hirdetés
hirdetés

A technológiai fejlődés hátulütői

Neve is van annak, aminek az érzése nap mint nap átjár: ez a technostressz

Öt óra múlt, és a telefonod rezegni kezd. Ránézel, és ott figyel két Slack-értesítés a főnöködtől, egy e-mailes emlékeztető a holnap reggeli Zoom meetingről, meg egy Google Hangout request egy potenciális új ügyféltől.

Igaz, hogy a munkanapod véget ért, de ha már úgyis otthon ülsz a gép előtt, akkor akár már meg is válaszolhatod a most érkezett e-mailjeidet. Elvégre a főnöködet már hónapok óta nem láttad élőben – csak nem akarhatod, hogy azt gondolja, a lábadat lógatod itthon munka helyett?... Na ugye.

Ha ismerősen csengenek a fentiek, az nem véletlen: az elmúlt időszakban ugyanis normává vált, hogy párhuzamosan egy rakás különböző technológia közt navigáljunk folyamatosan. Most már neve is van ennek: technostressz – ez azt a speciális stresszt jelenti, amit azért érzünk, mert egyszerre ennyiféle appot, eszközt, online kapcsolattartásra szolgáló platformot kell menedzselnünk, vagy azt érezzük, hogy többet is kell menedzselnünk belőlük, mint amennyit szeretnénk.

Noha maga a fogalom nem teljesen új – 1984-ben azonosították először a technostresszt a PC-k forradalma idején –, elterjedtségét és hatását is megsokszorozta napjaink pandémiás helyzete, és az, hogy az embereknek emiatt hihetetlen gyorsasággal kellett az offline kapcsolatok helyett mindenféle digitális megoldásra átállniuk.

Nem kell minden e-mailt azonnal megválaszolni

A gyors átállás többek közt ahhoz a félreértéshez is vezetett, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni: attól tűnünk kompetensebbeknek a különböző digitális megoldások, az új technológiák területén, ha hihetetlenül gyorsak vagyunk, azaz például azonnal válaszolunk minden e-mailre vagy más platformon érkező üzenetre. Pedig éppen ez az, ami technostresszhez vezet. És ezt a stresszt mindenki átéli, még azok is, akiknek már eddig is a technológiákkal kapcsolatos volt a hivatásuk, és tökéletesen értenek ezekhez az eszközökhöz.

A baj tehát nem a technológiai skilljeinkkel van, hanem azzal, ahogyan reagálunk az ezekkel kapcsolatos ingerekre, ami pedig a személyiségünktől függ – mondja Reeva Lederman, a Melbourne-i Egyetem informatikai karának professzora.

Azok a személyek, akiket nagyfokú kreativitás jellemez, gyakran azt tapasztalják, hogy a technológia megzavarja őket, és eltereli a figyelmüket a munkavégzésről. Míg ezzel szemben az extrovertáltak inkább új kapcsolódási lehetőségeket látnak a technológiában, és ez a környezet pozitívan stimulálja őket.

A jogászokat és az idősebbeket fokozottan veszélyezteti

Másfelől a munka típusától is függ a technostressz kialakulása és mértéke: akiknek olyan munkakörük van, amely szorosan kapcsolódik a láthatóságukhoz, azok erősebben élhették meg ezt a stresszt a kötelező home office bevezetésekor (a professzor példaként az ügyvédeket hozza fel).

A kialakuló stressz mértéke függ az életkortól is: számos idősebb ember kudarcként élheti meg, hogy nehezen tudja felvenni a lépést az új technológiákkal, amelyek használatára mindenki mással együtt ő is rékényszerült – mutat rá Jayashri Kulkarni pszichiáter, a Monash Egyetem oktatója, aki azt is megjegyzi: az online etikett, a különböző újfajta viselkedési szabályok elsajátítása is sokaknak problémát okoz, ami tovább erősíti a stresszt.

Kikapcsolom, bekapcsolom… a Zoom-meetingek zavarba hozó etikettje

Zavart és feszültséget okoz az is, hogy nincs egyetértés az emberek közt abban, hogy mi számít „helyes” és „helytelen” online viselkedésnek. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy kikapcsolni a kamerát egy Zoom-meeting közben egyenértékű azzal, mintha egy élő meetingen hátat fordítanánk a székünkkel a többieknek; míg eközben mások kizárólag kikapcsolt kamerával érzik komfortosnak magukat az online térben, és a privát szférájukba való durva behatolásnak érzékelnék, ha a háttérben megjelenő otthonukat bámulhatnák a munkatársak a meeting közben.

Ezzel együtt sokan vannak olyanok is, akik számára kényelmes az online közeg. Sok vezetőben most először tudatosult, hogy a munkavállalóiknak bizony a munkán kívül is van élete – például mert a Zooom-meeting közben látják beszaladni a gyerekeket a képbe. Ez hosszabb távon nagyobb megértéssel, vagyis pozitív hatásokkal is jár.

(forrás: www.theage.com.au)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HR és a vezetés szerves része, hogy értsük a munkavállalóban végbemenő folyamatokat. Webináriumunkon azok a szolgáltatók mutatják be gyakorlati megoldásaikat, akik egy szervezet emberi működésével kapcsolatos kérdésekre adnak válaszokat. HR-eseknek ingyenes!

hirdetés