemben a valóság az, hogy:

‒ Az introvertáltak nagyjából ugyanannyi időt töltenek el másokkal, mint az extrovertáltak, és nem kevésbé élvezik a másokkal eltöltött időt.

‒ Az extrovertáltakhoz hasonlóan az introvertáltak is akkor érzik magukat legenergikusabbnak, amikor sokat beszélnek, és asszertíven viselkednek. Az aktív társas interakciók tehát mindannyiunkat felvillanyoznak! Ez nem is annyira meglepő, hiszen a társas interakció az élet sója, részben azért, mert a másokhoz tartozás alapvető emberi igényét elégíti ki. A különbség csak annyi, hogy az introvertáltaknak egy-egy aktív társas interakció után sokkal nagyobb szükségük van a magányos feltöltődésre. Ugyanis érzékenyebbek a környezetből érkező ingerekre, és emiatt az intenzív vagy hosszan tartó társas interakcióktól hamar túltelítetté válnak, és ilyenkor a magányos elvonulás és elmélkedés segít nekik abban, hogy újra feltöltődjenek.

2. számú mítosz: Az introvertáltak irtóznak a nyilvános szerepléstől.

Valójában kutatási eredmények bizonyítják: a nyilvános szerepléstől való félelem 84%-ban nem köthető ahhoz, hogy az introverzió-extraverzió skálán hol helyezkedünk el. Jobban számít ebben a tekintetben, hogy általában véve szorongók vagyunk-e, ellenséges vagy barátságos hallgatóságra számítunk, és félünk-e attól, hogy az adott beszédet el fogjuk rontani. A valóságban számos introvertált még karriert is épít a nyilvános beszédre (gondoljunk csak a már említett Susan Cainre vagy Malcolm Gladwellre)!

3. számú mítosz: Az extrovertáltak jobb vezetők, mint az introvertáltak.

Kutatások azt mutatták ki, hogy a vezetők és menedzserek 95%-a extrovertáltnak vallja magát. Ez vajon azt jelentené, hogy az extrovertáltak jobb vezetők?

Nem mondhatnánk. Az extrovertáltakat nagyobb valószínűséggel vonzza a vezető szerep, és gyakrabban is választják ki őket erre a szerepre, de ez korántsem jelenti azt, hogy ők jobb vezetők lennének. Egy kutatás azt mutatta ki, hogy összességben az extrovertált és introvertált vezetők egyformán sikeresek – viszont  különböző típusú alkalmazottakkal tudnak jobban bánni. A passzív, felülről jövő irányításra vágyó alkalmazottakból álló csapatot vagy részleget vezető extrovertáltak 16%-kal magasabb profitot értek el; azonban proaktív munkavállalók esetén az extrovertált vezetők 14%-kal alacsonyabb profittal büszkélkedhettek. Tehát az extrovertált vezetőkben megvan az a lelkesedés és asszertivitás, amivel a legjobbat tudják kihozni a passzív követőikből, ugyanakkor a proaktív munkavállalók lelkesedését éppen, hogy letörik azzal, hogy mindig ők vannak a reflektorfényben, háttérbe szorítva mindenkit, és azzal, hogy gyakran figyelmen kívül hagyják a többiek ötleteit.

Ezzel szemben az introvertált vezetők épp az utóbbiakban jók. Doug Conant, a Campbell’s Soup korábbi CEO-ja például több mint 30 000 személyes köszönőcédulát írt az alkalmazottainak – nehéz elképzelni, hogy egy extrovertált vezető ilyet tegyen. Az introvertált vezetők jellemzőbben kérik ki a beosztottjaik véleményét; ha nem értenek velük egyet, gyakrabban megmondják, miért nem, és hajlamosabbak beismerni azt is, ha kudarcot vallottak vezetőként.

4. számú mítosz: Az extrovertáltak jobb kapcsolatépítők az introvertáltaknál.

Gondoljunk arra az emberre, akit a legjobb kapcsolatépítőnek tartunk – jó eséllyel egy extrovertált ismerősünk képe jelenik meg a szemünk előtt. Kétségtelenül könnyebb úgy beszédbe elegyedni másokkal, ha valaki alapvetően nyitott és társas lény, és egy introvertáltnak még az is a komfortzónája durva elhagyásának számíthat, ha másokkal kell együtt ebédelnie.

Csakhogy a jó networking nem mennyiségi kérdés. Ha a munkakeresés időszakát nézzük, a kutatások azt mutatják, hogy az extrovertáltak ilyenkor intenzívebben építik a kapcsolataikat, de ez nem jelenti azt, hogy a végén több állásajánlatot is kapnak. Ugyanis ez sokkal inkább a kiépített kapcsolatok minőségén és sokszínűségén múlik, nem pedig a megkeresett emberek számán vagy azon, hogy milyen gyakran lépünk kapcsolatba velük.

Ráadásul az sem ritka, hogy az introvertáltak ugyanolyan profi kapcsolatépítők legyenek, mint extrovertált társaik. Ugyanis a félénkség nem az introverzió szükségszerű velejárója. Sok félénk extrovertált is van, akik kényelmetlenül érzik magukat, ha idegenekkel kell beszélniük, viszont (például) imádnak rockkoncertre menni. És számos társaságkedvelő introvertáltat is találunk, akik egy csomó idegennel szóba elegyednek egy partin, ellenben az éles fények és a hangzavar hamar túltelíti és lefárasztja őket.

5. számú mítosz: Az extrovertáltak jobbak az értékesítésben, mint az introvertáltak.

Egy értékesítőnek lelkesnek, társaságkedvelőnek és asszertívnek kell lennie, nem igaz? Csakhogy az adatokat megnézve azt láthatjuk, hogy a korreláció extraverzió és eladási teljesítmény között a nullához közelít.

Hogy miért? Mert elfelejtjük figyelembe venni, hogy az emberek túlnyomó többsége a spektrum közepén helyezkedik el, vagyis se nem az extro-, se nem az intro-, hanem az ambivertált személyiségtípusba tartozik. Vagyis egyes helyzetekben csöndes, míg máskor kifejezetten hangos, és néha a reflektorfényt keresi, de olyan is van, hogy éppen jobban szeret a háttérben maradni. Az eladásban az ilyen emberek a legsikeresebbek, mivel megvan bennük a rugalmasság, hogy mindig az adott helyzet elvárásaihoz igazodjanak.

(forrás: Quiet Revolution)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

2018. november 15. Az Employer Branding alapszabályai konferencia

A HR emberi oldala - hogy még többet tehess másokért! A hrpwr.hu és az Üzlet & Pszichológia konferenciája november 29-én.

hirdetés